Tavaly voltam az unokatestvérem esküvőjén. Itt meséltem is róla egy kicsit. Valahol annak a rohadt hosszú írásnak a közepén van egy bekezdés, amit úgy indítok, hogy “Úgy egy hónapja”… Szóval akkor, ott a lagzin elég fáradt és álmos voltam. Ahogy írtam, a végére összejött ébren 31 óra egyhuzamban… Ezt leszámítva azonban nem volt rossz. Ellenben nem nagyon szeretem ezeket az itthoni, “hagyományos”…
Adam Elliot második rendezése az idei év egyik legfényesebben tündöklő és legszomorkásabban nevetgélős ékköve számomra. Első alkalommal jártam a Toldi moziban, ahol sikerült pontosan középre jegyet foglalnom. Ennek ellenére – kissé meglepő módon – közvetlenül mellettem senki nem ült. El is engedtem hát magam… Írom ezt most, aztán amúgy közben szinte az egész produkciót összefont ujjakkal voltam kénytelen végignézni… Megkönnyeztem?…
Gondoltam nagy baj nem lehet, így hát csak rávetettem magam végre René Liu debütáló filmjére, amelyre egyébként már jó ideje nagyon fentem a fogam. Korábban kivártam vele, mert tudtam, hogy a netflixes adatlapján már kapott magyar címet is. Hát aztán ez már több hónapja megrekedt ezen a szinten – és ugye az én türelmem is véges… 😅 Szóval csak nem…
Annyira könnyű, de közben mégis olyan nehéz dolgom van, amikor erről a japán filmről szeretnék írni. Ha pedig spoileresen bele tudnék menni, sokkal egyszerűbb helyzetben lennék. De mindenképpen mesélni akartam róla, szóval próbáljuk meg anélkül… Már csak azon okból kifolyólag is, mert egyébként egy olyan középszerű, valamiért mégis felkapott Challengers után vagyok, hogy ahhoz képest aztán Takahisa Zeze munkájában valóban…
Nem nagyon tudom, hogyan is kezdjek neki az írásnak. A látottak után kicsit forog velem a világ… Egyszerre van piszok nehéz, illetve rohadt könnyű dolgom is… Én sok mindenről szoktam és szeretek beszélgetni, de valahogy a felnőtté válásról nem igazán. Sokak szerint akkor lesz felnőtt az ember, amikor elkezd felelősséget vállalni mások iránt. Mondjuk akkor, ha gyereket vállal… Nem tudom,…
Megnéztem életem első kínai sorozatát. És újjászülettem. Elképesztő, milyen varázslatosan romantikus kis sorozat volt ez. Semmilyen formátumban még csak találkozni sem nagyon találkoztam hasonlóval. A legcukibb és legédesebb mozgókép, amit valaha láttam. Párját ritkító és ellenállhatatlan alkotás. És kötve hiszem, hogy – ilyen téren – bármi is a közelébe érhetne a jövőben. Január vége van. De megvan az év szériája…
Most szépen itt hagyhatnék egy pontszámot – jó öles méretűre véve a számokat –, és egyben be is fejezhetném ezt a blogolgatást. Mert ez a film… Nem is tudom, hogyan írjam le… Kezdjük talán hát a tényekkel. Ennél többet én nem tudok egy filmen sírni. Képtelen lennék rá. Egészen döbbenetes mit műveltek velem. Itt nem könnyeztem, nem pityeregtem, hanem tisztán…
Van pár dal még, ami nagyon betalált mostanság… De nem zúdíthatok rátok mindent. (Még.) Viszont ez itt… Szóval a VNV Nation egy 1990-ben alakított – futurepop és EBM zenét játszó – együttes. És mai napig nagyon jók. (Mármint az utolsó két lemez konkrétan egészen nagyszerű lett.) Sőt, én ma talán még jobban szeretem őket, mint tettem azt régen – a…