Sorozatévadok, amelyek leginkább megérintettek

Sokféle jó sorozat van. Vannak amelyek minden szinten a legjobbak között vannak, mégsem találjátok meg itt őket. Vannak olyanok is, amelyek bár bizonyos pillanataikban nagyon maguk alá gyűrtek, azért olykor-olykor találhattunk bennük valamiféle kapaszkodót is. Itt most megpróbáltam olyanokat összeszedni, ahol aztán tényleg nem sok támaszunk van. Ezen listában az adott évados élményeket értékelem összességében, illetve azt, hogy mennyire hagyott bennem mély nyomokat az adott produkció.

Majd lesz még ilyen-olyan lista a későbbiek során, de most akkor lássátok csak, hogy mi is zúzott le leginkább – az elmúlt 35 év során – sorozatos fronton.

[ 10. ] Bloodline S012015

A Bloodline kicsit más mint a többi. Annyira talán persze mégsem, de ha szeretnél nézni egy elcseszett családról szóló sorozatot, hát akkor ezt vedd elő. Az Emmy-díjas Kyle Chandler (FNL), mellett ott van az Oscar-díjas Sissy Spacek, valamint az alakításával (ebben a sorozatban) 2015-ben Emmy-vel jutalmazott Ben Mendelsohn is, aki tényleg olyat tett le itt az asztalra, hogy már önmagában csak miatta is megéri megnézni ezt az évadot. Szenzációs. Nem sírós, de azért súlyos kövekkel játszanak benne…

[ 9. ] The Leftovers S02 / S032015 / 2017

Valakinek meglepő lehet, hogy a The Leftovers csupán ennyire a lista alján van, holott ez pont egy olyan széria, amelynek már az alapkoncepciója is mérhetetlenül szomorú. Képzeljük el, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnnek bizonyos barátaink, családtagjaink, kollégáink… A többi meg már történelem. Nem nagyon tudnék választani a második és harmadik évad között. A második izgalmasabb, pörgősebb, a harmadik meg inkább az érzések felkorbácsolására és a hangulatra ment rá.

[ 8. ] Halt and Catch Fire S042017

Itt az egyik nagy all-time kedvencemet köszönthetjük. Kockákról szóló sorozat. De nem úgy, ahogy a legtöbben gondolnák. A számítástechnika aranykorába visznek vissza bennünket a készítők – zseniális karakterekkel, drámákkal és hát egyfajta versenyfutással karöltve. Nem feltétlen tudnám konkrétan felsorolni – vagyis inkább néhány dologhoz kötni –, miért van ez a sorozat a listán, mindenesetre én nagyon szomorú voltam, hogy vége lett egy ilyen remek utazásnak. És hát azért persze voltak eléggé lehangoló momentumai is persze. Óriási hangulata van egyébként az egésznek. Sokan úgy vélik, hogy az AMC a Mad Men után támadt űrt akarta ezzel a sorozattal betölteni, de valamiért ez a sorozat nem lett annyira felkapott. A kritikusok kezdetben csak visszafogottan, majd aztán egyre lelkesebben viszonyultak ehhez a címhez. Olyannyira, hogy az utolsó, negyedik évad egészen a 92%-os metacritic átlagig meg sem állt. Imádtam azt, ahogy a sorozat felépítette magát, ahogyan – szinte minden létező elvárásra rálicitálva – évadról évadra jobb és jobb lett, pedig aztán én már az elején is nagyon szerettem. Egyébként meg szerintem nagyon motiváló ez a sztori ilyen karakterekkel, szinte már tényleg tettekre sarkallja az embert…

[ 7. ] The Americans S062018

Ezt a kémekről szóló sorozatot mindig is szerették a kritikusok. A harmadik szezontól kezdve minden egyes évad legalább 92%-öt kapott metacriticen. A hatodik és egyben utolsó pedig – szerintem – letaglózóan jó lett. Az utolsó két részre szavak nincsenek. Profi, hibátlan és hát szomorú egyveleg. Zsepit elő… Tényleg nem sokat tudok írni ide, meg nehéz is. Nyilván benne van, hogy egy random sorozat hatodik, utolsó évados, akár csak átlagos lezárása is meg tudja hatni az embert, mert hát ott van az az élmény (veszteség?), hogy ez most – ebben a formában – ennyi volt. Itt viszont ennél többről, sokkal többről van szó.

