Kedvenc zenei videóim – 2021

Az eddig legnagyobb meló a blogon, pedig csak egy szimpla listának látszik. De ezek azért nem voltak sem fejben, sem digitálisan összeszedve teljesen, meg egyébként is milyen sorrendbe rakjam őket… Szóval voltak azért dilemmák. Először csak fel akartam sorolni őket, aztán valamit csak írtam ide-oda, ezek után akkor meg úgy döntöttem, hogy legyen már mindenhez néhány sornyi gondolatom legalább. És ha már ott tartunk, akkor jó lenne a műfajt is feltüntetni. Azt hittem kimerül az egész maximum 10-15 klipben, aztán tessék, itt tartunk: 23 tétel, idáig jutottam, sok is, kevés is. Ennyi marad.

Az áttekinthetőség végett itt egy gyors lista, alatta a videókkal, meg pár sornyi mellékessel. Nem elfeledni, hogy itt az utolsó is nagy-nagy favorit, most azonban így súlyoznám őket… Deezer playlistet az alábbi lista után találtok.

  1. Ellis – Hell feat. Chastity
  2. Wolf Alice – The Last Man on Earth
  3. Cult of Luna – Cold Burn
  4. The Joy Formidable – Into the Blue
  5. Softcult – House of Mirrors
  6. Celeste – Des Torrents De Coups
  7. Electric Youth – Modern Fears (Pilotpriest Come True Version)
  8. Magdalena Bay – You Lose!
  9. Hatchie – This Enchanted
  10. Lorn – Silhouette
  11. Cassandra Jenkins – Hard Drive
  12. The Killers – Quiet Town
  13. Thy Catafalque – Szarvas
  14. Celeste – De Tes Yeux Bleus Perlés
  15. Chvrches – How Not to Drown
  16. Billie Eilish – Happier Than Ever
  17. Little Simz – Introvert
  18. Taylor Swift – All Too Well: The Short Film
  19. Sam Fender – Seventeen Going Under
  20. Lingua Ignota – Pennsylvania Furnace
  21. Kælan Mikla – Hvítir Sandar feat. Alcest
  22. Vola – Straight Lines
  23. Let’s Eat Grandma – Hall of Mirrors


1. Ellis – Hell feat. Chastity

[ Dream Pop, Indie Pop ]

A kanadai születésű hölgy első, 2020-as, Born Again című lemeze után idén jelentkezett egy új EP-vel, amely a Nothing Is Sacred Anymore c. viseli. Ennek az utolsó tételéhez forgattak egy kis videót is, amely szerintem egy nagyon jó kis anyag lett, mind képek, mind zenét illetően. Sajnos méltatlanul kevés megtekintésnél jár, ahogyan a korábbi nagy slágerük, a Fall Apart is. Szóval csekkolja szépen mindenki, aki vevő egy kis álmodozásra.


2. Wolf Alice – The Last Man on Earth

[ Chamber Pop, Art Pop ]

Az angliai zenekar harmadik korongjának (Blue Weekend) első kislemezdalához készült klipje egy igazi, érzelemdús kis atombomba. Rám legalábbis így hatott. Már korábban is leírtam, hogy mennyire magával ragadott a lemez, egyedül talán a hosszával volt és van egy kis gondom, de hát ilyenek vagyunk mi rajongók; mindig több és több kellene abból amit szeretünk.


3. Cult of Luna – Cold Burn

[ Atmospheric Sludge Metal ]

Idén, február 11-én The Long Road North címmel jön a következő Cult of Luna lemez. És várjuk. Nagyon. Nem értem egyébként, hogy miképpen csinálják. Nem fáradnak el, nem érezni az erőltetettséget rajtuk, egyszerűen folyamatosan ennyire jók a zeneszerzésben, érezni rajtuk élőben is, hogy élnek-halnak ezért az egészért. Ez a dal meg ha kell, akkor zakatol, ha kell akkor a bőröd alá kúszik, de úgy, hogy közben bizony képes néha elringatni is, hogy aztán újult erőből lesújtson rád…


4. The Joy Formidable – Into the Blue

[ Indie Rock, Pop Rock ]

Az egyik legjobb indie rock dal tavalyról, én imádom. A 2021-es lemezükön sajnos azonban csak 2-3 igazán jó szám található, ettől azonban még az Into the Blue egy kiváló darab lett. Mit kiváló, zseniális. A dal, ahogyan fel van építve… Egy szavam nem lehet rá. Végig megvan a maga kis ritmusa, és annak ellenére, hogy nincsenek nagy váltások benne, egyszerűen nem lehet ráunni, mert valahogy mégis változatos és pörgős. Sokat fogom még hallgatni…


