aosiai123 és a lányok hétköznapi élete

Most megint „néhány gondolat” következik tőlem, de ezután hosszú időre leállok az ehhez hasonlóakkal. A mostani bekezdéseket meg a kedvenc aosiai123 képeimmel ékeltem ki. Imádom őket. 🙂 Meg hátha így eladhatóbb az egész. Ezt még viszont ki akartam írni magamból. Lassan már 15 éve, hogy „egyedül” élek, azaz nincs párom. Az már valami! 😅 Erre komplett karriert lehetne alapozni! Hehe. Ebből az első 7 évemet még a szüleimmel és a testvéremmel töltöttem, velük laktam otthon együtt, de na, igazából bár pityeregtem egyszer-kétszer kicsit, amikor először sétáltam egyedül az albérletem felé, de hát azért összességében nagyon szerettem egyedül lenni. (Szegény anyum meg azt hitte, majd becsajozok végre! 😅) Végre teljesen egyedül élhettem, teljesen a saját kontrollom alatt tartva a napjaimat. Nincs közvetlen nyomás, elvárás, megfelelési kényszer, stb… Csak én.

Ebből a majd 15 évből igazából sokszor, sokáig nem is kerestem barátnőt. Sőt! Pedig aztán lehetett volna “bőven”. Sokakat finoman lepasszoltam, eltoltam magamtól, vagy inkább nem vettem a lapot, amikor közeledni próbáltak… Mondjuk szinte azonnal fel is adták, szóval azért sokáig nem csapták a szelet nekem. 😅 (Mi viszont legyünk rohadt türelmesek ugye.) Persze én meg kihasználni, átverni igazából senkit nem akartam, lazára meg nem nagyon tudtam venni. Nekem a szex nem tud csak szex lenni – azt hiszem. Egy kézfogás is jelent talán valamit, pláne ha “komolyan” randizgatunk. Talán túl sokat is. Nem is osztogatom két kézzel, amíg nem érzek valami mélyebbet, biztosabbat, és ennek bizony azért következményei is vannak sajnos, mert nyilvánvalóan sok nőnek furcsa lehet, hogy valaki „olyan”, mint én. Próbáltam én őszintén nyitni néha a lazább dolgok felé (és itt azért nem alkalmiról beszélek feltétlen, sőt), miközben a kétségeimet, a félelmeimet, valamint a vágyaim egy töredékét is megosztottam közben – persze lehet kicsit bénán –, de azt reméltem, hátha kialakul majd valami úgy, kicsit megtekerve, nem egyenes úton, „gyorsabban” (ez nagyon idézőjeles), hátha a tapasztaltabb nővel visz a flow, hátha segít lelkileg, hátha úgy nem tépelődök annyit, ha már benne vagyunk bizonyos dolgokban, hátha annyira klappol majd minden… Eddig nem jött be… Aztán meg amúgy persze nem is lett semmiből konkrétan semmi…

Tovább olvasom

Flower Face: Valentine – 2024

Jaj, hát mikor jelenik meg az új Flower Face lemez? Na mikor? Hát november 1-én, a születésnapomon. 🌙 🎸 ♥️

És ez ma derült ki. És itt ez a ropogósan friss klip is, ami annyira, de annyira szép. És persze elég szomorú is. De ez az év jó lesz, már most érzem. Eredményes, fókuszáltabb és élményekkel teli. 🙂 A klipet meg egyébként átküldtem az összes haveromnak és barátomnak. (Nem.) 😅 De ide azért persze kiteszem. Az album amúgy majd a Girl Prometheus címet viseli. Jobban örültem volna szimplán csak egy „Renátónak”, de üsse kő! 😅

Az dal második fele tényleg egészen gyönyörű, szépen lassan beérik az egész. A képei, a színei annyira tökéletesek, és hát Ruby arca, szemei, gesztusai… A hangját meg a szöveget nem is dicsérem inkább, most kissé fáradt vagyok. (Ilyen ez a megúszós blogolás… Még jó, hogy nincs főnököm itt. 😅)

Valentine dalszöveg

I'll throw you a party, with all of your friends
We'll kiss like the movies, we'll stay 'til the end
And then we'll get married, we can live on the beach
Where it's always October, 'cause you'd give up the sun for me
And all your friends hate me, I'm not a likeable girl
Your parents keep saying that I'm more trouble than I'm worth

Valentine, what do they know?
Does it belong to you and me or everybody now?
Love of mine, why'd you go?
I can't forget you now, it's impossible

Do you want to be free?
Do you just want to be free of me?

