Gondolkoztam rajta, hogy írjak-e a témáról személyesebben… De hát mivel erről nem nagyon beszélek (beszélhetek) másokkal, úgy döntöttem kiírom magamból itt. Ez elég személyes lesz, és jó hosszú is, de maximum nem olvassa el senki. 🙂 (Vagy ezután nem fog majd semmit. 😅) Egyszer felhoztam a munkában ezt a témát néhány kollégám előtt; hogy hogyan akadtam rá, hogy totálisan magamra…
Szombaton végre ismét kimozdultam. Még ha csak két mozifilmre is. Az egyik nagyon tetszett. A másik meg Hayao Miyazaki legújabb alkotása… Ezzel persze már-már nyilvánvalóvá is válik, hogy nem voltam különösképpen nagy rajongója a mozgóképnek. És akkor még csak nagyon finoman fogalmaztam… Egy barátommal mentem el mozizni. A második filmnek ezt az amimét “választottuk”. Nagyszerű kritikákat kapott, metacriticen egész pontosan…
Arra gondoltam, hogy leírom; a My Mister az a fajta sorozat, amely megtekintése alatt – pontosabban két epizód között, egy délutáni szunyókálás alkalmával – képes voltam arról álmodni, hogy mit és hogyan is írok én majd erről. (Egyébként üdítően kellemes érzés volt végre csak valami hobbival kapcsolatos emlékfoszlányokkal ébredni.) Szóval nagy meglepetés nem lesz, hiszen valóban egészen elképesztő kis széria…