Tavaly voltam az unokatestvérem esküvőjén. Itt meséltem is róla egy kicsit. Valahol annak a rohadt hosszú írásnak a közepén van egy bekezdés, amit úgy indítok, hogy “Úgy egy hónapja”… Szóval akkor, ott a lagzin elég fáradt és álmos voltam. Ahogy írtam, a végére összejött ébren 31 óra egyhuzamban… Ezt leszámítva azonban nem volt rossz. Ellenben nem nagyon szeretem ezeket az itthoni, “hagyományos”…
Nawapol Thamrongrattanarit szépen lassan a kedvenc rendezőim listáján is egy igencsak kiemelkedő helyre lavírozza fel magát. A Happy Old Year [ Hogyan lépjünk tovább? ] című 2019-es drámája volt az első mozgóképes élményem tőle, amellyel pedig aztán azonnal le is vett a lábamról. Nem olyan rég megnéztem a Mary Is Happy, Mary Is Happy.-re keresztelt 2013-as alkotását, és ott már…
Nem elég, hogy lenne már pár klip, valamint egy már megírt kritika is, amit meg kellene osztanom, erre reggel hazafelé a munkából ezt dobta be nekem a YouTube algoritmus. Ki mint vet, úgy arat ugye! 😅 Szerintem letaglózóan szép, nagyon jó vágásokkal, ritmussal, időzítésekkel. A zene és a szöveg is a fiatal hölgy saját munkája. És hát még egy plusz…