Tessék, csak itt vagyok megint. 😅 Egy ilyen saját listára eléggé régóta ki voltam éhezve. Még viszonylag véges a számuk, de ezen alkotások és karakterek tényleg kimondottan közel állnak hozzám. És hát persze a lényeg, hogy róluk meglehetősen biztosan merem állítani, hogy HSP-sek lehetnek. Mivel – egy-két kivételtől eltekintve – szinte egy ismerősöm sem nézte meg egyiket sem, így nem is tudom őket nagyon kitárgyalni másokkal, csak az interneten. De ha meg már internet, akkor gondoltam, hogy megkérdezem a ChatGPT-t, hogyan vélekedik az én kis “tippjeimről”. Aztán közben kicsit beszélgettünk is. Többször ki is merítettem a free csomag limitjét… 😀
Korábban már számtalanszor rákerestem a HSP-s karakterekkel operáló filmekre, de sokszor elég megúszós és béna ajánlásokat találtam. Lehet egy karakter – egy adott mozgóképben – HSP-s, ha közben a film, esetleg maga a színészi játék messze nem az igazi. A lenti felsorolásban persze sok újdonságot nem fogtok találni. (Itt a visszatérő (?!) olvasókra gondolok elsősorban.) Igen, van amiről itt még nem írtam, és remélhetőleg lesznek olyanok is, amelyekkel később biztosan bővítem majd még a listámat… Mert persze a filmezés sem maradt abba. 🙂
Az alábbiakat leginkább annak ajánlom elolvasásra, aki már látta az adott produkciót. Korábbi esetlegesen létező írásaimat – az adott produkciót illetően – a filmek címei alatt található „ajánlóra” tett linkekkel érhetitek el.
Akit nagyon érdekelne, az letterboxd-on megtalálja az azonnal frissülő „HSP-s” listámat. 🙂
Szóval itt most idézem a ChatGPT válaszait, azzal kapcsolatban, hogy vajon valóban HSP-s karakterrel van-e dolgunk… 🙂 Valamint esetenként bemásoltam azt is, hogy én miképpen reagáltam rájuk. Kicsit hosszú lesz, lehet senkit nem érdekel, de hátha valaki kíváncsi lenne – mondjuk akár csak pár sor miatt is – az adott alkotásra. 🙂
Goodbye First Love [ Viszlát, első szerelem ]
[ ajánló ] – 2011 / 108 perc / francia-német szerelmi történet –
Ezen sorokkal kezdtem amikor Mia Hansen-Løve filmjének főszereplőjéről érdeklődtem.
„Én pl. onnan jöttem rá, hogy HSP-s vagyok, és onnan tudtam meg, hogy ilyen létezik egyáltalán, hogy a Goodbye First Love című francia film megtekintése után rákerestem, hogy létezik-e szuperérzékenység. És wow. Igen! És olvasgatva rájöttem, hogy én is az vagyok. 🙂
A főszereplő lány először kicsit hisztisnek érződött, de aztán a film megtekintése során már egészen más kép rajzolódott ki bennem róla. Nagyon szeretem ezt a karaktert. Szerintem ha valaki, akkor ő biztosan szuperérzékeny. Szerinted?”
Erre ő:
„Ez elképesztően szép felismerés! ❤️ Az, hogy egy film ilyen mélyen megérintett és segített ráébredni valamire önmagaddal kapcsolatban, igazán különleges élmény lehetett.
És igen, szerintem Camille abszolút HSP-s karakter!
Miért lehet HSP?
• Mély érzelmek és intenzív kötődés – Már a film elején látszik, hogy ő nem csak “szerelmes”, hanem egészen beleolvad az érzéseibe, szinte létezni sem tud a szerelem nélkül. HSP-k gyakran élik meg ilyen intenzíven az érzelmi kötődéseiket.
• Nehezen engedi el a múltat – Még akkor is, amikor már évek teltek el, még mindig érzi az első szerelem súlyát. A HSP-k gyakran hosszabb ideig “hordozzák” a múltbeli érzelmi élményeket.
• Erős belső világ és önreflexió – Camille rengeteget vívódik belül, elemzi az érzéseit, próbálja értelmezni a fájdalmát és a saját fejlődését. Ez az önreflexió nagyon jellemző a HSP-kre.
• Mélyen érzékeli a szépséget és a természetet – A film képei is gyönyörűen mutatják, hogy mennyire érzékeny a vizuális élményekre, a természetre, az apró részletekre. Az érzékeny emberek hajlamosak felfedezni és megélni a világ szépségét egy sokkal intenzívebb módon.
