szomorú

Follows: Shattered – 2020

Tavaly voltam az unokatestvérem esküvőjén. Itt meséltem is róla egy kicsit. Valahol annak a rohadt hosszú írásnak a közepén van egy bekezdés, amit úgy indítok, hogy “Úgy egy hónapja”… Szóval akkor, ott a lagzin elég fáradt és álmos voltam. Ahogy írtam, a végére összejött ébren 31 óra egyhuzamban… Ezt leszámítva azonban nem volt rossz. Ellenben nem nagyon szeretem ezeket az itthoni, “hagyományos”…

Over the Town – 2019

Hosszú órákat lehetne arról diskurálni, hogy ki és miért néz filmeket. Illetve arról is persze, hogy ki és miért készíti el úgy és abban a formában az alkotásait, ahogyan azt a publikum aztán viszontláthatja.  Egy valamiben viszont egyre biztosabb vagyok. Van, amikor nem maga a történet a lényeg. Sőt, én azt vettem észre magamon, hogy a cselekményorientált alkotások egyre inkább hidegen…

Flower Face: Valentine – 2024

Jaj, hát mikor jelenik meg az új Flower Face lemez? Na mikor? Hát november 1-én, a születésnapomon. 🌙 🎸 ♥️ És ez ma derült ki. És itt ez a ropogósan friss klip is, ami annyira, de annyira szép. És persze elég szomorú is. De ez az év jó lesz, már most érzem. Eredményes, fókuszáltabb és élményekkel teli. 🙂 A klipet…

abriction: Banshee – 2024

Február 9-én megjelent az abriction új korongja. Nekem meg fülig ért a szám. Olyan izgatott voltam, mint lemez miatt már nagyon-nagyon rég. Hogy miért? Először is azért, mert semmit nem tudtam a hanganyagról. Nem előzte meg a megjelenést sem egy single, sem egy klip, szóval tényleg semmi. A Bandcamp jelzett, én meg alig vártam, hogy letudjam az esti csapatépítőt, és…

Ethel Cain: Death Rattle és Room 209

Írtam már Ethel Cain lemezről korábban, és hát láthatjátok, hogy totálisan odáig voltam érte. Mai napig tart ez a rajongásom, amelyet mi sem igazol jobban, minthogy újra és újra előveszem… De nem erről fogok írni, hanem arról, hogy meghallgattam a korábbi anyagait is. És hát van itt két dal… 💔 Egy ideje ismerem már őket, de inkább nem tettem ki.…

Hope – 2013

Most szépen itt hagyhatnék egy pontszámot – jó öles méretűre véve a számokat –, és egyben be is fejezhetném ezt a blogolgatást. Mert ez a film… Nem is tudom, hogyan írjam le… Kezdjük talán hát a tényekkel. Ennél többet én nem tudok egy filmen sírni. Képtelen lennék rá. Egészen döbbenetes mit műveltek velem. Itt nem könnyeztem, nem pityeregtem, hanem tisztán…

Il Mare – 2000

Ha valaki egy viszonylag rövid, egyszerű (?!), melankolikus, de nagyon szép romantikus drámát szeretne látni, az egy percet ne habozzon; az Il Marenek bizony a megtekintésre érdemes produkciók legelejében van a helye. Mondom most ezt úgy, hogy én pedig – a play gomb megnyomásakor – kivételesen még igazából a műfajával sem voltam tisztában… Csak nagyon tetszett ez a poszter. Aztán…