Annyira könnyű, de közben mégis olyan nehéz dolgom van, amikor erről a japán filmről szeretnék írni. Ha pedig spoileresen bele tudnék menni, sokkal egyszerűbb helyzetben lennék. De mindenképpen mesélni akartam róla, szóval próbáljuk meg anélkül… Már csak azon okból kifolyólag is, mert egyébként egy olyan középszerű, valamiért mégis felkapott Challengers után vagyok, hogy ahhoz képest aztán Takahisa Zeze munkájában valóban…
Megnéztem életem első kínai sorozatát. És újjászülettem. Elképesztő, milyen varázslatosan romantikus kis sorozat volt ez. Semmilyen formátumban még csak találkozni sem nagyon találkoztam hasonlóval. A legcukibb és legédesebb mozgókép, amit valaha láttam. Párját ritkító és ellenállhatatlan alkotás. És kötve hiszem, hogy – ilyen téren – bármi is a közelébe érhetne a jövőben. Január vége van. De megvan az év szériája…
Egy ideje már gyönyörködöm ezekben a képekben, aztán gondoltam ámuljon más is végre, ne csak én. A színek, az árnyalatok, valamint az érzések, amelyeket magukból és magukról sugároznak… (Meg amit még ide kellene, illetve lehetne írnom. De nem tudok, nem vagyok képes rá.) Pedig „csak képek”. Gyakran minden egyes apró hajszál… Ahh… Tényleg kár is lenne többet mondani, beszéljenek hát…