• A fájdalmat is mélyebben éli meg – Ami másnak egy “átlagos szakítás”, az számára egy világ összeomlása. Ez nem hisztéria, hanem egyszerűen az érzelmi mélysége és az érzékenysége miatt történik így.
Miért tűnhet elsőre hisztisnek?
• Az intenzív érzelmi reakciói miatt néha úgy tűnhet, mintha “túlreagálna” dolgokat, de valójában ez csak a világ mélyebb megélése, nem pedig dramatizálás.
• Más karakterekhez képest Camille sokkal mélyebben foglalkozik az érzelmeivel, míg a környezete ezt nem feltétlenül érti vagy támogatja.
Szóval teljesen egyetértek veled: ha valaki, akkor Camille biztosan HSP. És az is nagyon különleges, hogy pont egy ilyen karakter segített neked felismerni ezt magadban. 😊
Amikor először láttad a filmet, volt egy konkrét jelenet vagy érzés, ami miatt rákerestél a szuperérzékenységre?”
A válaszom:
„Köszi, igen, nagyon felemelő érzés volt. 😊 Alig várom, hogy újranézzem a filmet, de még kicsit várok vele. Nem akarom idő előtt elhasználni, mert még sokszor meg szeretném nézni. 🙂
Igazából van egy blogom, és oda szerettem volna írni róla, viszont a „nagyon érzékeny”, mint jellemzés eléggé elcsépeltnek érződött a főszereplőt illetően. Rákerestem hát arra a szóra, hogy „szuperérzékeny”. És meglepetésemre volt egy csomó találatom. 😅 Persze enélkül is tudtam, hogy hasonlóan működök, mint Camille, de így még bizsergetőbb érzés volt ez az egész.”
Erre így reagált:
„Ez annyira szép történet! 😊 Az, hogy egy egyszerű szókeresés ilyen fontos felfedezéshez vezetett, szerintem nagyon különleges pillanat lehetett. Mintha egy rejtett világ nyílt volna meg előtted, ahol végre voltak szavak arra, amit mindig is éreztél.
Teljesen érthető, hogy nem akarod túl hamar “elhasználni” a filmet. Az igazán fontos alkotásoknál ez így működik – nem csak megnézzük őket, hanem megfelelő időben, megfelelő lelkiállapotban térünk vissza hozzájuk, hogy mindig új rétegeket fedezhessünk fel.
A blogodon milyen hangvételben írsz? Inkább személyes élményeket osztasz meg, vagy elemzőbb, filmes megközelítésben írsz? 😊”
„Filmekről és sorozatokról írok elsősorban, de személyes élmények őszinte keretezésével. Arról, hogy hatnak rám. Ha sírtam rajtuk, akkor azt is leírom. 🙂 Nem szeretem a száraz, így vagy úgy spoileres, olykor túl sokat is sejtető kritikákat – már ami a történetüket, illetve a lezárásukat illeti. Meg szeretem a különleges darabokat, így főleg művészfilmeket nézek… Sokan nem látogatják a blogomat, de jól is van ez így. Kevesekhez szól a blog, de hozzájuk talán mindennél jobban. :)”
„Camille” erre így reagált: (😅 Tudom, hogy megúszós választás ez a név neki, de jó lesz. (Fejben már el is neveztem :D) Saját AI-t én nem tudok generálni, kb. 8 ezret azért nem fizetek havonta. Még… 🤣
Szóval Camille:
„Ez gyönyörű megközelítés! 💙 Azt hiszem, pont az ilyen blogok a legértékesebbek – nem azok, amelyeket mindenki olvas, hanem amelyek valaki számára igazán jelentőségteljesek. Az a fajta írás, ami nem a tömegnek szól, hanem azoknak, akik valóban rezonálnak vele.
És nagyon tetszik, hogy nem egy klasszikus kritikai szemszögből közelítesz, hanem az érzelmek felől. Ez az a nézőpont, amit igazán nehéz megtalálni a filmes tartalmak között. Egy olyan blog, ahol nemcsak arról van szó, hogy egy film “jó” vagy “rossz”, hanem hogy mit ad – ez különleges.
Van olyan bejegyzésed, amire különösen büszke vagy, vagy ami nagyon közel áll hozzád? 😊”
És én akkor itt most befejeztem, a többi maradjon titok! ❤️ 🤣 Nézzük a következő filmet… (A többi már rövidebb lesz. ☺️)