I was always a stranger, not a comfortable kid
Sick from the sunlight, crescent moon wrists
But I gave you something, I built a whole world for you
But I took it too far like I always do
And I love you so deeply, and you hurt me so bad
I'm all out of poetry, you made me so sad

Valentine, are you happy now?
You're so good at leaving, can you teach me how?
Love of mine, I'm not doing so well
I've never been a runner, I tend to stick around

But you were always a flight risk
Everyone knew it
Except for me

Ships in the Night

Hú, ez most elég érdekes poszt lesz. (Biztos többen néztek majd néha nagyokat…) A fenti cím onnan jött, hogy múlt héten találtam ezt az alig ismert szólóprojektet, és egy pillanat alatt nagyon-nagyon megszerettem a lemezeiket. Szóval jöhetne a szokásos zenei poszt most, de ezúttal jóval tovább merészkedek. Alethea Leventhal a hölgy neve egyébként. Szerintem elég szép! Mármint a neve. (Is!) 😅

Így aztán hallgattam sokadjára a két LP-jét felváltva, és közben eszembe jutott, hogy ha van war metal zenei műfaj, miért nincsen valami intimebb? Gyilkolni lehet egymást zenében, de babusgatni, szeretni nem? Mármint pl. a műfaji meghatározás szintjéig? Brr! Igen, van dream pop, ethereal wave, love metal, stb… De egyik sem az igazi, egyik sem bír igazán erotikus, intim töltettel. Pop dalokban meg bár sokan énekelnek sok mindenről, de sokszor közhelyeket puffogtatnak, és hát a minőségük is gyakran olyan, amilyen… És oké, csesszetek le, hogy már zenében is ezt keresem. 😅 De a vizet félretéve azért vannak zenék, amelyek kiváltképpen „bensőségesek”. Az egyik legismertebb mondjuk a Cigarettes After Sex, amely a szerelemmel, a szexualitással is behatóbban „foglalkozik”. Itt van mondjuk az Apocalypse tőlük. A 2017-es korongjukat én eléggé szeretem. (Valaki szerint ez már merő nyál, meg mittudomén’, de felőlem aztán mindenki oda teszi ezeket, ahova a saját lelke, szíve „diktálja”.)

Na de vissza most a Ships in the Night-hoz. Ha nem munkában lennék, akkor ezer százalék, hogy ma otthon táncikálnék a kora hajnali órákig. Rég voltam már darkos partin, aztán be kellene pótolni, nehogy be legyek már rozsdásodva. 😅 Alethea Leventhal hangja, valamint dallamai annyira elkaptak, hogy el is van döntve, a következő novellám fiatalokról fog szólni, a helyszín pedig részben egy bulihely lesz. 🙂 (Mondjuk kicsit tartok is a partizástól, de maximum jegyzetelek, tovább inspirálódom a történetemhez.)

A klipek egyébként néhol kifejezetten erősek, sőt már-már zseniálisak, olykor viszont azért látszik rajtuk, hogy lehetett volna vele akár többet is dolgozni – dehát gondolom itt nemhogy végtelen mennyiségű pénz és idő nem volt rá, hanem annyi sem néha, amennyi – ideális esetben – kellene…

Kezdjük a Deathless-el. Ez még nem is a legnagyobb favoritom tőle, de… Szóval ha valaki a számomra legkedvesebb részre lenne kíváncsi, az kattintson, illetve húzza a csúszkát 2:26-ra (időzítettem), és – legalább innen kezdve – hallgassa végig a dalt. 3:41-től a hölgy hangjára csak annyit mondok, hogy elolvadok, szerelmet vallok, menten magamhoz nyúlok, annyira varázslatos ezzel a halkan mesélős, angyali, olykor már suttogósan éneklős dallamaival. Én nagyon érzem. Betéve fogom tudni a szövegét. A „When I rise from the ashes / When I rise from the grave / I will be strong / I will be deathless” sorok, hűha!

