Nawapol Thamrongrattanarit szépen lassan a kedvenc rendezőim listáján is egy igencsak kiemelkedő helyre lavírozza fel magát. A Happy Old Year [ Hogyan lépjünk tovább? ] című 2019-es drámája volt az első mozgóképes élményem tőle, amellyel pedig aztán azonnal le is vett a lábamról. Nem olyan rég megnéztem a Mary Is Happy, Mary Is Happy.-re keresztelt 2013-as alkotását, és ott már…
Imádom az olyan filmeket, amelyekben sokat beszélgetnek. Természetesen „nem elég” bármiről és bárhogyan diskurzust folytatni, nem lehet egy film célja önmagában csak az, hogy fel legyen véve néhány hosszabb, végtelennek tetsző társalgás, hogy aztán – a hozzám hasonlóak – az egekig magasztalják… (Ugye?!) Valamiről azért csak szólnia is kell az ilyen filmeknek, valamit meg kell kongatnia az emberben az ilyen…
Ha egyszer készítek majd egy toplistát azokról a női karakterekről, akikbe szinte pillanatok alatt belehabarodtam, akkor azon biztos vagyok benne, hogy John H. Lee dél-koreai romantikus drámájában játszó Son Ye-jin a dobogón vagy legalábbis annak közelében tetszelegne. És ez nem pusztán valami cukiság faktor mentén realizált felsorolást jelentene. Mert ezen fellángolásokon túlmenően is beragyogták legalább azt a napomat, amikor először…
Jaj, hát mikor jelenik meg az új Flower Face lemez? Na mikor? Hát november 1-én, a születésnapomon. 🌙 🎸 ♥️ És ez ma derült ki. És itt ez a ropogósan friss klip is, ami annyira, de annyira szép. És persze elég szomorú is. De ez az év jó lesz, már most érzem. Eredményes, fókuszáltabb és élményekkel teli. 🙂 A klipet…
Egy hűvös, ködös és borongós – sokak számára kiállhatatlan – hétköznap délután úgy gondoltam, hogy felmegyek Budapestre, és beülök a Puskin művészmozi kávézójába. Talán majd még meg is nézek egy filmet. Ha mégsem, hát akkor mégsem, de ma – egészen kivételesen – teljesen más okból jöttem ide.Belépve a helyiségbe, természetesen a szokásos kép fogad. Néhány ember van csak a kávézóban.…
Színekben és árnyalatokban pompázó, magával ragadó, szenvedélyes kalandok olykor talán már kifürkészhetetlen érzelmi csúcspontjainak ígéretét magában hordozó, eszméletlenül különleges kis alkotást köszönthetünk Wong Kar-wai mozgóképében. Nem nagyon tudtam, hogy mire is számítsak, így meglehetősen visszafogott lelkesedéssel ültem be a TV elé. Ez volt a negyedik film, amelyet tőle láttam, és bár mindegyik tetszett – legjobban a Chungking Express –, de…
Arra gondoltam, hogy leírom; a My Mister az a fajta sorozat, amely megtekintése alatt – pontosabban két epizód között, egy délutáni szunyókálás alkalmával – képes voltam arról álmodni, hogy mit és hogyan is írok én majd erről. (Egyébként üdítően kellemes érzés volt végre csak valami hobbival kapcsolatos emlékfoszlányokkal ébredni.) Szóval nagy meglepetés nem lesz, hiszen valóban egészen elképesztő kis széria…
Na erre is nagy szükségem volt most. Hogy mennyire, azt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy szűk két nap alatt letudtam mind a 12 epizódját. Egészen kellemes, életigenlő kis sorozat ez, sok-sok izgalmas karakterrel. Tényleg nézeti magát… Olyan habkönnyű, üdítő kis történet, hogy az ember észre sem veszi, és már a hatodik epizódnál jár… Persze, igen, romantikus is. (Esküszöm,…