Elég sok minden érintve lesz, de azért nem lesz nagyon hosszú írás. (Hupsz, mégis. 😅) Kicsit kütyüs, “kicsit” személyes, kicsit mindenes, és persze kicsit jövőbe nézős is. Valahol minden, mindennel összefügg benne. Szóval a tavalyi esztendő során: “Csak telnek az éveid, és elbaszod az időd a semmire” A következő 5-10 évben nem nagyon tervezek semmit, csak félrerakni, befektetni, meg hobbizni…
Kicsit elhanyagoltam a blogot, de volt egy csomó teendőm. Viszont mostanra nagyjából minden fontos dolgot letudtam. Így jövőre sokkal több időm marad pl. filmezni, sorozatozni, olvasni, írni, esetleg csak úgy mászkálni. Olykor nem volt egyszerű, de csak kifejezetten elégedetten zárom majd az évet. Nem tudom mennyit fogok ide irkálni, hiszen visszajelzés amúgy sincs semmi, de ha ez nagyon zavart volna,…
Rengeteg, de tényleg rengeteg párkapcsolati témájú beszélgetést és okfejtést hallgattam már meg ebben az évben – köztük több külföldi pszichológus véleményét is több témában –, és hát ahogy nézem, az idő engem igazol, meglehetősen jól látom (láttam) a dolgokat… (Persze ezzel – a fentiek fényében – nem is vagyok egyedül.) Lehet kicsit erős lesz, sok lesz, de ez van. 🙂…
Hirokazu Kore-eda a legnagyobb kedvencem a rendezők közül. Ezen 2022-es alkotása volt számomra a 10. filmje, és hát ennek ellenére is képes volt meglepni. Nem is akárhogyan… Az immáron 62 éves japán úrnak egyébként olyan esztétikusan és finoman átszőtt mozgóképei vannak, annyira minden apróságra is figyel a filmkészítési folyamatok során, hogy már önmagában ez ámulatba ejtő. Így aztán tényleg kisebb…
Az ausztrál együttest bár csak júliusban fedeztem fel, de a last.fm-es számlálóm máris 923 lejátszást rögzített tőlük – pedig még csak egy lemezük volt terítéken az ismerkedésünk pillanatában. És akkor ugye a bejegyzésünk tárgya csupán 19-én jelent meg… A 2016-ban alapított banda tagjait leginkább talán a Hatchie formációjához hasonlíthatnám. És hát ennél nagyobb elismeréssel illetni – a dream és indie…
Imádom az olyan filmeket, amelyekben sokat beszélgetnek. Természetesen „nem elég” bármiről és bárhogyan diskurzust folytatni, nem lehet egy film célja önmagában csak az, hogy fel legyen véve néhány hosszabb, végtelennek tetsző társalgás, hogy aztán – a hozzám hasonlóak – az egekig magasztalják… (Ugye?!) Valamiről azért csak szólnia is kell az ilyen filmeknek, valamit meg kell kongatnia az emberben az ilyen…
Nyilván mindenki sokkal jobban jár, ha inkább Matthew Hussey videókat néz a jövőben, mintsem mondjuk az én blogomat olvassa akármilyen tanács végett is, de azért úgy gondolom – mivel van mögöttem is már pár, amúgy nem éppen szokványos év –, én is képes lehetek valami „hasznosat” vagy legalábbis érdekeset mondani. De persze ki tudja. 😅 Majd eldöntitek. És ezeket nem…
Most megint „néhány gondolat” következik tőlem, de ezután hosszú időre leállok az ehhez hasonlóakkal. A mostani bekezdéseket meg a kedvenc aosiai123 képeimmel ékeltem ki. Imádom őket. 🙂 Meg hátha így eladhatóbb az egész. Ezt még viszont ki akartam írni magamból. Lassan már 15 éve, hogy „egyedül” élek, azaz nincs párom. Az már valami! 😅 Erre komplett karriert lehetne alapozni! Hehe.…