Megjött a TV-m. 🥹 Úgy két hete. Hibátlan. Csak persze megint sok volt a plusz munkanapom, de a napokban végre használhattam komolyabban is. A TV-ről csak ennyit; I ❤️ you Sony Bravia 9 (75”). 😅 Észvesztő élmény. Remélem 10+ évig boldogítjuk egymást. Nemrég láttam valakit youtubeon, aki azt tanácsolja, hogy vedd meg a magad szintjéhez, azaz a lehetőségeidhez mérten a…
Szeretem az életem. A telefonomra pl. raktam ki négy visszaszámlálót képekkel. Tudom mennyi nap van aktuálisan hátra, amíg a kezemben nem lesz az új, hatalmas TV-m, illetve azt is pontosan látom, hogy mikor jelenik meg három régóta várt lemezem a kedvenceimtől. Gyerekes? Ha tudnátok ti, mi mindent csinálok, illetve mi mindent fogok is még… 🤣 Ezen anyagok közül az egyik…
Becsípődések. Ritmusok. Ismétlődések. Ismerős ismeretlenségek és üvöltések. Kiüresedett, haloványan bolyongó, borongós égképben lüktető érzések. Lassan a bőrünk alá kúszó akkordok vakító, felesleges fényűzése. Kényeztető dallamok tompa, fájdalmas elhalása, erősebb riffek egyfajta vallomásba zuhanása. Összetört álmok, új ajtóknak hazudott, beképzelt délibábok. Zenék, lemezek, vágyvezérelt gondolatok, valóság, szürkeség, felesleges létezésbe fojtott talán minek is vagyok. A Sadness kreatív alkotója, Damián Antón Ojeda…
Rég volt zenés ajánlóm. Hallgattam éppen a Morrow zseniális, eléggé zúzós metál lemezét (itt az első dal) miközben ránéztem, hogy van-e már új anyaguk. Aztán látom a profiljukon, hogy ott a *Shels a kapcsolódó zenekarok listáján. És az agyamban ekkor valami bekattanva azt súgta nekem: jajj. Valahogy ilyesmi érzés lehet – csak kicsiben –, amikor egy régi szerelem újra megdobbantja az ember szívét. Rég vettem…
Csak ígértem, és bár tényleg senkit nem érdekel, de itt a kis lakásom fő birodalmáról három-négy kép. Lenne több is, de mint azt a korábbi posztom alatt írtam, szétcseszve kaptam meg az USA-ból a Goodbye First Love poszterem. 😢 28 ezer forint volt a plakát, plusz drága szállítás, plusz vám… Azt hittem sírva fakadok, amikor megláttam mi történt… 😞 (Képek…
Geci egy film ez. Tudom-tudom, egy ilyen mozgókép ajánlását valami ütős, hangzatos, de legalábbis emlékezetes bekezdéssel kellene kezdeni. Mint láthatjátok, ennyire futotta. Sajnos most képtelen vagyok többre és jobbra. Egy alkotás láttán ritkán, tényleg nagyon ritkán élek meg ilyen érzelmi magasságokat és mélységeket is egyszerre. Az életünk során szinte egészen biztos, hogy csak néhány ilyen kivételes pillanatunk lehet. Már az…
Elég sok minden érintve lesz, de azért nem lesz nagyon hosszú írás. (Hupsz, mégis. 😅) Kicsit kütyüs, “kicsit” személyes, kicsit mindenes, és persze kicsit jövőbe nézős is. Valahol minden, mindennel összefügg benne. Szóval a tavalyi esztendő során: “Csak telnek az éveid, és elbaszod az időd a semmire” A következő 5-10 évben nem nagyon tervezek semmit, csak félrerakni, befektetni, meg hobbizni…
Adam Elliot második rendezése az idei év egyik legfényesebben tündöklő és legszomorkásabban nevetgélős ékköve számomra. Első alkalommal jártam a Toldi moziban, ahol sikerült pontosan középre jegyet foglalnom. Ennek ellenére – kissé meglepő módon – közvetlenül mellettem senki nem ült. El is engedtem hát magam… Írom ezt most, aztán amúgy közben szinte az egész produkciót összefont ujjakkal voltam kénytelen végignézni… Megkönnyeztem?…