Tavaly voltam az unokatestvérem esküvőjén. Itt meséltem is róla egy kicsit. Valahol annak a rohadt hosszú írásnak a közepén van egy bekezdés, amit úgy indítok, hogy “Úgy egy hónapja”… Szóval akkor, ott a lagzin elég fáradt és álmos voltam. Ahogy írtam, a végére összejött ébren 31 óra egyhuzamban… Ezt leszámítva azonban nem volt rossz. Ellenben nem nagyon szeretem ezeket az itthoni, “hagyományos”…
Hú, hát ez a film… Szóval vannak olyan kedvenceim, amelyeket nehéz, de legalábbis nehezebb szívvel veszek elő újra, és akkor ezzel szemben vannak olyanok is, amelyekre bármikor igent fogok tudni mondani… A Swallowtail Butterfly pedig ilyen. Egy állatira komfortos kis utazás. Egy fimkedvelő ínyenc valóságos vágyálma. Egy olyan szerelem első látásra, amelybe – vigyorgó arccal – nem csupáncsak belecsobbanni lehetünk…
Pontosan 4 nappal ezelőtt jelent meg az Alcest új, Les Chants de l’Aurore címet viselő lemezének első kislemeze, valamint természetesen a hozzá tartozó zenei videó is. A 2000-ben alapított francia együttes 7. korongja lesz ez. Zeneileg a postmetáltól kezdve egészen a dream pop műfajáig bezárólag mindent is fellelhetünk náluk. Tegnap láttam ezt a kis varázslatot, és munka után úgy éreztem,…