5. Softcult – House of Mirrors

[ Shoegaze, Dream Pop ]

Hát én ebbe a videóba (és dalba) nagyon hamar, szinte rögtön belezúgtam, és azóta sem nagyon tudom elengedni őket… Már az első képkocka is kellően sötét atmoszférát sejtet, amiből aztán nem is nagyon engednek a végéig. Szerintem iszonyat potenciál van a két fiatal hölgyben. Kérdés persze, hogy az első egy-két lemezük milyen fogadtatásra talál, és mennyire lesz középtávon életképes ez a zenei projekt. Az első EP-jükről itt írtam egyébként pár sort. Kicsit bánom viszont, hogy ez esetben csupán csak egy 3 perces tételt tudtak, akartak összehozni. Talán csavarhattak volna még rajta egyet. Ettől még persze itt van, és ez többet mond minden szónál.


6. Celeste – Des Torrents De Coups

[ Sludge Metal, Post-Hardcore, Black Metal ]

Annak ellenére, hogy elvileg a sludge metál mennyire közel áll hozzám, ők valamiért eddig eléggé kimaradtak nekem. Egyedül a 2010-es Morte(s) Née(s) c. lemezüket értékeltem még régen 7/10-re, aztán úgy abbamaradt az ismerkedésünk. Legalábbis egészen addig, amíg tavaly bele nem botlottam ebbe a számba. Kemény nóta, jó vágásokkal és fényekkel, egyszerűen nagyon bejön az összkép. Messze nem ész nélküli zúzást láthatunk és hallhatunk, hiába is erősíti fel ezt az érzetet a fények impulzív alkalmazása. Ott úszik a háttérben végig egy kellemes dallam is, amely nem engedi el a kezünket… Szóval így jártam, megvettek. Aztán azóta nyálcsorgatva várom az Assassine(s) megjelenését, amely január 28-án lesz majd esedékes… Mi lesz itt még…


7. Electric Youth – Modern Fears (Pilotpriest Come True Version)

[ Synthwave, Film Score ]

Ahogy az első hangjegyek felcsendülnek ebben a dalban, valamiért szinte azonnal lelombozott leszek. Mintha benyomnának egy gombot rajtam. Nem is tudom miért… Szóval ezt a dalt a Come True c. filmben hallottam először, amely az elmúlt pár év egyik legstílusosabb és legmerészebb filmje szerintem, nem csak a története és a karakterei miatt, hanem mert audiovizuálisan is nagyon egyben van. Ezen filmes képkockák, jelenetek felhasználásával itt az egyik dal, amely természetesen a film hangulatához is sokat hozzátett. Nem kimondottan spoileresek az alábbiak egyébként, de ha érdekel Anthony Scott Burns rendezése, akkor tudod mit kell megnézned először… (Érdekeljen!) Az Electric Youth egyébként ilyen címmel már adott ki dalt még 2014-ben, azt modernizálták (javították fel) lényegében. Emellett még a teljes filmzenét is ők hozták tető alá a rendező úr (Pilotpriest) hathatós közreműködése mellett.


8. Magdalena Bay – You Lose!

[ Noise Pop, Pop Rock, Synthpop ]

Ismét egy fiatal formáció, karakteres, életerős, karcos, már majdnem rockos, zajos kis pop rock sláger, remek ritmussal és refrénnel, és ehhez tökéletesen passzol ez az elég hangulatos, merész videó is. A sok-sok remek kislemez után sejtettük, hogy üthetnek az első LP-vel, amely aztán a legtöbbünk várakozását is felülmúlta, mégpedig a You Lose! c. tétellel karöltve.


9. Hatchie – This Enchanted

[ Dream Pop, Alternative Dance ]

Az év egyik legjobban várt lemezének első kislemezéhez kapcsolódó videóját láthatjátok itt. Milyen véletlen, hogy pont ma lesz a második videóklip premierje, mégpedig Quicksand cím alatt. Imádom őket, mert totál feelgood amit csinálnak, úgy tudnak érzelmesek és álmodozósak is lenni, hogy az nem csupán csak vállalható, hanem egyenesen merész és zseniális is. Egyszerűen látni rajtuk, hogy mennyire élvezik az egészet, és a mozgóképes anyagok is kreatívak, igényesek. Mikor lesz már április 22… Ha tetszik – egy kicsit is – amit látsz, érdemes megnézni az előző lemezről az alábbi három klipet is, mindegyik nagy-nagy kedvencem: Without A Blush, Obsessed, Stay With Me.


