Hirokazu Kore-eda a legnagyobb kedvencem a rendezők közül. Ezen 2022-es alkotása volt számomra a 10. filmje, és hát ennek ellenére is képes volt meglepni. Nem is akárhogyan… Az immáron 62 éves japán úrnak egyébként olyan esztétikusan és finoman átszőtt mozgóképei vannak, annyira minden apróságra is figyel a filmkészítési folyamatok során, hogy már önmagában ez ámulatba ejtő. Így aztán tényleg kisebb…
Arra gondoltam, hogy leírom; a My Mister az a fajta sorozat, amely megtekintése alatt – pontosabban két epizód között, egy délutáni szunyókálás alkalmával – képes voltam arról álmodni, hogy mit és hogyan is írok én majd erről. (Egyébként üdítően kellemes érzés volt végre csak valami hobbival kapcsolatos emlékfoszlányokkal ébredni.) Szóval nagy meglepetés nem lesz, hiszen valóban egészen elképesztő kis széria…
Gondoltam letudom IU összes szerzeményét. Részben mert annyira ráérek, másrészről meg miért is ne, ha már ennyire csodálatos a hangja, és egyébként is van tőle már néhány gigantikusan nagy kedvencem… Csak akad majd ott még néhány másik is… Jelenleg folyamatban van a dolog. Annyira, hogy mindeközben találtam 5 olyan élő felvételt, amelyek mindegyike instant mehet a rengetegszer újranézősek szűk, elit…
„I Dzsiun, ismert művésznevén IU dél-koreai énekesnő és színésznő. Művésznevének jelentése „te és én eggyé válunk a zenén keresztül”.” Írja a wikipédia… A mindössze 29 éves hölgy 5 nagylemezt készített már, és meglepetésemre RYM-on nem is olyan rossz értékelésekkel futnak. A 2013-as Modern Times és a 2017-es Palette legalábbis elég magas pontszámmal szerepelnek az oldalon. Én még nem hallgattam meg…