Tavaly voltam az unokatestvérem esküvőjén. Itt meséltem is róla egy kicsit. Valahol annak a rohadt hosszú írásnak a közepén van egy bekezdés, amit úgy indítok, hogy “Úgy egy hónapja”… Szóval akkor, ott a lagzin elég fáradt és álmos voltam. Ahogy írtam, a végére összejött ébren 31 óra egyhuzamban… Ezt leszámítva azonban nem volt rossz. Ellenben nem nagyon szeretem ezeket az itthoni, “hagyományos”…
Hosszú órákat lehetne arról diskurálni, hogy ki és miért néz filmeket. Illetve arról is persze, hogy ki és miért készíti el úgy és abban a formában az alkotásait, ahogyan azt a publikum aztán viszontláthatja. Egy valamiben viszont egyre biztosabb vagyok. Van, amikor nem maga a történet a lényeg. Sőt, én azt vettem észre magamon, hogy a cselekményorientált alkotások egyre inkább hidegen…
Jaj, hát mikor jelenik meg az új Flower Face lemez? Na mikor? Hát november 1-én, a születésnapomon. 🌙 🎸 ♥️ És ez ma derült ki. És itt ez a ropogósan friss klip is, ami annyira, de annyira szép. És persze elég szomorú is. De ez az év jó lesz, már most érzem. Eredményes, fókuszáltabb és élményekkel teli. 🙂 A klipet…
Február 9-én megjelent az abriction új korongja. Nekem meg fülig ért a szám. Olyan izgatott voltam, mint lemez miatt már nagyon-nagyon rég. Hogy miért? Először is azért, mert semmit nem tudtam a hanganyagról. Nem előzte meg a megjelenést sem egy single, sem egy klip, szóval tényleg semmi. A Bandcamp jelzett, én meg alig vártam, hogy letudjam az esti csapatépítőt, és…
Írtam már Ethel Cain lemezről korábban, és hát láthatjátok, hogy totálisan odáig voltam érte. Mai napig tart ez a rajongásom, amelyet mi sem igazol jobban, minthogy újra és újra előveszem… De nem erről fogok írni, hanem arról, hogy meghallgattam a korábbi anyagait is. És hát van itt két dal… 💔 Egy ideje ismerem már őket, de inkább nem tettem ki.…
Jaj…
Most szépen itt hagyhatnék egy pontszámot – jó öles méretűre véve a számokat –, és egyben be is fejezhetném ezt a blogolgatást. Mert ez a film… Nem is tudom, hogyan írjam le… Kezdjük talán hát a tényekkel. Ennél többet én nem tudok egy filmen sírni. Képtelen lennék rá. Egészen döbbenetes mit műveltek velem. Itt nem könnyeztem, nem pityeregtem, hanem tisztán…
Ha valaki egy viszonylag rövid, egyszerű (?!), melankolikus, de nagyon szép romantikus drámát szeretne látni, az egy percet ne habozzon; az Il Marenek bizony a megtekintésre érdemes produkciók legelejében van a helye. Mondom most ezt úgy, hogy én pedig – a play gomb megnyomásakor – kivételesen még igazából a műfajával sem voltam tisztában… Csak nagyon tetszett ez a poszter. Aztán…