Kimondottan romantikus sorozatot nem sokat néztem az elmúlt években. Volt néhány persze, amelyeket aztán hol jobban, hol kevésbé szerettem, de kevés olyan produkcióval volt dolgom, amely már a címével is ilyen egyértelműen felvállalja, mi is szeretne lenni, illetve miről is szeretne szólni. Kicsit tartottam is tőle, de azért reményekkel telve ültem le megtekinteni ezt a 2023-as dél-koreai alkotást, amelyet nem…
Megjött egy újabb kis csomagom. (Van még pár… 😅) Ezúttal sem tudtam, hogy mit tartogat a boríték, csak sejtettem… Szerintem nagyon is gyönyörűséges. ☺️ Lehetett volna benne több kép, de így is bőségesen lesz mit kitenni a falra. Lassan a WC-be is jut valami. 😂 Azt akarom, hogy már az előszobában is szembesüljön azzal az a valaki, aki felmerészel ide,…
Megnéztem életem első kínai sorozatát. És újjászülettem. Elképesztő, milyen varázslatosan romantikus kis sorozat volt ez. Semmilyen formátumban még csak találkozni sem nagyon találkoztam hasonlóval. A legcukibb és legédesebb mozgókép, amit valaha láttam. Párját ritkító és ellenállhatatlan alkotás. És kötve hiszem, hogy – ilyen téren – bármi is a közelébe érhetne a jövőben. Január vége van. De megvan az év szériája…
A szombati mozis napom első mozgóképes élménye ez volt. És hát letaglózott. Imádom az ilyen filmeket, amelyek bár alapvetően kapcsolatokról szólnak, de közben szerves részük a krimi is. Persze nagyon klisés ez a felállás, dehát nem véletlen néznek szét gyilkosságok esetén sem a közeli hozzátartozóknál elsőként… Az Anatomy of a Fall egy beszélgetéssel indul. Látszólag nem sok jelentősége van, de…
Szombaton végre ismét kimozdultam. Még ha csak két mozifilmre is. Az egyik nagyon tetszett. A másik meg Hayao Miyazaki legújabb alkotása… Ezzel persze már-már nyilvánvalóvá is válik, hogy nem voltam különösképpen nagy rajongója a mozgóképnek. És akkor még csak nagyon finoman fogalmaztam… Egy barátommal mentem el mozizni. A második filmnek ezt az amimét “választottuk”. Nagyszerű kritikákat kapott, metacriticen egész pontosan…
Megint helyben vagyunk… Hiszen ismét a magány lenne a fő téma. De ezúttal kicsit másféleképpen… Nem is olyan régen láttam egy olyan twitteres (X-es) megosztást, miszerint 40-50 között járva nehéz olyan valakit találni, aki ne lenne valamilyen szinten érzelmi roncs. Most lehet túloztam, de hát a fene sem emlékszik a pontos megfogalmazásra. Meg hát igazából mindegy is, hiszen attól elvonatkoztatva,…
16 db nyugtató, két csomag kis zsebkendő és jónéhány epizód között egy kisebb-nagyobb szünet. Ez lehetne a kezdőszett ehhez a sorozathoz, amely annyi mindenről szól, hogy igencsak nehéz dolgom van, amikor én mindezen dolgokat, valamint az általuk kiváltott érzéseket meg szeretném itt fogalmazni… A nyugtató csak egyfajta vicc persze, de a zsebkendő tényleg nem maradhat el… Volt már néhány olyan…
Arra gondoltam, hogy leírom; a My Mister az a fajta sorozat, amely megtekintése alatt – pontosabban két epizód között, egy délutáni szunyókálás alkalmával – képes voltam arról álmodni, hogy mit és hogyan is írok én majd erről. (Egyébként üdítően kellemes érzés volt végre csak valami hobbival kapcsolatos emlékfoszlányokkal ébredni.) Szóval nagy meglepetés nem lesz, hiszen valóban egészen elképesztő kis széria…