10. Lorn – Silhouette

[ IDM ]

Ez azt igen. Talán az egyik legkülönlegesebb klip és zene a listán. Simán mehetne egy nagyon jó, nagyon para filmbe is. Nem túlzok: a képei, a lassú, kimért kamerakezeléssel, a borús éggel és effektekkel valóban brutálisan hátborzongató atmoszférát sugároz, és akkor a zenéről még nem is beszéltem… Több ilyet kellene hallgatom, ez nem is lehet idén már kérdés.


11. Cassandra Jenkins – Hard Drive

[ Spoken Word, Sophisti-Pop, Art Pop ]

A ’84-es születésű Cassandra Jenkins második lemezének (An Overview on Phenomenal Nature) egyik nagy durranásához készült az alábbi kis mozgókép, amely legalább annyira különleges és szép, mint maga a dal. Ez a spoken word és art pop stílus iszonyat természetesnek érződik a klip nézése során, amely nagyon jó fényképezéssel próbálja meg még inkább magával ragadni a nézőt. És bár korábban nem nagyon pörögtek nálam ilyesmi zenék, ez ettől még – vagy pont ennek köszönhetően – lazán az év egyik csúcspontja.


12. The Killers – Quiet Town

[ Heartland Rock ]

A The Killers-t mindenki ismeri. A Mr. Brightside és a Somebody Told Me féle slágerekkel akkorákat mentek, hogy mindenki joggal feltételezhette: onnan már nincs felfele. Aztán nem is nagyon volt: a 2004-es Hot Fuss című lemez után még zenélgettek úgy 2012-ig, hogy a későbbiek során újult erővel térjenek vissza a rajongók színe elé. Persze ilyet sokan csinálnak, meg aztán ~5 év szünet nem is olyan eget rengető, és nyilván a sikerhez és elismeréshez a pihenő önmagában semmilyen biztosítékot nem jelent. Most viszont már 2022 van, és az utóbbi három lemezükön szemmel látható fejlődést produkáltak, konkrétan a legjobb lemezükkel vetekedő korongot tettek le az asztalra tavaly, amelynek egyik kiemelkedő, kellemes kis darabját hallgathatjátok meg itt.


13. Thy Catafalque – Szarvas

[ Progressive Metal ]

A legjobb és talán nemzetközileg is legismertebb, jelenleg is aktív magyar zenekar tavalyi albuma egy igazi csoda. Ahogyan ez a klip is. Előbbit méltattam már pár mondatban még a nyáron. Rögzített kamerák, semmi kapkodás, csak jól megválasztott képek, remek helyszíneken és máris működik a dolog. Más kérdés, hogy ez azért nem ennyire egyszerű, de én imádom minden pillanatát.


14. Celeste – De Tes Yeux Bleus Perlés

[ Sludge Metal, Post-Hardcore, Black Metal ]

Egy másik Celeste klip. Nem ismétlem magam: mondom én, hogy nagyon várom a lemezt.


15. Chvrches – How Not to Drown

[ Alternative Rock ]

A Chvrches mindig is közel állt hozzám. Az első két nagylemezük hangulatos synthpop, electropop egyvelege tökéletes „háttérzene” volt szinte mindenhez. A harmadik aztán egy kicsit félresikerült, lélektelen iparosmunka lett, hogy aztán a 2021-es Screen Violence az eddigi legérettebb, legjobb dalcsokruk legyen, amelyet annak ellenére, hogy eléggé sokat hallgattam már, bármikor elő tudnám újra venni. Kicsit bátrabb, kicsit újabb, néhol már szinte rockos témákkal álltak elő, nem feledve azonban azt, hogy honnan jöttek. Piszok jó munka lett!


16. Billie Eilish – Happier Than Ever

[ Noise Pop ]

Igen, van néhány nagyon populáris előadó is a listán, de ha valaki, hát én vártam volna legkevésbé azt, hogy ez a dal ennyire energikus és zajos legyen. A második fele szinte vigyorgása késztet. Meg arra, hogy jó lenne már végre bepróbálni azt a bizonyos első két lemezt. Ennek ellenére nem hinném, hogy hatalmas kedvencem lesz, de ha még találok pár erős produkciót tőle, akkor már megérte…


17. Little Simz – Introvert

[ Conscious Hip Hop, UK Hip Hop, Political Hip Hop ]

Mostanság a hip hop nagyot megy. Roppant népszerű műfaj lett, engem azonban nem nagyon tud – néhány lemezt leszámítva – tartósan magával ragadni a műfaj. De azért sok kislemezdalt meghallgatok, aztán ha működik a kémia, akkor bepróbálom az LP-ket is. Az alábbi klip után is így tettem, és mondjuk ki: rohadt nehéz helyén kezelni az albumra vonatkozó elvárásokat, amikor ez lett RYM-on az év legjobbja tavaly, és emellett egyébként meg egy ilyen észbontó anyaggal kezdték el népszerűsíteni új szerzeményeiket… Szóval az album annyira nem jött be első pár próbálkozásra, de ez odavág rendesen.