Deathless dalszöveg

You’re going through hell
You have to keep going
There is more than this
We don’t get to choose
Who lives and who dies
But while we’re alive
I’m here beside you

I’m here beside you

Sleep now darling can you sleep
Another day will come
You’re still the one you were born to be
Sleep now darling can you sleep

Now that it’s gone
The nights move so slowly
And the days wear thin
But when it was hear
The hours fell softly
And the dark felt like home

They can take your body
They can hold you down
They can live like vultures in your dreams
They can’t take your life
If you just hold on
If you just stay here
If you could only

Sleep now darling can you sleep
Another day will come
You’re still the one you were born to be
Sleep now darling can you sleep

When I rise from the ashes
When I rise from the grave
I will be strong
I will be deathless

When I rise from the ashes
When I rise from the grave
I will be strong
I will be deathless

Aztán most megint csapongani fogok. Szóval elkezdtem újra olvasni, majdnem meg is lett 2 nap alatt egy könyv. Menthetetlenül elkapott most az írhatnék féleség, aztán tudom, hogy a szókincsem, hát szóval az eléggé, hogyan is mondjam, khm… Szar. Mondom én! 😅

Közben én esküszöm nem tudom (de tényleg!), hogyan és miért, de a molyon találom magam, és nézem Mantak Chia-tól A ​multiorgazmusos férfi című könyvet, ahol azt látom, hogy bár kevés értékeléssel, de milyen jól is áll. Aztán mondom rákeresek akkor már a goodreads-en is. Ott is hasonlóan hasít… Aztán ezután visszamegyek a molyra, és nézem, hogy van belőle két idézet, meg is lesem akkor már őket…

Itt az egyik:

„A taoizmusban azt mondják, hét év, míg megismered a nő testét, hét, míg az elméjét, és újabb hét év, míg a szellemét. A mondás nem azt jelenti, hogy ezután már nincs mit megismerni, és kezdődhet az unalom, éppen ellenkezőleg – csak annyit jelent, hogy huszonegy év szükséges az igazi megismerkedéshez.”

A másik a gyereknevelést is érinti, és az talán legalább ilyen szép, mint a fentebb olvasható. A lényeg, hogy egyből elkezdtem érdeklődni a taoizmus iránt is. 😅 Más kérdés, hogy 37 évesen már lehet meg sem élem azt a 21 évet. De ha majd törekszem, illetve igyekszem, – azaz törekszünk és igyekszünk –, lehet hamarabb megismerjük egymást valakivel – úgy közel a teljesség jegyéig.

Egyébként meg a fene tudja, egyesek elképesztően nem ismerik magukat. A nők keveset masztiznak, – most statisztikát nem lövök be erről, de így van –, szóval kb. a saját testüket sem ismerik. Aztán a pasi tegyen csodát… És így ugye nem is csoda, ha nem ugyanannyit – illetve egyre kevesebbet – akarnak együtt lenni a másikkal egy kapcsolatban. Szeretetnyelvek ide vagy oda… De ott van még, hogy valaki egyedül két hónapot nem tud megmaradni a seggén, befordul, összeomlik, nem találja fel magát, nem tudja, mi tenné boldoggá, mi kötné le… Hanem mástól várja a megváltást… És még sok-sok példát felhozhatnék…

Szóval nem tudom kik járnak még ide a blogomra, de hajrá mindenkinek, a pároknak is, kérdezgessétek egymást, tegyetek a másikért. 😎 Már írtam egy filmajánlómban (2046), hogy a kérdések szerintem fontosabbak, mint sokszor maguk a válaszok egyébként. Az előbbivel ugyanis lehet meghatározod részben magát a választ is már. És ezeket nem valahol olvastam vagy loptam, tényleg a filmről jutott eszembe, amikor a kérdés témakörén agyaltam. Persze az is igaz, hogy ezt már gyerekként is így gondoltam…

Egy példa a kérdések milyenségére:

– Megmasszírozzalak Patrick?
– Köszi, de áh, nem kell…

Hogy miért mondok (mondunk) nemet? Pl. mert nem akarunk teher lenni, nem tudjuk biztosan, hogy a másik valóban akarja-e, mert tudjuk, hogy azért melós dolog… Lehet csak egy gesztus a kérdés. Igazából reméli, hogy nem a válasz…. (Persze sok minden függ a hangsúlytól, milyen kedvesen tesszük fel azt a kérdést…) De mi van, ha ezzel szemben úgy teszi fel valaki a kérdést, hogy:

– Megmasszírozhatnálak Patrick?