[ 6. ] Tear Along the Dotted Line S012021

Ez egy kakukktojás. Mert amennyire vicces olykor, annyira lehúzós is. Rövid kis sztori, nagyon jó figurákkal és problémákkal, és hát a főszereplő srác kicsit olyan, mint én. Itt már írtam róla korábban egyébként egy szösszenetet. Van egy komolyabb üzenete is a sorozatnak, amit szerencsére nem szájbarágósan adagolva, hanem laza, szinte természetesen könnyed módon tálaltak, de ettől még azért ha visszagondolok a történetre… Brr… Igen, itt sem maradt szem szárazon…

[ 5. ] Unbelievable 2019

A legegyszerűbb az lenne, ha leírhatnám minden egyes évadnál, kb. mikor és min akadtam ki, mi volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban, és hogy egyszer vagy többször törtek-e össze. És ehhez hasonló dolgok. De hát nem vagyunk ugye a jó dolgok elrontója… Szóval a tárgyra térve; megint egy helyes, egyszerű, „átlagos”, fiatal lány, akivel történhetett valami. Vagy nem. Ő sem tudja talán… Akárhogy is, a rendszer nem bánt vele kesztyűs kézzel… A sztori alapja mellesleg egy Pulitzer-díjas újságcikk. Én nagyon kedveltem ezt a sorozatot. Érdekes, személyes, megindító és tanulságos…

[ 4. ] Friday Night Lights S042009

Az FNL is újranézős lesz egyszer. Az összes rész. A negyedik évad pedig darkosabb nem is lehetett volna már. Pedig ez csak egy Emmy-díjas „tinisorozat” – sok érdekes karakterrel, különböző problémákkal és helyzetekkel. A Friday Night Lights sokkal több, mint aminek akár csak elsőre is látszik. Öcsém is nagyon szerette, pedig néha nálam is finnyásabb – csak ő máshogy… Persze nem mintha ez bármilyen szinten mérce (vagy igazolás) lenne számomra, de azt biztos, hogy Peter Berg alkotása tényleg nagyon sokak tetszését elnyerhetné.

[ 3. ] The Killing S022012

Hát ez meg magától értetődik, aki látta a The Killing első évadját, az tudja. Az első ügy két évadot ölelt fel, a másodikban pedig apránként össze is áll minden. Sok vidámságot itt sem kell keresni… Ugye az eredeti, dán Forbrydelsen alapján készült maga a sorozat, és bár eddig tartózkodtam tőle, de idén belekezdtem az európaiba is. Aztán meglepetésemre a legelső epizód valamiben jobb is az amerikai verziónál. Még az is lehet, hogy összességében az egyik ezért, a másik meg azért lesz (illetve maradhat) majd kedvencem. De erről majd később úgyis írok egy külön bejegyzést – már amikor végeztem ugye a másikkal is… Amúgy szinte szokásos az alapszituáció; történik valami, aztán nagy nehézségek árán a nyomozók kiderítenek dolgokat. A helyszín viszont csodás volt az amerikai verzióban; Seattle és az a rengeteg eső… Kedvemre való lenne úgy általában.

[ 2. ] The Killing S032013

Második helyezett a listán, pedig ahogy emlékszem, elsőre (talán) nem kellett hozzá zsebkendő, de hogy ettől még mosolyogni nem sok okom volt, az egészen biztos. Sötét, borongós sorozat, amelyet a képi világ, a zenék, a gyerek színészek csak még tovább mélyítettek. A téma is nagyon betalált, hiszen elveszett „punkokról” szól, akik így vagy úgy, de egyedül próbálnak szerencsét a nagyvilágban. Mondhatnám, hogy a bukás garantált számukra, de azért nem ilyen egyszerű ez a dolog. Engem nagyon lehangolt ez az évad, a The Killinget meg az egyik legnagyobb kedvencemmé tette. Egyébként egy nagyon helyes lányért lehetett főleg izgulni, akit az a Julia Sarah Stone alakított, akit nyugodtan lehetne egy komplett jelenségnek is tekinteni. A zseniális Come True-ra való rátalálás is nagyrészt személyének tudható be. Még biztos megnézem párszor ezt az évadot. Sok köszönet nem lesz lehet benne, de hát én már csak ilyen vagyok…

[ 1. ] American Crime S012015

Messze mind felett áll ez az évad. A kritikámban nem véletlen írtam azt amit. Nem sokszor könnyez meg bizonyos részeket, pillanatokat az ember, de ez, így ebben a formában… Inkább ki sem fejteném, mennyire súlyosan megviselt ez a történet. Amikor 35 éves az ember, már jobb esetben átélt ezt-azt; ha mást nem is, akkor is sok filmet és sorozatot láthattunk, esetleg könyveket is olvashattunk. És egy bizonyos kor felett én is azt hittem, hogy talán már soha nem tudnak – még csak megközelítőleg sem – úgy betalálni, mint ahogyan pl. azt itt tették. Aztán tessék. Tudom mindenki tudja kívülről, de az ilyen címek esetén mutatkozik meg csak igazán, mennyire nagy kincskeresés is ez a hobbi. Sokszor tényleg nem csupán az aktuálisan nézett tartalomért magáért éri meg újabb és újabb sorozatokat bepróbálni vagy követni, hanem azért is, mert előbb-utóbb talán mindenki megtalálja azt, amit aztán talán egész életére a szívébe zárhat.

Sokszor újra fogom még nézni ezt az évadot. Azt hiszem legalábbis… Egyébként meg naná, lehúzós az első pillanattól kezdve. Hiába kecsegtet ugyan olykor haloványan pislákoló reménysugár ígéretével – mint általában az életben is –; valamelyikből lesz valami, valamelyikből nem…

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük