Szerintem egy jó ideig (legalább fél, de inkább egy év) nem blogolok többet. Lehet az oldalt is „törlöm a fenébe”, azaz nem újítok majd további egy évre a szolgáltatómnál. (Persze magamnak azért lementem. 😅) Írni fogok szerintem ettől független, szórakozásképp – magamnak –, de teljesen feleslegesnek érzem, hogy ebbe még éveket beleöljek. Pénzt naná, hogy semmit nem hoz, csak visz, hobbinak jó és feltölt, de azért elég fárasztó is, közben az időmet is emésztgeti, és azért – végtére – ez is csak agyalással jár. Miről írjak, miről ne… Hogyan…
Pedig lenne három remek krimi / thriller amiről megoszthatnám, hogy mit is gondolok, vagy ott van a Hometown Cha-Cha-Cha [ Tengerparti szerelem ] – 2021, amelyről elkezdtem már a gondolataimat feljegyezni, de már nem fejezem be. A lényege, hogy úgy felcseszett tavaly, hogy olyan a világon nincs… A sorozatban egy nagyvárosi hölgy lemegy vidékre, aztán (gondolom idővel) beleszeret egy hatszáz szakmával rendelkező ezermesterbe (!!), aki roppant segítőkész, mindenki (!!) számíthat rá és közben persze még hobbizni is (!!) van ideje… Ahha…
„Hatalmas” love sztori, mit ne mondjak… Kínos, feszengős… 4 rész elég volt belőle… Persze profi, szép, csak hát a kegyelem 7/10-es epizódok után a negyedik részre már inkább öklendezős…
Kielemezhetném, hogy mennyire káros és rossz a koncepció, és hiába finomodhatott, árnyalódhatott volna idővel, ha én addigra már nem vagyok a nézők között. Lehet én szorongom túl… De mondjuk én még dolgoztam is asztalos mellett éveket, embereket is hoztam, vittem kocsival közben, illetve volt már akkor is, hogy 31-ből 30 napot dolgoztam… De mindegy is, engedjük el. Nem tudom ki és hogy van vele, de én nem csak gondnok akarok lenni egy kapcsolatban, ahogyan gondolom a társam sem csak kizárólagos házvezetőnő szeretne lenni idővel… (Vagy már rögtön az elejétől kezdve…)
Írni akartam, hogy sírtam ezen a dalon is… (Érdemes átfutni a kommenteket is…) Hát most ezt is megtettem.
Mesélni, kommentálni szerettem volna, hogy úgy látszik, itthon sem csak nekem volt (és van) ki a tököm a társkereséssel. (És a nőkkel, úgy általában…) Ki tudnám néhány dologgal egészíteni az elhangzottakat, de felesleges. (Hajrá – akár 2-3x annyit kereső – raktárosok! 😅 Aki megnézi a videót, az érti majd…) Mondhatnám amúgy, hogy szerencsések is vagyunk tulajdonképpen mi pasik, hogy a nők így „előszűrik” nekünk magukat, aztán ennek köszönhetően tuti nem kötjük össze az életünket olyannal, akivel nem is nagyon lenne szerencsés…
Akartam még kedvenc reakció videókat is mutatni. Itt van az egyik. (Remélem tényleg csak akartam, és nem mutattam még. Lusta vagyok rákeresni is…) Szerintem aranyosak. 🙂
Szerettem volna továbbá mikrofont venni, youtubera feltölteni pár kritikám, aztán csak felolvasva szépen, kiegészítve, képeket alávágva feltenni, hátha valakihez eljuttatok bizonyos ismeretlenebb kincseket, de az is sok idő, és hát minek is. Mármint aki igazán akarja, az megtalálja őket ma már. Így vagy úgy… Remélem azért én is mutattam itt valami olyasmit, amit valaki – valamiért – a szívébe zárt. Mondjuk a kommentek számát nézve nem. 😀 De hát ez ilyen volt. „Vicces.”
Nincs még egy olyan blog szerintem, ahol ennyit firkálgatott volna valaki bármiféle visszajelzés nélkül. Lúzer level 100. 😀 Örüljetek ti is, hogy láthattatok egy ilyet is. 😀
Szóval van és lesz is éppen elég dolgom, és most tényleg csak magammal foglalkozom. Öngondoskodás, önszeretet, csak élvezem az életet, és nem lesz semmi „jaj, erről írni kellene” féle aprócska nyomás sem rajtam. Ami persze azért néha felszabadító is tudott lenni. Mint mondjuk ez most itt.
Sok jó filmet, sorozatot, zenét, könyvet, meg mindenféle mást is kívánok nektek. 🙂 És köszi, hogy néha ezért vagy azért, de egyesek esetleg tudatosan is visszatértek a blogra.
Ja és igen, a Flower Face lemezről sem írtam még, pedig szerettem, és szeretem is nagyon. November 1-én jelent meg, azóta már 1037 alkalommal pörgettem le belőle dalokat. A Cordelia egy csoda, vártam is már, nagyon örültem, hogy rajta van a lemezen! A Squirrel Cinderella meg szimplán lélegzetelállító. Az Eternal Sunshine is fantasztikus… De nem is sorolom tovább. A legkarcosabb nyitótétel, a Biblical Love is nagyon bejött természetesen. Kicsit meg is lepődtem rajta… 🙂 De most már tényleg pápá! 🙂