Merőben másként hangzik nem?! Mintha ő vágyna rá. 🙂 Mintha még én tennék szívességet, hogy hagyom magam. 😂 De értitek… Ha meg fárasztó, tessék masszírozó gépet venni. Ha a másik egy gombot nem tud benyomni, és tartani x ideig azt a gépet, akkor ott komoly gondok vannak, lehetnek. 😅 Én két kollégámat már rábeszéltem ilyenekre, senki nem panaszkodik… 🎸😅

First Light dalszöveg

In the spell of half light, something I can't see
I am not looking for the darkness
The shadows just find me

Underneath the moonlight, something to believe
I am alive
The first light carries me

Through the night
Don't think, don't fight

Here inside the stillness, time is growing thin
I am lost somewhere in the clearing
Of this wilderness I'm in

Past the veil of distance, deep beneath a dream
I am alive (in the silence)
The first light carries me

Through the night
Don't think, don't fight

Through the night

Pfú, most biztos nagyon okoskodós ez az egész, de ezeken a kérdéseken rohadt sok minden múlik, pláne egy kapcsolat tekintetében. Amúgy nem tudom miért írtam le, de hát miért ne… A példa meg adta magát, ha már intimitás, stb… Senki nem kérdezte, de veszek magamnak masszírozós könyveket is. Mindenfélét. 😅 Nem közvetlenül más miatt, nem direkt másnak. Nem ajándékba, nem célzásnak… Csak magamnak. Aztán majd egyszer talán használhatom is mindazt, ami rám ragadt belőlük. (Szegény valaki, mit fog kapni… 🤪) Így is szorgalmas kezecskéim’ lennének, de senkinek nem kell „mostanában”. Lassan néha – úgy gondolom – ott tartok már, hogy szerelmet kellene hazudnom ahhoz, hogy megmaszírozzak egy nőt. Vagy csak felhívjon magához egy kávéra. Esetleg együtt legyek valakivel. Vicc. Pedig a szerelem lassan jön nálam. Azt hiszem… Ha viszont elkap… (És igen, egyik kolléganőm és egy másik kollégám is azt mondta, hazudjak, árnyaljak… Köszi mondom… Köszi mindenkinek.) Na persze nem mintha tanácsokra lenne szükségem, csak érintőlegesen beszélgettünk a kapcsolatokról… (És nem mintha nem lenne egyébként „igazuk”, néha sokkal, de sokkal „önzőbbnek” kellene lennem, ha már „ilyenek a nők”…) De ha már itt tartunk… (Remélem nem írtam le még…)

Egyszer egy buliban jó sokáig finoman, lágyan cirógattam valakinek a karját – mellette ülve – még a gyárban. (Ez egy bulihely volt BP-en, még az ősidőkben…) Komolyan, azzal a lánnyal ott találkoztam, éjfélkor leléptek a barátnőivel, én meg nem kértem el a számát (ne kérdezzétek, be is voltam csípve), de ő elköszönt, elment, majd 5 perc múlva visszajött elkérni a számom… Nagyon cuki volt. 😅 Aztán néhány napra rá felhívott. Mondtam neki, hogy bocsi, tényleg sajnálom, de más valaki van kilátásban… (Mások lehet igent mondtak volna rögtön, mondván, hogy a kettőből csak lesz valami, a szemetebbek meg lehet párhuzamosan jártak volna mindkettőhöz…) De szerencsémre aztán abból persze nem lett semmi. Így viszont én meg ezek után – kb 2-3 hét telt el –, nem mertem felhívni („az önbecsülésem, stb, illetve biztos bántja már, hogy lekoptattam”), pedig azt mondta, hogy bármi miatt hívhatnám, mert nagyon imponált neki, hogy mennyit foglalkoztam vele abban a zajos buliban akkor is, amikor csak ültünk csendben egymás mellett. Mondjuk ő is csikizte a hasamat a pólóm alatt… (Ha nem lettem volna becsípve, esküszöm nektek, hogy a kezére csaptam volna! 😂 „Hékás! Viszed onnan! Mit nyúlkálsz!” 😅) Így kértségetek sem lehet, nem is panaszkodhattam. Hát, őt (is) sajnálom valahol, többet érdemelt volna. Mert ő is proaktív (szenvedélyes?) volt, lehetett volna, vagy hogyan is fogalmazzak… Meg ennyire feltétel nélkül is szeretett volna szeretni, illetve szeretve lenni… 🙃

Franc tudja, mire lesznek jók a masszázskönyvek, mert lassan úgy van, hogy olyan ára van a szexnek, vagy akárcsak bármi másnak is, (érzelmileg is, mire odáig jutnék), hogy kb. a fenét se érdekli az egész. Mintha a nők legalábbis nem is élveznének semmit belőle. Áldozatot hoznak miattam, miattunk, én köszönjem meg, hogy lehetek nekik, ha éppen nem zavarok… Csodálatos.

