Megjött a TV-m. 🥹 Úgy két hete. Hibátlan. Csak persze megint sok volt a plusz munkanapom, de a napokban végre használhattam komolyabban is. A TV-ről csak ennyit; I ❤️ you Sony Bravia 9 (75”). 😅 Észvesztő élmény. Remélem 10+ évig boldogítjuk egymást. Nemrég láttam valakit youtubeon, aki azt tanácsolja, hogy vedd meg a magad szintjéhez, azaz a lehetőségeidhez mérten a…
A fenébe Hollywooddal, a rendezőkkel, az írókkal, a független filmesekkel, az európai filmgyártással, a velejéig romlott és kizsigerelő kapitalizmussal. Tűzre a kelet cenzúrájával, a nyugat álszentségével és képmutatásával. Fasz kivan a kormánnyal, az állammal, ami meg sem próbál úgy tenni, mintha valóban érdekelnék bizonyos, csak mondjuk az átlagembereket érintő problémák. A francba az emberek prűdségével, és persze pokolba a gazdagokkal,…
Egy új fotel felborított mindent Hát kb. ahogy megírtam, hogy „végleges a szobám”, eldöntöttem, hogy hátraviszem a TV-vel szemközti falhoz a fotelem. 🙂 Megcsináltam. Emellett szétkaptam az összes ruhás bútoromat. 🤪 És eddig már 5 zsáknyi ruhaanyagomtól is megszabadultam. 😅 Egy valamit megtanultam az elmúlt évek során. Nagy bútort kis lakásba soha többet nem veszek. Meg egyébként sem. Akkor sem,…
Geci egy film ez. Tudom-tudom, egy ilyen mozgókép ajánlását valami ütős, hangzatos, de legalábbis emlékezetes bekezdéssel kellene kezdeni. Mint láthatjátok, ennyire futotta. Sajnos most képtelen vagyok többre és jobbra. Egy alkotás láttán ritkán, tényleg nagyon ritkán élek meg ilyen érzelmi magasságokat és mélységeket is egyszerre. Az életünk során szinte egészen biztos, hogy csak néhány ilyen kivételes pillanatunk lehet. Már az…
Tessék, csak itt vagyok megint. 😅 Egy ilyen saját listára eléggé régóta ki voltam éhezve. Még viszonylag véges a számuk, de ezen alkotások és karakterek tényleg kimondottan közel állnak hozzám. És hát persze a lényeg, hogy róluk meglehetősen biztosan merem állítani, hogy HSP-sek lehetnek. Mivel – egy-két kivételtől eltekintve – szinte egy ismerősöm sem nézte meg egyiket sem, így nem…
Adam Elliot második rendezése az idei év egyik legfényesebben tündöklő és legszomorkásabban nevetgélős ékköve számomra. Első alkalommal jártam a Toldi moziban, ahol sikerült pontosan középre jegyet foglalnom. Ennek ellenére – kissé meglepő módon – közvetlenül mellettem senki nem ült. El is engedtem hát magam… Írom ezt most, aztán amúgy közben szinte az egész produkciót összefont ujjakkal voltam kénytelen végignézni… Megkönnyeztem?…
Hosszú órákat lehetne arról diskurálni, hogy ki és miért néz filmeket. Illetve arról is persze, hogy ki és miért készíti el úgy és abban a formában az alkotásait, ahogyan azt a publikum aztán viszontláthatja. Egy valamiben viszont egyre biztosabb vagyok. Van, amikor nem maga a történet a lényeg. Sőt, én azt vettem észre magamon, hogy a cselekményorientált alkotások egyre inkább hidegen…
Négy óra – minimum megfeneklett csónakként átható – melankólia. Hu Bo egyetlen egész estés alkotásában. És tőle bizony már nem lesz több ilyen… A film elkészítése után nem sokkal ugyanis öngyilkos lett. Még csak azt sem élhette meg, hogy láthassa és érezhesse, mennyire nagyra tartják a munkáját nem csupáncsak a kritikusok, hanem a közönség soraiban ülő, átlagos nézők is. Valahol már…