trakt / last.fm / rate your music / bandcamp
Nem nézem többet az F1-et
Hajnali három óra volt, amikor egyik nap elkezdtem ezt írni – mert már nem tudtam aludni. Bezzeg azelőtt délután a melóban raklapokkal kellett kiékelnem a szemgolyóimat, hogy azok ne akarjanak már lecsukódni 5 percenként. Szóval gyors letudtam pár gondolatot, aztán angolozás jött – kávéval a kézben – még a meló előtt. Aztán ma hajnalban volt időm és kedvem befejezni…
Aztán igen, lehet mostantól kezdve már nem nézem az F1-et tovább. Egy ideje érik bennem ez a gondolat… 1998 óta követem, azóta gyakran minden második szombatom és vasárnapom meghatározza valamilyen szinten. Ráuntam. Gyerekként sokat fociztam, meg meccseket is néztem. Annyira, hogy apu ugye foci-suliba akart íratni. Anyu nem engedte… 🙂 Ezektől aztán annyira megszabadultam, hogy hosszú évek óta nem néztem meg egyetlen mérkőzésből sem még csak 5 percet sem. Az összefoglalókat is kihagyom, a gólokat is – elengedtem mindent. Most sem néztem, amikor vertük a németeket. Nem érdekel. Alapból milliomos (és akkor még olcsón megúszták), és közpénzen hizlalt focistáknak szorítani, egy olyan sportban, amely már szinte természetéből adódóan képtelen a megújulásra, hát köszi, nem érdekel. Üzlet. Pénz. Igen, a válogatottság is az bizonyos szinten. És lehet itt jönni az irigységgel, meg ehhez hasonló hangzatos állításokkal – miközben azért tudat alatt biztos benne van talán az is –, de ennél azért összetettebb, miért is vetem meg az ennyire abszurd módon már jóformán csak pénzről szóló sportokat. Nem tetszik az sem, hogy az állam az adófizetők pénzét ilyen mértékben szórja – nem csak a focira, hanem – a hazai futamok rendezési jogaira is…
Ahogy az F1 is ugyanígy. Igen, nem most jöttem rá, csak hát most tényleg azon izguljak, hogy a holland szupertehetség, vagy a monacói szépfiú nyeri-e majd a VB-ket a következő években? Mármint most komolyan. Értem én, meg tudom, hogy az érzelmek néha az anyagi javak felett állnak – bár azért ennek mélységét és általánosságát azért erősen megkérdőjelezném –, és igen, nekik már annyi mindenük van, hogy “csak a győzelem számít”, de mindeközben szinte mindenki adóparadicsomba menekül, amikor pedig szinte legalább annyit keresnek egy évben, mint amennyit egy átlagos európai adófizető egész élete során sem. És akkor most komolyan, ezekért rágjam le a körmöm, vagy ezekre csesszek el évi mennyi időt is?! Számoljunk. Jövőre 24 futam lesz. Egy futam 2 órás legyen átlagban, de SC, egyebek miatt lehet ennek többnek kellene lennie. Időmérő legyen egy óra. 24 * 2 + 24 = 72 óra. És ebbe nem számoltam a sprintversenyeket sem, meg hogy híreket olvasol, megnézed mi lett a szabadedzések vége, stb… Ennyi idő alatt meg lehet nézni 4 dél-koreai sorozatot, lazán el lehet olvasni egy-két könyvet, vagy csinálhatsz valamit a szabadban. Kötetlenül. Családdal vagy anélkül. Vagy lehet tanulni is – többet és többet…
Tavaly kihúztam a játékokat a hobbijaim listájáról, nincs gamer PC-m, nincs konzolom, nincs semmim. Idén az F1-et. Egyébként is változtatnom kellene néhány dolgon… Egy évet adok magamnak arra, hogy megtanuljak angolul, vagy legalábbis tényleg jelentős előrelépéseket tegyek ez ügyben. Egy hónapja nagyjából nyomom is már aktívan. Van, hogy napi 4-6 órát is. És ezt szeretném még fokozni… Még van pár dolog amihez fel kellene nőnöm, illetve bizonyos dolgok, amelyeket meg el kellene szintúgy felejtenem. Például vannak olyan haverok akikre több időt, valakikre meg sokkal kevesebbet kellene szánni. Vagy semennyit. Az angollal meg nem késtem még el szerintem, már tudom miért akarom, mit akarok majd, és még lehet van 20-30 évem használni is. Hehe. 🙂 Meg most komolyan akarom. De majd erre térjünk vissza úgy egy év múlva. Bár biztos írok még ezzel kapcsolatban addig…
Így maradnak a sorozatok, filmek, zenék és a könyvek hobbinak, meg ez a blog persze. Épp elég nem? Ezekből néha egy is elég lenne, de majd okosan válogatok. Közben azért valahol vicces, hogy itt van a JackOneill-től kapott F1-es ajándékutalvány, amiből már rég meg kellett volna vennem valamit, de kivártam, hogy ne használódjon el hamar, és egyébként sem tudtam biztosra, mit szeretnék. Aztán most úgy érzem, hogy valahol lehet jól is tettem, hogy nem vásároltam semmit. Most majd szépen megveszek valamit, aztán felrakom a polcra. Emléknek. 2022-ből.