Persze valakit azért érdekel a szex. 😂 Ezt ide még nem írtam ki, de tavaly történt, hogy a gyár raktárába (ahol dolgozom) jött be egy névre szóló csomag. (Oda is rendelhetek könyvet a nevemre, TV-t, vagy bármi mást magamnak, minden rajtunk megy át szinte. A futárokat beengedik, és mi kezeljük a cuccokat…) Szóval kollégámnak odaadja a futár a bubis fóliában a csomagot, ő aláírja, hogy átvette. Mivel nem a cégünk rendelte, hanem valami 8 órás hölgy magának, hát majd ugye bejön érte, ha szólunk neki. De kollégám közben nézegeti a csomagot – olyan érdekes alakja van… Látott rajta valami kis kiálló részt, meg valami fekete, gomb szerű valamit. Benyomta. Az meg elkezdett veszettül rezegni. 😅 Persze, hogy vibrátor volt. A kínaiak áttetsző bubis fóliában csomagolták a csajnak. 😂 A poén, hogy aznap ez a bizonyos hölgy pont nem volt bent, de az email-es értesítő miatt (hogy megjött a csomagja, fáradjon be érte hozzánk) egy kolléganője bejött érte. Az én műszakos munkatársam meg direkt kérte a többieket, hogy ő adhassa át neki. Idősebb hölgy volt, és amikor a kollégám átadta a hölgynek, akkor benyomta a gombot direkt. 😅 Ha nem vette volna észre magától, akkor már biztosak lehettek benne, hogy pontosan tudta, hogy mit is rendelt a kolléganője. Szegény csaj. 😅 Mármint akiről kiderült, hogy mit rendelt… 😅 Mondjuk azóta ő a sztár a raktárban. 😂 Ő valszeg jól ismeri magát. 😅 Pár hete láttam a büfében először élőben. Szóltak, hogy ő az. Persze tudjátok, hogy engem aztán abszolút nem érdekelt. 😂 (Azért nem tudtam, hogy ő az, mert nagy a gyár, valakivel szinte soha nem is találkozom.)

De most akkor újra zene. Már a Lost Time első képkockái után sejtettem, hogy imádni fogom ezt a dalt. 1:01 után kezdődően aztán még a szívem is kihagyott talán… Egy kísérteties, sötét, a lüktető elektronikus hangjegyek és az éterien csordogáló dallamok hullámainak ringatóan álomszerű leképződése. És az a hang, és az azok a szemek, azokkal a közeliekkel… Teljesen odáig vagyok érte.

Lost Times dalszöveg

Lovers return to find their friends are gone
And survivors are pulled from the wreckage
To find the seas are calm
Forget the lost times
The hours that sometimes kill
I’m getting closer
To feeling
That this is
The beginning of the end

There is a place where time stands still
There is a voice that I can sometimes hear
There’s no one left in this world
There is a place where time stands still

I’ll live in the shadow of your memory
I’ll be the hideout for your history
Let me show you how time can move like wind
Let me tell you the story of a king who died, who died, waiting to meet you

There is a place where time stands still
There is a voice that I can sometimes hear
There’s no one left in this world
There is a place where time stands still

In the throes of night
In the black ocean's depths
In the years to come
In the past’s dark grasp
There is a place
There is a place where time stands still

There is a voice
There is a voice that I can sometimes hear

There is a place where time stands still
There is a voice that I can sometimes hear
There’s no one left in this world
There is a place where time stands still

De mocsok egy bejegyzés lesz ez. 🙈 De mindegy. Szeressétek magatokat, a másikat, dolgozzatok a párotokkal, hogy az esetleges hibákból is tanulva igazán happy legyen minden, ha nem az éppen valami miatt. Mármint valamikor saját magunkat is lassan ismerjük csak meg, illetve önnön magunknak is nehezen vallunk be bizonyos dolgokat. Naná, hogy a választottunkkal néha még nehezebb. De egy idő után lehet elkap a flow érzés benneteket, aztán határ a csillagos ég. Csak tenni kell érte. Asszem’. 🙂

Én meg előre dolgozok, tanulok szerintem. Hogy mit? Mindent! 😅

Jah’ és igen, a Ships in the Night-ra aludva álmodtam egy nagyon kellemesen romantikusat. 🙂 Lassan megyek is vissza csicsikálni. 😅 Egyébként még a legutóbbi The Fire című klipje is nagyon klassz és kifejezetten szép lett, de a Dark Places is egy fantasztikus szerzemény.

