moly / last.fm / rate your music / bandcamp
Sokszor módfelett egyszerűbb lenne olyan filmekről írnom, amelyek nem tetszettek, de hát csak ismételten megpróbálkozom fejben összerakni, hogy miért is annyira kedves és roppant tanulságos mozgóképet köszönthetünk Yuki Tanada alkotásában. Mint a címe is utal rá, ez a 121 perces alkotás egy fiatal hölgyről szól, aki éppen a felnőtté válásának küszöbén kopogtat. Hálás téma, hiszen ez az egyik kedvencem. Hogy…
Esküszöm, láthatjátok, nem csak és kizárólag romantikus dolgokat nézek… De valamiről nincs kedvem írni. Még nincs. Majd lehet lesz… De lehet nem is éri meg… A Late Autumn viszont nagyon betalált… Sokszor látom, hogy húzzák egyesek a szájukat, amikor azt mondom, hogy romantikus filmet / szerelmi történetet néztem, illetve nézek… De nem értem miért. Egyesek annyira előítéletesek ezzel a műfajjal…
„A szerelem olyan rövid, a felejtés pedig olyan hosszú.” Írta Pablo Neruda, Nobel-díjas chilei költő. De hogy miért is ezzel az idézettel kezdek? Hát mert Sarah Polley által rendezett dokumentumfilmben is szerepel ez a mondat, és mert elég jó támpontot is ad arra vonatkozóan, hogy miről is szól ez a majd két órás dokumentumfilm. Régóta tervben volt ennek a filmnek a megnézése,…
Kevés olyan filmes produkcióval találkoztam eddig, amely annyira meg tudott érinteni, mint ez a 2016-os, valós eseményeken alapuló dán történet. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy helyenként egészen felkavaró élményben lehet része annak, aki ad egy esélyt neki. A film elején nem sokáig húzzák az időt, hamar nyilvánvalóvá válik majd, hogy a központi témát az 1960-as években állami gondozásba vett…
Pont az előző bejegyzésemben írtam David Siegel és Scott McGehee legutóbbi közös filmjéről, a Montana Story-ról, aztán mivel sokat nem mondott hirtelen a nevük, utána is néztem, milyen filmeket köszönhetünk nekik. És ott volt köztük ez a aprócska, de gyönyörű és szívszorító történet is. Nem kifejezetten nagy elvárásokkal ültem le elé, de azért lelkes és óvatos optimizmus járta át a lelkem, pláne,…
Még 2013-ban láttam először David Michôd 2010-es első egészestés rendezését. 9/10-et akkor lazán megadtam rá. Aztán most, 2021 nyarán azon agyaltam, mit ajánljak a vetítőterembe, és ez is felmerült ahogy a trakt.tv-n az előzményeimet böngésztem… Mivel pedig egyébként is ritkán készül hasonló film, szinte gyermeki lelkesedéssel az újranézés mellett döntöttem. Hát másodszori megtekintés után be is dobtam a következő körbe, mert…
Darius Marder első drámája zsigerien mélyre hatol az ember lelkében. Az úrnak azonban nem ez az első komolyabb munkája, egyszer dolgozott már együtt íróként Derek Cianfrance-el is, akinek többek közt olyan tartalmakat köszönhetünk, mint pl. a Blue Valentine, a The Place Beyond the Pines vagy az I Know This Much Is True. Az sztori alapfelállását gondolom nem kell nagyon részleteznem,…