Filmek

Comrades: Almost a Love Story – 1996

Amikor már tényleg azt hiszem, hogy nincs új a nap alatt, akkor jön Peter Ho-Sun Chan filmje, amely aztán míg mintha az egyik kezével simogatna, addig a másikkal pedig mindeközben alkalomadtán, de akkor aztán olyan állhatatosan megrángatna és ütlegelne, hogy én olykor már talán szinte kimondottan vágyakoztam is azokért a bizonyos gyomrosokért… De ne siessünk ennyire előre. Ennek a hongkongi…

A Moment to Remember [ Egy emlékezetes pillanat ] – 2004

Ha egyszer készítek majd egy toplistát azokról a női karakterekről, akikbe szinte pillanatok alatt belehabarodtam, akkor azon biztos vagyok benne, hogy John H. Lee dél-koreai romantikus drámájában játszó Son Ye-jin a dobogón vagy legalábbis annak közelében tetszelegne. És ez nem pusztán valami cukiság faktor mentén realizált felsorolást jelentene. Mert ezen fellángolásokon túlmenően is beragyogták legalább azt a napomat, amikor először…

Rent-a-Cat [ Bérelj cicát! ] – 2012

Annyira piszkosul jól esett ez a film most. Az elején még csak finoman közelítve méregettem, hogy aztán a végére meg már minden egyes képkockáját két kézzel tömködjem magamba… Hogy pontosan hova? Hát azokba az apró, illetve inkább meglehetősen nagy lyukakba ott, a szívem környékén. Hogy miért? Mert egyszerre tett hozzám, illetve forgatott is fel bennem valamit. Mindeközben meg szimplán csak…

The Kindergarten Teacher [ A tanítónő ] – 2018

Kicsit összeszorul a szívem, amikor erre a filmre gondolok. Pedig egy piszok visszafogott kis alkotásról van szó. És mégis, illetve talán pont ezért működik annyira. Meg mert gondolom van egy blogom, és én is tollat ragadok néha… Hiszen ez a másfél óra bizony részben a költészetről is szól. Nekem kimondottan tetszett, ahogyan felépítették a történetet és a karaktereket, miközben a…

Threads – Our Tapestry of Love – 2020

Annyira könnyű, de közben mégis olyan nehéz dolgom van, amikor erről a japán filmről szeretnék írni. Ha pedig spoileresen bele tudnék menni, sokkal egyszerűbb helyzetben lennék. De mindenképpen mesélni akartam róla, szóval próbáljuk meg anélkül… Már csak azon okból kifolyólag is, mert egyébként egy olyan középszerű, valamiért mégis felkapott Challengers után vagyok, hogy ahhoz képest aztán Takahisa Zeze munkájában valóban…

Café Lumière – 2003

Hou Hsiao-hsien japán-tajvani drámája egészen különleges alkotás. Annyira minimalista, látszólag totálisan felesleges részletekben elvesző, a távolságtartó szemlélődést a saját maga kis útjának, nézőpontjának kijelölő, aprócska pillanatképek megigéző egyvelegében kiteljesedő filmremek, hogy még a megtekintése után három nappal is teljesen a hatása alatt vagyok. Pedig aztán nehéz sokat írni erről a mozgóképről. Mármint konkrétumok szintjén. Egy fiatal hölgy sétáit és egyéb…

Soulmate – 2023

Nem nagyon tudom, hogyan is kezdjek neki az írásnak. A látottak után kicsit forog velem a világ… Egyszerre van piszok nehéz, illetve rohadt könnyű dolgom is… Én sok mindenről szoktam és szeretek beszélgetni, de valahogy a felnőtté válásról nem igazán. Sokak szerint akkor lesz felnőtt az ember, amikor elkezd felelősséget vállalni mások iránt. Mondjuk akkor, ha gyereket vállal… Nem tudom,…

2046 – 2004

Színekben és árnyalatokban pompázó, magával ragadó, szenvedélyes kalandok olykor talán már kifürkészhetetlen érzelmi csúcspontjainak ígéretét magában hordozó, eszméletlenül különleges kis alkotást köszönthetünk Wong Kar-wai mozgóképében. Nem nagyon tudtam, hogy mire is számítsak, így meglehetősen visszafogott lelkesedéssel ültem be a TV elé. Ez volt a negyedik film, amelyet tőle láttam, és bár mindegyik tetszett – legjobban a Chungking Express –, de…