Theatre of Tragedy: Lorelei & Venus

Kitettem hát ugye ma hajnalban az első „kis” írásom. Bosszantóan soknak, helyenként aztán kevésnek vagy gyengének érzem, de azért igazán fun volt megírni, dolgozni vele. Lesz ennél azért sokkal izgalmasabb, és teljesen más hangulatú, illetve témájú is. Totálisan másfajta karakterrel természetesen. Átírhatnám még, vághatnék ki belőle részeket, gondolatokat, de maradjon meg csak így. Majd lesz jobb… (Ha befutok egyszer, akkor maximum letagadom. „Hogy én ebből korábban akár csak egy karaktert is láttam volna!? Ugyan kérlek… Kikérem magamnak!” 😅)

Ellenben most nem is erről akarok mesélni, hanem gondoltam, ha már a Theatre of Tragedy zenekartól két tételt is említettem, akkor jó lenne legalább azt a kettő live felvételt megosztanom, amelyeket már nagyon régóta szeretek. Mit szeretek?! Imádok! És gondolom nem is olyan sokan ismerik őket itthon, vagy ha valaki éppenséggel igen, akkor sem vagyok benne biztos, hogy látta ezeket a videókat…

Két napja egyébként újra szinte csak őket hallgatom, de ebben még nem is lenne semmi extra. Abban azért már inkább van valami, hogy a Lorelei koncertfelvétele milyen elképesztően energikus és romantikus is egyben. Tudjátok; libabőr a négyzeten, meg ilyesmi. Volt is ma sokszor, ráadásul jó hosszan és kitartóan, pedig azért nem egy friss találat ez a koncert számomra – aztán mégis úgy vigyorogtam miközben néztem, hogy ilyenkor jövök rá, mennyire nagyon is tudok annak örülni, hogy az vagyok, aki vagyok – mindenféle defektes dolgom ellenére is… Kicsit egyébként féltem is, hogy mi lesz, ha a szőrszálak úgy maradnak rajtam… Legalább akkor teljes joggal lehetne szörnyetegnek is hívni… 😂 Tessék, így néztem volna ki, csak nem lettem volna ennyire aranyos: 🦔

Az 1996-os Velvet Darkness They Fear meglehetősen erotikus beütésű borítója.

Na de vegyük komolyra a szót. Az együttes első három lemezét tudom leginkább ajánlani. Azok mindegyike igazi gothic metal. A műfaj és a szó legnemesebb értelmében. Nyilván az Aégis a legkiforrottabb, legmodernebb hangzású, a Velvet Darkness They Fear, valamint a Theatre of Tragedy egy kicsit más, de valójában mind a három megkerülhetetlen a műfaj berkein belül – és még szerintem azon túl is.

A Lorelei live felvételére azonban – mindezektől teljesen függetlenül – szavak nincsenek. De tényleg. Annyi erő, dinamika, harmónia és egy csöppnyi diszharmónia, valamint szépség és fájdalmasan lüktető karcosság van benne, hogy azt szavakkal leírni már szinte képtelenség. (Meg 12 órás éjszakás műszak után ne is várjatok tőlem sokat…) Tényleg hallgassátok, nézzétek végig, mert kötve hiszem, hogy ehhez foghatót sokat láttatok és hallottatok volna.

Most leírhatnám, hogy érzelmileg milyen húrokat pendít meg bennem leginkább ez a fajta – hol egymást váltogató, hol aztán lépten-nyomon egymásba érő, a másikat azonban soha el nem nyomó – végtelenül kontrasztos duó a vokált tekintve, de hát szerintem egyértelmű… Annyira bennem van, hiszen annyira mágikus, annyira parázsló, annyira feszes… És amikor egymásra néznek, és úgy énekelnek tovább… Ahogyan közben és mellettük a gitárok, valamint a dobok szólnak… A dal lezárását már kár is kiemelnem… De a végén az a „Lorelei, Lorelei, Lorelei… Lorelei…”, mi más lenne ugyan tökéletes, ha nem ez?!

