Remélem, hogy ti is szerettétek a legutóbbi posztban megosztott Paradise Lost dalt. 😈 Ezúttal is a „zenéken” lesz a hangsúly, csak most kicsit máshogy. Néhány dolgot most is érintek, de mégsem lesz túl hosszú. Ugyanis dolgom van. Meg ennyi most elég is lesz. A „hobbikat” és a szüleimet is megemlítem, szóval nemcsak egy száraz kockás dolog lesz. Legalábbis szerintem. Kezdjük.…
Már bocsánat… Oké, agyaltam rajta, hogy törlöm újra az FB és a Reddit profilom, és amúgy minden más, hobbihoz köthető platformon is rejtem a dolgaimat. Miért? Nem akarok „ezekre” (a hobbikat leszámítva) egy percet sem pazarolni. Van elég dolgom. Vannak terveim. De akkor most „más…” Legutóbb az mondtam, cáfolom, hogy miért nem vagyok önző, illetve negatív. Előbbit nem tudom (😂),…
Alakítgatom a szobám. (Még mindig.) A NAS-omon is csodálatos dolgok vannak. A Zidoo Z9X 8K lejátszóra felraktam a Google féle rendszert, így már a mostani TV-men is ott a Google TV. Felpattintottam rá a Plexet, és sokkal több, meg jobb, mint a 3-4 éves Samsung TV-m natív sajátja. Imádom. Lazán viszi a legbrutálisabb fájlokat is. Persze miért ne vinné, elvileg…
Adam Elliot második rendezése az idei év egyik legfényesebben tündöklő és legszomorkásabban nevetgélős ékköve számomra. Első alkalommal jártam a Toldi moziban, ahol sikerült pontosan középre jegyet foglalnom. Ennek ellenére – kissé meglepő módon – közvetlenül mellettem senki nem ült. El is engedtem hát magam… Írom ezt most, aztán amúgy közben szinte az egész produkciót összefont ujjakkal voltam kénytelen végignézni… Megkönnyeztem?…
Egy hűvös, ködös és borongós – sokak számára kiállhatatlan – hétköznap délután úgy gondoltam, hogy felmegyek Budapestre, és beülök a Puskin művészmozi kávézójába. Talán majd még meg is nézek egy filmet. Ha mégsem, hát akkor mégsem, de ma – egészen kivételesen – teljesen más okból jöttem ide.Belépve a helyiségbe, természetesen a szokásos kép fogad. Néhány ember van csak a kávézóban.…
Hajnali három óra volt, amikor egyik nap elkezdtem ezt írni – mert már nem tudtam aludni. Bezzeg azelőtt délután a melóban raklapokkal kellett kiékelnem a szemgolyóimat, hogy azok ne akarjanak már lecsukódni 5 percenként. Szóval gyors letudtam pár gondolatot, aztán angolozás jött – kávéval a kézben – még a meló előtt. Aztán ma hajnalban volt időm és kedvem befejezni… Aztán…