magány

Memoir of a Snail [ Egy csiga emlékiratai ] – 2024

Adam Elliot második rendezése az idei év egyik legfényesebben tündöklő és legszomorkásabban nevetgélős ékköve számomra. Első alkalommal jártam a Toldi moziban, ahol sikerült pontosan középre jegyet foglalnom. Ennek ellenére – kissé meglepő módon – közvetlenül mellettem senki nem ült. El is engedtem hát magam… Írom ezt most, aztán amúgy közben szinte az egész produkciót összefont ujjakkal voltam kénytelen végignézni… Megkönnyeztem?…

Ássunk kicsit néhány dolog mélyére

Na ez elég hosszú is lesz, meg valóban mindenféle dolog szóba jön majd itt kérem. Valami felütés is kell az elejére, hogy a továbbra kattintsatok, szóval szó lesz itt a célokról és az álmokról, hogy mivel éppen hol tartok, az egyedüllét királyságáról, a párkapcsolatokról, barátnőzésekről, a randikról, a szexről, pornófüggőségről… És akkor a társkeresésről, a feminizmusról, a pasikról, a modern…

Castaway on the Moon [ Számkivetett a Holdon ] – 2009

Mindenki látott már biztos számtalan olyan filmet és sorozatot az élete során, amelynek a témája egy karakter nem várt (vagy inkább nem kívánt), akár végzetesnek tűnő események láncolata folyamán beálló szituációban való helytállása, esetleg a szimpla túlélésért való elkeseredett küzdelme. Számkivetett, Lost… És tényleg napestig lehetne sorolni őket. Már-már akár kifejezetten unalmas és elcsépelt is lehet ez a téma, pláne…

Rent-a-Cat [ Bérelj cicát! ] – 2012

Annyira piszkosul jól esett ez a film most. Az elején még csak finoman közelítve méregettem, hogy aztán a végére meg már minden egyes képkockáját két kézzel tömködjem magamba… Hogy pontosan hova? Hát azokba az apró, illetve inkább meglehetősen nagy lyukakba ott, a szívem környékén. Hogy miért? Mert egyszerre tett hozzám, illetve forgatott is fel bennem valamit. Mindeközben meg szimplán csak…

Az egyik kedvenc kávézómban ücsörögve

Egy hűvös, ködös és borongós – sokak számára kiállhatatlan – hétköznap délután úgy gondoltam, hogy felmegyek Budapestre, és beülök a Puskin művészmozi kávézójába. Talán majd még meg is nézek egy filmet. Ha mégsem, hát akkor mégsem, de ma – egészen kivételesen – teljesen más okból jöttem ide.Belépve a helyiségbe, természetesen a szokásos kép fogad. Néhány ember van csak a kávézóban.…

Café Lumière – 2003

Hou Hsiao-hsien japán-tajvani drámája egészen különleges alkotás. Annyira minimalista, látszólag totálisan felesleges részletekben elvesző, a távolságtartó szemlélődést a saját maga kis útjának, nézőpontjának kijelölő, aprócska pillanatképek megigéző egyvelegében kiteljesedő filmremek, hogy még a megtekintése után három nappal is teljesen a hatása alatt vagyok. Pedig aztán nehéz sokat írni erről a mozgóképről. Mármint konkrétumok szintjén. Egy fiatal hölgy sétáit és egyéb…

just for you

Nem elég, hogy lenne már pár klip, valamint egy már megírt kritika is, amit meg kellene osztanom, erre reggel hazafelé a munkából ezt dobta be nekem a YouTube algoritmus. Ki mint vet, úgy arat ugye! 😅 Szerintem letaglózóan szép, nagyon jó vágásokkal, ritmussal, időzítésekkel. A zene és a szöveg is a fiatal hölgy saját munkája. És hát még egy plusz…

Microhabitat – 2017

Megint helyben vagyunk… Hiszen ismét a magány lenne a fő téma. De ezúttal kicsit másféleképpen… Nem is olyan régen láttam egy olyan twitteres (X-es) megosztást, miszerint 40-50 között járva nehéz olyan valakit találni, aki ne lenne valamilyen szinten érzelmi roncs. Most lehet túloztam, de hát a fene sem emlékszik a pontos megfogalmazásra. Meg hát igazából mindegy is, hiszen attól elvonatkoztatva,…