moly / last.fm / rate your music / bandcamp
Ezúttal egy majd két órás thaiföldi romantikus dráma talált be nálam. A film leírásánál az alábbi sorral találkozhattok. „A love story for those who want to move on but find it hard to let go.” Mondjuk ezzel sok újat nem mondtak, mivel a magyar címe eléggé magától értetődővé teszi, hogy kikről, illetve talán inkább kiknek szól a történet. Egy meglehetősen…
Gondban vagyok. De bár többször lennének ilyen problémáim… Úgy kezdem ezen sorokat is írni, hogy még most sem igazán tudom, hogy milyen pontszámmal illessem ezt az egyébként végtelenül csodás kis filmet. Oké, hogy jár neki egy imponzáns érték, de úgy mégis milyen magas? A gond a következő… Irtózatosan tetszett, de közben mégis ott motoszkál bennem, hogy ha nem is pont…
Nem szeretném nagyon húzni az időt. Szóval… Ez a film annyira, de annyira tökéletes. Nemegyszer hatalmas mosolyt csajt az arcomra – számtalanszor nevetés kíséretében –, de közben többször meg is könnyeztem a látottakat… Nevezhetném persze nevén is a dolgokat, csak gyáva vagyok. 😅 Na jó, sírtam is. De csak kicsit ám… Hol is kezdjem… Mindenki ismeri a Mielőtt-trilógiát ugye? Az…
Tudtam, hogy nem kellene filmet néznem még egy ideig. Legalábbis mostanság. (Pláne nem ilyet…) De hát erre (is) kíváncsi voltam. A kritikusok nagyon szerették (89-es metacritic átlag), mindeközben pedig a nőzői visszajelzések is egyöntetűen és meglehetősen pozitívak voltak. És hát ismét nem tudtam az alkotás történetéről semmit sem; csupán pár háttér-információ birtokában voltam… A fentiek mellett persze a címe volt…
Mia Hansen-Love harmadik rendezése az első szerelem témakörét járja körül… Én meg nem nagyon tudtam a megtekintése után, hogy írjak-e róla… De hát azért két bekezdésnyi, kis ajánló szerű valamit csak összefirkantok most is. Mert bizony megérdemli. (Hát kicsit több lett…) Szóval nem voltak különösebb elvárásaim a filmmel kapcsolatban. Tetszett a poszter, olyan hétköznapinak, természetesnek érződött, és kiváltképp bejött az…
Lehet sokaknak nem tetszik, hogy olykor túlnyújtom, túlcifrázom mindazt, amit mondani akarok – gyakran nyilván bele is törik a bicskám –, de legalább próbálkozom. Viszont most nem kell félnetek, rövid leszek. Hát sajnos nem kellett zsebkendő. Gonosz leszek, ha azt mondom, hogy a kezemben lévő popcorn volt a film legélvezetesebb velejárója? Sajnos hasonló ellenérzésekkel álltam fel a moziban, mint az…
Mennyi és mennyi filmet, sorozatot és könyvet lát és olvas az ember az élete során. És mégis milyen kevés alkalommal tudjuk mindenféle fenntartások nélkül azt állítani, hogy úgy érezzük, mintha saját magunkat látnánk bennük viszont. Igen, megszámolhatatlan olyan produkció van, amelyek során úgy tapasztaljuk, hogy szerfelett könnyen tudunk azonosulni a karakterekkel, de ezekhez sokszor át kell kapcsolnunk magunkban bizonyos dolgokat,…