Rég volt zenés ajánlóm. Hallgattam éppen a Morrow zseniális, eléggé zúzós metál lemezét (itt az első dal) miközben ránéztem, hogy van-e már új anyaguk. Aztán látom a profiljukon, hogy ott a *Shels a kapcsolódó zenekarok listáján. És az agyamban ekkor valami bekattanva azt súgta nekem: jajj. Valahogy ilyesmi érzés lehet – csak kicsiben –, amikor egy régi szerelem újra megdobbantja az ember szívét. Rég vettem…
Csak ígértem, és bár tényleg senkit nem érdekel, de itt a kis lakásom fő birodalmáról három-négy kép. Lenne több is, de mint azt a korábbi posztom alatt írtam, szétcseszve kaptam meg az USA-ból a Goodbye First Love poszterem. 😢 28 ezer forint volt a plakát, plusz drága szállítás, plusz vám… Azt hittem sírva fakadok, amikor megláttam mi történt… 😞 (Képek…
Geci egy film ez. Tudom-tudom, egy ilyen mozgókép ajánlását valami ütős, hangzatos, de legalábbis emlékezetes bekezdéssel kellene kezdeni. Mint láthatjátok, ennyire futotta. Sajnos most képtelen vagyok többre és jobbra. Egy alkotás láttán ritkán, tényleg nagyon ritkán élek meg ilyen érzelmi magasságokat és mélységeket is egyszerre. Az életünk során szinte egészen biztos, hogy csak néhány ilyen kivételes pillanatunk lehet. Már az…
Elég sok minden érintve lesz, de azért nem lesz nagyon hosszú írás. (Hupsz, mégis. 😅) Kicsit kütyüs, “kicsit” személyes, kicsit mindenes, és persze kicsit jövőbe nézős is. Valahol minden, mindennel összefügg benne. Szóval a tavalyi esztendő során: “Csak telnek az éveid, és elbaszod az időd a semmire” A következő 5-10 évben nem nagyon tervezek semmit, csak félrerakni, befektetni, meg hobbizni…
Adam Elliot második rendezése az idei év egyik legfényesebben tündöklő és legszomorkásabban nevetgélős ékköve számomra. Első alkalommal jártam a Toldi moziban, ahol sikerült pontosan középre jegyet foglalnom. Ennek ellenére – kissé meglepő módon – közvetlenül mellettem senki nem ült. El is engedtem hát magam… Írom ezt most, aztán amúgy közben szinte az egész produkciót összefont ujjakkal voltam kénytelen végignézni… Megkönnyeztem?…
Hosszú órákat lehetne arról diskurálni, hogy ki és miért néz filmeket. Illetve arról is persze, hogy ki és miért készíti el úgy és abban a formában az alkotásait, ahogyan azt a publikum aztán viszontláthatja. Egy valamiben viszont egyre biztosabb vagyok. Van, amikor nem maga a történet a lényeg. Sőt, én azt vettem észre magamon, hogy a cselekményorientált alkotások egyre inkább hidegen…
Úgy volt, hogy azzal kezdem a mai mozis élménybeszámolómat, hogy talán valóban nem véletlen létezik az a mondás, hogy „kurvából lesz a legjobb feleség”. Persze aztán ezt elvetettem. Azonban nem is én lennék, ha nem gondoltam volna meg magam. Szóval mégis itt van. Nem állítom, csak hát ez is beugrott a film alatt – milliónyi más gondolat mellett természetesen. Én…
Rengeteg, de tényleg rengeteg párkapcsolati témájú beszélgetést és okfejtést hallgattam már meg ebben az évben – köztük több külföldi pszichológus véleményét is több témában –, és hát ahogy nézem, az idő engem igazol, meglehetősen jól látom (láttam) a dolgokat… (Persze ezzel – a fentiek fényében – nem is vagyok egyedül.) Lehet kicsit erős lesz, sok lesz, de ez van. 🙂…