Megnéztem életem első kínai sorozatát. És újjászülettem. Elképesztő, milyen varázslatosan romantikus kis sorozat volt ez. Semmilyen formátumban még csak találkozni sem nagyon találkoztam hasonlóval. A legcukibb és legédesebb mozgókép, amit valaha láttam. Párját ritkító és ellenállhatatlan alkotás. És kötve hiszem, hogy – ilyen téren – bármi is a közelébe érhetne a jövőben. Január vége van. De megvan az év szériája…
Pfúúú… Így, három ú-val. Mekkora film volt ez! A kínai Derek Tsang romantikus drámája bár olykor kimondottan ijesztő, de közben mindvégig ott motoszkált bennem, hogy mennyire ritka is az, amikor valami képes így a szem és a lélek babusgatását – ilyen szinten – nem csak magára vállalni, hanem aztán minden apócska hozzá fűzött reményemet be is teljesíteni. Olyan mosolygós közeliekkel…
Ígérem, nem csinálok személyes naplót a blogból – bár valamilyen szinten már most is az… De jól van ez így szerintem. Így legalább tudjátok, hogy kinek és miért is tetszhet az a valami annyira. Legyen az film, sorozat, könyv vagy csak egy ártatlannak látszó kép… Ez lesz az eddigi legszemélyesebb írásom… (És ilyenekből azért nem lesz sok…) Szóval én a…