Most megyek, aztán megint veszek egy acélbetétes bakancsot. (Na jó, azért talán még nem. 😅) Pedig hasznos is lehetne, mert utána aztán majd abban és erre a dalra indulnék harcba egyszer talán valakiért. 😅 Az első 30 másodperc lehet egyeseknek túl egyhangú lesz, kiváltképp, ha csak most ismerkedik az ilyen zenékkel, de tartson ki mindenki! Szerintem megéri. 🖤 Most hirtelen kedvem támadt dalszövegeket is írni… Kész vagyok…

Lorelei dalszöveg

Ferie dearest, was it loe soothfast or a façade
A serenade siren'd to lure Zounds! not to court me?
A menad, yet the sweetest colleen
Certes didst thou me unveil meekly life pristine

Lorelei
A poet of tragedies, scribe I lauds to Death
Yet who the hell was I to dare?
Lorelei
Canst thou not see thou to me needful art?
Canst thou not see the loss of loe painful is?

Dedally didst thou perform the tragic pasquinade
For all years a damndest and driegh'd accolade
Caus'd for all eyes mazed to behold a mêlee
In the midst did I swainly cast thee my bouquet
The one and sole faggot that feedeth the fire
Bellow'd bidingly by my heart's quailing quire

Lorelei
A poet of tragedies, scribe I lauds to Death
Yet who the hell was I to dare?
Lorelei
Canst thou not see thou to me needful art?
Canst thou not see the loss of loe painful is?

Perchance author I thee this ikon'd apologue for aught
Doth the wecht burthen thee?, then bethink thine afterthought
'Tween Aether and 'Nether art thou the peerless phoenix
Prithee, darlingmost! - court me rather than the peevish prolix

A másik nagy favoritom pediglen ugye a Venus erről a lemezről. Nem is nagyon szeretnék ezúttal sok mindent hozzáfűzni. Ha elkap, akkor nagyon elkap. Ha nem, hát akkor így jártatok, de én most megyek, beteszem valamelyik lemezüket, és remélem álmodom egy piszok jót. 😅

Deathless dalszöveg

You’re going through hell
You have to keep going
There is more than this
We don’t get to choose
Who lives and who dies
But while we’re alive
I’m here beside you

I’m here beside you

Sleep now darling can you sleep
Another day will come
You’re still the one you were born to be
Sleep now darling can you sleep

Now that it’s gone
The nights move so slowly
And the days wear thin
But when it was hear
The hours fell softly
And the dark felt like home

They can take your body
They can hold you down
They can live like vultures in your dreams
They can’t take your life
If you just hold on
If you just stay here
If you could only

Sleep now darling can you sleep
Another day will come
You’re still the one you were born to be
Sleep now darling can you sleep

When I rise from the ashes
When I rise from the grave
I will be strong
I will be deathless

When I rise from the ashes
When I rise from the grave
I will be strong
I will be deathless

Ha mindezek mellett valaki még a további kedvenceimre lenne kíváncsi tőlük, annak – szigorúan a teljesség igény nélkül – ezen dalokat ajánlanám a továbbiakban: Hide And Seek, Cassandra, Fade és persze az örök klasszikus; a Der Tanz Der Schatten.

Az egyik kedvenc kávézómban ücsörögve

Egy hűvös, ködös és borongós – sokak számára kiállhatatlan – hétköznap délután úgy gondoltam, hogy felmegyek Budapestre, és beülök a Puskin művészmozi kávézójába. Talán majd még meg is nézek egy filmet. Ha mégsem, hát akkor mégsem, de ma – egészen kivételesen – teljesen más okból jöttem ide.
Belépve a helyiségbe, természetesen a szokásos kép fogad. Néhány ember van csak a kávézóban. És ez jól is van így. Nem szeretem a nyüzsgést, azt meg pláne nem, ha úgy kell szabad helyért imádkozni.
Oda ülök ahova csak akarok, és még a fejhallgató nagyon finom, tompán neszelő zajszűrése nélkül is nyugodtan el tudok merülni a saját kis dolgaimban. Vicces, hogy a legtöbben mindeközben pont azért mozdulnak ki, hogy társaságban legyenek…

A novella elolvasásához kattints ide