Van pár dal még, ami nagyon betalált mostanság… De nem zúdíthatok rátok mindent. (Még.) Viszont ez itt… Szóval a VNV Nation egy 1990-ben alakított – futurepop és EBM zenét játszó – együttes. És mai napig nagyon jók. (Mármint az utolsó két lemez konkrétan egészen nagyszerű lett.) Sőt, én ma talán még jobban szeretem őket, mint tettem azt régen – a szakközepes éveim végén, illetve utána…

Szóval kint vannak az új lemezzel. És nagyon jó lett. Olyan amilyennek szerettem volna hallani. Elég sokat is fog pörögni. (Amikor őket hallgatom, mindig eszembe jut az az időszak. A Gyár is, az első minden is… Miközben szinte mintha most is látnám és érezném, ahogyan – kissé átfagyva – valami „cuki” helyen dekkolok Budapest belvárosában, aztán csak szórólapozok tovább, és közben folyamatosan szól a Beloved. Amit egyébként a második videóban láthattok és hallhattok is… És hát munka, suli, munka, suli volt egy ideig… Pff… De azt is csak túléltem nem? Lehet pont ezért… Az is „feldereng” persze, hogy olykor-olykor mennyire elcseszett is voltam akkoriban érzelmileg. Még ha csak elcseszett lettem volna… Meg ugye bezzeg ma már… 😳😅 De majd úgy 10 év múlva újra nekifutok ennek a körnek.)

Szóval az új, Electric Sun c. korongon szerepel egy Run című dal. Nekem nagyon-nagyon tetszik. Végre rá is kerestem, hogy találok-e róla valami live felvételt. Találtam. Sírósat. Szó szerint azt. (Ha nem is nagyon, és csak egy rajongói, közönség soraiból rögzített videón, de akkor is. Imádom.)

Gondoltam viszont, ha már rátaláltam erre, akkor ránézek arra is, hogy mi fán terem a Beloved címet viselő klasszikus mostanság. És ezt már bár láttam korábban, de most ki is teszem. (Jó 10 éves felvétel, de nem is akartam pillanatnyilag tovább keresni, akkor sem, ha ez kicsit más, mint az eredeti verzió, de az érzés ugye…) Személy szerint először kicsit csalódásként éltem meg, hogy a zenekar egy pillanata sem lett rögzítve. De igazából olyan ritkaságszámba megy, amikor végigkövethetjük az előadó minden rezdülését – akár csak egy dal előadása során… És hát itt is könnyekben fakad ki a dal vége felé… Mondjuk szemét leszek, „meg is érdemli” szegényke, ha ezen tétel nagyszerűségének okán én is „kénytelen voltam” sokat „kínozni” saját magamat. És még fogom is persze…