Tavaly voltam az unokatestvérem esküvőjén. Itt meséltem is róla egy kicsit. Valahol annak a rohadt hosszú írásnak a közepén van egy bekezdés, amit úgy indítok, hogy “Úgy egy hónapja”…

Szóval akkor, ott a lagzin elég fáradt és álmos voltam. Ahogy írtam, a végére összejött ébren 31 óra egyhuzamban… Ezt leszámítva azonban nem volt rossz.

Ellenben nem nagyon szeretem ezeket az itthoni, “hagyományos” bulizós zenéket. Meg a tömeget. Régen jártam partikra, de igazából azok kis underground közösségek és helyek voltak. De még ezek közt is az elvonulósabb zugokat kedveltem a legjobban. Mondjuk a bulihely előtti raklapoknál való ivászatokat és beszélgetéseket. Meg a Djarum Blacket. 😅 Csórók voltunk, de ha buli volt, akkor cigiztünk is. Nem is akármit szívtunk… 😅 (Eskü veszek is egyet a napokban, “beleharapok”, aztán nagyon kíváncsi vagyok mennyire repít majd vissza a múltba. Még lehet arra is tisztán emlékezni fogok, hogy milyen nyelvesen puszilkodni’. 😂)

Na szóval azért néha már sok volt a “jóból” ezen az előbb említett lagzin, és megesett, hogy el is vonultam mindentől és mindenkitől. Apuék kocsijába. 😅 Aztán ott alig vártam már, hogy benyomhassam ezt a dalt itt fent – többször. Aztán még párszor… Pár nappal korábban fedeztem talán fel, és nagyon-nagyon elkapott. Annyira egyszerű, annyira szép! A klip is az, még ezzel a szimpla megoldással együtt is. Oké, hogy kb. nulla meló volt vele, de olykor ezek a legegyszerűbb, legtisztább dolgok a legbensőségesebbek.

És hát annyira szép a dal. Ahogyan a fiatal hölgy is persze. Nincs talán smink sem rajta, a szemöldöke is a helyén van (és nem a homloka közepén 🤣) és még a sajátja is, emellett pedig a körmei is teljesen természetesek. Talán még melege is lehet… És csak egy laza póló van rajta. És a haja is… Na de pasiként nem alélunk el pusztán ezektől ugye! Ejnye! 😅 És az egyik legfontosabbat meg sem említettem ez idáig. “Kerüli valami miatt a tekintetem.” ❤️ ?! 💔 Úgy csinál végig, mintha nem is lenne előtte kamera…

De igen, ezekhez a zenéhez és ehhez a stílushoz ez dukál, és így valóban egyszerűen csak jó nézni. Meg elgondolkodni, mi a fenétől lehet olyan szomorkás, és egyébként miről is szólhat a dal… De néha talán ezt sem kell feltétlen tudni, csak képesnek kell lenni szüntelen sodródni a magával ragadó dallamokkal… Kb. amúgy hasonló fejet vághattam, illetve vágok a hallgatása közben én is… (Csak persze kicsit szebb voltam… 😆)

Kerestem dalszöveget, de sajnos nem találtam. Majd még kutatgatok, aztán ha meglesz, beillesztem ide. 

A lényeg, hogy valaki igazán mosolyt csalhatna azért az arcára. Csak egy kicsit – de persze annál többet sejtetőt. 🙂 Majd én megszerzem a címét, aztán küldök neki egy mulatós lemezt. Örömködjön és gyönyörködjön a meglepetésében. 😅

Ezt a számot egyébként többször meg is könnyeztem… Pedig semmi “bajom” nem volt. De hát ez nálam így szokott lenni. Csak valahol tényleg szinte sajnálom szegényt, amikor ilyennek látom és “hallom”…

A Shattered egy thaiföldi banda szerzeménye egyébiránt. Youtubeon a fenti, Soulkeeper c. daluk futott eddig nagyot, hiszen az majd egy elég komoly, 536 ezres megtekintésnél jár… Ezt is kiváltképpen szeretem, szóval remélem az első, 2018-as lemezüket követően hamarosan jelentkeznek majd egy új shoegaze / post-rock albummal.

Mindegy is, a lényeg, hogy ezt itt akartam hagyni. Igazából azt hittem, hogy korábban már meg is osztottam… Aztán most mégsem találom. Szóval tessék! Ti meg most pedig csak engedjetek kicsit ennek az aprócska kis varázslatnak…