moly / last.fm / rate your music / bandcamp
Nem szeretném nagyon húzni az időt. Szóval… Ez a film annyira, de annyira tökéletes. Nemegyszer hatalmas mosolyt csajt az arcomra – számtalanszor nevetés kíséretében –, de közben többször meg is könnyeztem a látottakat… Nevezhetném persze nevén is a dolgokat, csak gyáva vagyok. 😅 Na jó, sírtam is. De csak kicsit ám… Hol is kezdjem… Mindenki ismeri a Mielőtt-trilógiát ugye? Az…
Mennyi és mennyi filmet, sorozatot és könyvet lát és olvas az ember az élete során. És mégis milyen kevés alkalommal tudjuk mindenféle fenntartások nélkül azt állítani, hogy úgy érezzük, mintha saját magunkat látnánk bennük viszont. Igen, megszámolhatatlan olyan produkció van, amelyek során úgy tapasztaljuk, hogy szerfelett könnyen tudunk azonosulni a karakterekkel, de ezekhez sokszor át kell kapcsolnunk magunkban bizonyos dolgokat,…
Hur Jin-ho alkotásaiból még egyetlen egy darabot sem láttam. Pedig számos szerelmes történetet rendezett. De persze az előbbin nem is kell nagyon meglepődni, mert nem egy túl ismert rendezőről van szó. Címünknek tárgyát is csupáncsak 1700 ember értékelte IMDb-n. Szóval kezdjük azzal, hogy vannak filmek, amelyeknek többször is nagyon tud örülni az ember. Az első ilyen pillanat az volt, amikor…
Döbbenetes, milyen hatású film is ez a 2016-os manga feldolgozás. Egészen elképesztő. Először sem poénból adtam rá 10/10-et, de másodjára már az első 15 perc alatt éreztem, ha lehetne, többet és még többet érdemelne… A képi megoldásaira szavak nincsenek. A színek, az arányok, a karakterek, a rajzok úgy ahogy vannak egyszerűen magával ragadnak. Minden egyes apró mozzanata. Vannak filmek amelyek…
Gondban leszek… Január ötödike van, és már láttam idén két 10/10-es filmet. Az egyik ugye a Never Rarely Sometimes Always, a másik pedig jelen kritika tárgya lenne. Még nem tudom melyik erősebb. Máshogy tökéletesek. Újra fogom, újra kell néznem mindkettőt. Joachim Trier munkája – első benyomás alapján – közelebb áll hozzám, nem csak a karakterek miatt, hanem mert egyszerűen emészthetőbb…
Tülkön ülve vártam, hogy megnézhessem végre Eliza Hittman filmjét. Valaki már lehet unalmasnak tartja, hogy ezzel kezdek, de most nem csak azon okból voltam rá piszok kíváncsi, mert 38 kritika átlaga alapján 92 pontos átlagot ért el, hanem a mellette lévő user score is döbbenetes volt. Negatív értelemben. 1983 értékelés után mindössze 0.8 ponton áll tízes skálán. Ez olyan kontraszt,…
Régen nem nagyon néztem rövidfilmeket. Gondoltam nem lehetnek elég hatásosak, mélyek, hiszen idő hiányában csak a felszínt kapargathatják, hogy aztán mire tényleg belemerülne az ember a történetekbe, már vége is lenne az egésznek. Aztán persze belegondoltam, hogy milyen klassz zenei klipek is vannak, hogy mennyire szeretem néha ezeket újra és újranézni, meg hát igen; sorozatokban és filmekben is kifejezetten szeretem…