moly / last.fm / rate your music / bandcamp
Ismét egy dél-koreai gyöngyszemről írok… És nem is véletlen. Pedig azt hittem, hogy kicsit elszakadok a romantikus műfajtól egy időre, de nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam be ezt a filmet is. Pedig nem vártam tőle különösebben sokat. Eleddig egyfilmes rendezőről lévén szó, szinte minimális elvárásokkal ültem le elé. Ha nem tetszik, akkor törlöm, aztán lesz még egy kis helyem…
Nem túl szép dolog, hogy ez csak a második gyűjteményes bejegyzésem. De majd lesz jobb… Szóval most megleptem magam ezzel. Az ajánlómban írtam, hogy „remélem valahogy egyszer hozzájutok a vágatlanhoz is”. Hát itt is van. 🥹 144 perc. 123 helyett. És szerintem javítani fog az egyébként is 10/10-es élményen, mert sajnos azért én pl. éreztem a szinkronoson a vágások „nyomát”.…
Nem szeretném nagyon húzni az időt. Szóval… Ez a film annyira, de annyira tökéletes. Nemegyszer hatalmas mosolyt csajt az arcomra – számtalanszor nevetés kíséretében –, de közben többször meg is könnyeztem a látottakat… Nevezhetném persze nevén is a dolgokat, csak gyáva vagyok. 😅 Na jó, sírtam is. De csak kicsit ám… Hol is kezdjem… Mindenki ismeri a Mielőtt-trilógiát ugye? Az…
Az Oscar–díjas Barry Jenkins ezúttal sem lopta be magát a szívembe. Bár előző filmje, a Moonlight [ Holdfény ] nagyot ment a díjátadókon, és a kritikusok is imádták – nekem mégsem jött be. Tulajdonképpen nem is emlékszem már a filmre. Konkrétan szimplán „elment egynek” élményként maradt meg bennem. Ez a második filmje, amit tőle látok, meg hát persze ott van…