18. Taylor Swift – All Too Well: The Short Film

[ Singer/Songwriter, Pop Rock ]

És itt van ez is. Én nagyon szerettem. Nagyon jó kis dal, nem véletlen olyan népszerű ez sem. Ő is egyébként egyfajta hiányosság nálam, a klip apropóján letudtam az utolsó, Red (Taylor’s Version) címet viselő lemezét, és hát annyira nem estem hasra tőle, volt pár kiváló dal az albumon, de nem tudom, kicsit többet vártam. Vagy még ennyit sem, mert igazából azt hittem, hogy valami számomra emészthetetlen popzenében lesz részem, aztán mégsem.


19. Sam Fender – Seventeen Going Under

[ Heartland Rock ]

Hú de jó kis szerzemény lett ez is. Bármelyik partin betenném, bármikor. Inkább az első felében persze. Ragadós ez is, de nem is baj. Hát most itt mit mondjak, a műfaj maga már elég jól körülírja mire is számítson az ember, ha elindítja ezt a nótát. A klip egyébként annyira nem maradandó alkotás, néhány eltalált képe azért ettől még nagyon a helyén van. A másik dal, amihez készült mozgókép még, az a Spit Of You, és hát abba sem nagyon tudok belekötni. A lemez egyik nagy kedvence még nálam a Last To Make It Home.


20. Lingua Ignota – Pennsylvania Furnace

[ Singer/Songwriter, Neoclassical Darkwave ]

Hát ez sem egy vidám dal. Lingua Ignota a 2017-es All Bitches Die című lemezével roppant be igazán a köztudatba. Én természetesen már bepróbáltam azt a korongot, de nekem valahogy sok volt. Az első tétel azon a lemezen egy 15 perces, olykor iszonyat zajos death industrial, neoclassical darkwave tétel, és bizony nekem az „kicsit” megemészthetetlen volt elsőre. A Pennsylvania Furnace viszont sokkal inkább egy hagyományos értelemben vett dal, amely sokak szerint az egyik legjobb szerzeményük is.


21. Kælan Mikla – Hvítir Sandar feat. Alcest

[ Darkwave ]

Az izlandi darkwave, post-punk banda sokak kedvencével, a francia Alcest közreműködésével összehozott egy remek dalt. Remélem sok hasonlóan jó produkcióval állnak még elő a későbbiek során, és egyre többen és többen fedezik fel majd őket is. Számomra a különösen örömteli pillanatok egyike az volt tavaly, amikor a Külön falka c. filmben is hallhattam az egyik számukat.


22. Vola – Straight Lines

[ Progressive Metal, Djent ]

A dániai banda 2004-ben alakult meg, és meglepő, de az első lemezükre elég sokat, pontosabban 11 évet kellett várni. Addig azért persze, ha mást nem is, de elkészítettek két EP-t is. A munkásságukról nem nagyon tudok nyilatkozni érdemben, az újat letudtam egyszer-kétszer, nem rossz, de azért messze nem éreztem korszakalkotó lemeznek. A korábbiakat majd pótolom valamikor… Ennek ellenére akár csodát is tehetnek egyszer, mert tudnak igényes és jó zenét szerezni, a videókkal sincs gond, szóval rájuk is kell majd figyelni…


23. Let’s Eat Grandma – Hall of Mirrors

[ Synthpop ]

Itt már végre tudok konkrétabban fogalmazni. Ez előző lemezükkel elég magasra helyezték a mércét, részben az olyan remek anyagoknak köszönhetően mint a Hot Pink, az It’s Not Just Me vagy éppen a Falling Into Me. Two Ribbons címmel aztán az idén, április nyolcadikán jön ki az új LP, amelyet bár várok, de azért csak mérsékelt lelkesedéssel, mivel a 38 perces korongból már megmutattak három – nem éppen rövid – tételt. A kevesebb néha több is lehetne, de ők tudják…


[/read]

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük