Filmek

Anatomy of a Fall [ Egy zuhanás anatómiája ] – 2023

A szombati mozis napom első mozgóképes élménye ez volt. És hát letaglózott. Imádom az ilyen filmeket, amelyek bár alapvetően kapcsolatokról szólnak, de közben szerves részük a krimi is. Persze nagyon klisés ez a felállás, dehát nem véletlen néznek szét gyilkosságok esetén sem a közeli hozzátartozóknál elsőként… Az Anatomy of a Fall egy beszélgetéssel indul. Látszólag nem sok jelentősége van, de…

The Boy and the Heron [ A fiú és a szürke gém ] – 2023

Szombaton végre ismét kimozdultam. Még ha csak két mozifilmre is. Az egyik nagyon tetszett. A másik meg Hayao Miyazaki legújabb alkotása… Ezzel persze már-már nyilvánvalóvá is válik, hogy nem voltam különösképpen nagy rajongója a mozgóképnek. És akkor még csak nagyon finoman fogalmaztam… Egy barátommal mentem el mozizni. A második filmnek ezt az amimét “választottuk”. Nagyszerű kritikákat kapott, metacriticen egész pontosan…

Microhabitat – 2017

Megint helyben vagyunk… Hiszen ismét a magány lenne a fő téma. De ezúttal kicsit másféleképpen… Nem is olyan régen láttam egy olyan twitteres (X-es) megosztást, miszerint 40-50 között járva nehéz olyan valakit találni, aki ne lenne valamilyen szinten érzelmi roncs. Most lehet túloztam, de hát a fene sem emlékszik a pontos megfogalmazásra. Meg hát igazából mindegy is, hiszen attól elvonatkoztatva,…

Unforgettable – 2016

Lee Eun-hee első rendezése az idei 185. filmélményem. Ez egy új rekord, pedig aztán lehetett volna több is… De majd jövőre… Feltehetnétek a kérdést, hogy ez miért fontos, vagy miért kezdtem ezzel, de erre majd térjünk vissza kicsit később… Nem szoktam fukarkodni a rossz értékelése kiosztásával, de ez idei egy nagyon erős év, eléggé ismerem már magamat, és sokszor meglehetősen…

Aloners – 2021

„Hogy a fenébe fogok én erről bármit is írni a blogon?” – Gondoltam magamban első körben a film megtekintése után… Mert hát bizony az Aloners a magányról szól. Látni akartam, amióta csak találkoztam vele, de sajnos magyar feliratot nem találtam hozzá. Sehol sem… Aztán gondoltam egy merészet, megnéztem mennyi sorból áll a felirat, – miközben azért feltételeztem, hogy sokat csak…

Better Days – 2019

Pfúúú… Így, három ú-val. Mekkora film volt ez! A kínai Derek Tsang romantikus drámája bár olykor kimondottan ijesztő, de közben mindvégig ott motoszkált bennem, hogy mennyire ritka is az, amikor valami képes így a szem és a lélek babusgatását – ilyen szinten – nem csak magára vállalni, hanem aztán minden apócska hozzá fűzött reményemet be is teljesíteni. Olyan mosolygós közeliekkel…

The Teacher’s Diary – 2014

Most nézzétek meg ezt a plakátot… Hát nem végtelenül kedves, feelgood hangulatot sugároz magából? Naná, hogy régóta meg akartam nézni… Aztán most, hogy próbálok még színesebb és mosolygósabb dolgokat is bekavarni a filmes és sorozatos naplómba, hát jobb pillanatot talán nem is találhattam volna arra, hogy megnézzem Nithiwat Tharathorn rendezését. Az úr 2014-es thaiföldi filmjéről szerintem nem fogok nagyon sokat…