moly / last.fm / rate your music / bandcamp
Pfúúú… Így, három ú-val. Mekkora film volt ez! A kínai Derek Tsang romantikus drámája bár olykor kimondottan ijesztő, de közben mindvégig ott motoszkált bennem, hogy mennyire ritka is az, amikor valami képes így a szem és a lélek babusgatását – ilyen szinten – nem csak magára vállalni, hanem aztán minden apócska hozzá fűzött reményemet be is teljesíteni. Olyan mosolygós közeliekkel…
Most szépen itt hagyhatnék egy pontszámot – jó öles méretűre véve a számokat –, és egyben be is fejezhetném ezt a blogolgatást. Mert ez a film… Nem is tudom, hogyan írjam le… Kezdjük talán hát a tényekkel. Ennél többet én nem tudok egy filmen sírni. Képtelen lennék rá. Egészen döbbenetes mit műveltek velem. Itt nem könnyeztem, nem pityeregtem, hanem tisztán…
Nem szeretném nagyon húzni az időt. Szóval… Ez a film annyira, de annyira tökéletes. Nemegyszer hatalmas mosolyt csajt az arcomra – számtalanszor nevetés kíséretében –, de közben többször meg is könnyeztem a látottakat… Nevezhetném persze nevén is a dolgokat, csak gyáva vagyok. 😅 Na jó, sírtam is. De csak kicsit ám… Hol is kezdjem… Mindenki ismeri a Mielőtt-trilógiát ugye? Az…
Mennyi és mennyi filmet, sorozatot és könyvet lát és olvas az ember az élete során. És mégis milyen kevés alkalommal tudjuk mindenféle fenntartások nélkül azt állítani, hogy úgy érezzük, mintha saját magunkat látnánk bennük viszont. Igen, megszámolhatatlan olyan produkció van, amelyek során úgy tapasztaljuk, hogy szerfelett könnyen tudunk azonosulni a karakterekkel, de ezekhez sokszor át kell kapcsolnunk magunkban bizonyos dolgokat,…
Hur Jin-ho alkotásaiból még egyetlen egy darabot sem láttam. Pedig számos szerelmes történetet rendezett. De persze az előbbin nem is kell nagyon meglepődni, mert nem egy túl ismert rendezőről van szó. Címünknek tárgyát is csupáncsak 1700 ember értékelte IMDb-n. Szóval kezdjük azzal, hogy vannak filmek, amelyeknek többször is nagyon tud örülni az ember. Az első ilyen pillanat az volt, amikor…
Döbbenetes, milyen hatású film is ez a 2016-os manga feldolgozás. Egészen elképesztő. Először sem poénból adtam rá 10/10-et, de másodjára már az első 15 perc alatt éreztem, ha lehetne, többet és még többet érdemelne… A képi megoldásaira szavak nincsenek. A színek, az arányok, a karakterek, a rajzok úgy ahogy vannak egyszerűen magával ragadnak. Minden egyes apró mozzanata. Vannak filmek amelyek…
Gondban leszek… Január ötödike van, és már láttam idén két 10/10-es filmet. Az egyik ugye a Never Rarely Sometimes Always, a másik pedig jelen kritika tárgya lenne. Még nem tudom melyik erősebb. Máshogy tökéletesek. Újra fogom, újra kell néznem mindkettőt. Joachim Trier munkája – első benyomás alapján – közelebb áll hozzám, nem csak a karakterek miatt, hanem mert egyszerűen emészthetőbb…