Ethel Cain: Death Rattle és Room 209

Írtam már Ethel Cain lemezről korábban, és hát láthatjátok, hogy totálisan odáig voltam érte. Mai napig tart ez a rajongásom, amelyet mi sem igazol jobban, minthogy újra és újra előveszem…

De nem erről fogok írni, hanem arról, hogy meghallgattam a korábbi anyagait is. És hát van itt két dal… 💔 Egy ideje ismerem már őket, de inkább nem tettem ki. (Nem akartam elveszíteni a maradék olvasóim 40%-át. Mindkét visszatérő látogatómnak nagy-nagy köszönet, hogy eddig kitartottak. 😅 De már mindegy, csak nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek.)

Vigyázzatok ezekkel a dalokkal, mert kétszer hoznak le az életről. (Már ha valaki persze éppenséggel nem piszkosul boldog. 😅) Egyszer amikor meghallgatjátok, aztán utána, ha visszagondoltok rá… 😬

Sokan írnak romantikus, szomorúsággal átitatott, szakítós dalokat… De Ethel Cainhez hasonlóan nagyon kevesek mesélnek. Hiszen őt hallgatva nyugodtan mondhatom, hogy neki mindent el is hiszek. Annyi fájdalom és keserűség, valamint olyan fokú őszinteséget hallok ki a hangjából és a dallamaiból, hogy az még engem is megfektet. Pedig aztán én nagy szakértője és lelkes hallgatója vagyok a mélabús szerzeményeknek…

Az első tétel tökéletes, szívbemarkoló sorral indít úgy, hogy aztán nem is áll meg itt… A második szintén szenzációs, nem is idézek inkább semmit belőle. Szóval csak hallgassátok és olvassátok…

Death Rattle – dalszöveg

Love isn’t painless
And love isn’t free
And love’s never come easy to me
‘Cause you dig deeper when I pull farther
You’ve never been afraid of what people say or see

You always tell me to bury you by your mother
So for the first time, you can feel close to her
You carve your prayers between my legs in hopes
That you’ll feel better, but you only feel worse

Our days are numbered
And you can only drive so fast
And we can hide under the floorboards
But your body was nevеr built to last

I cry every time I ask you
"Do you еven wanna stay here with me?"
Am I just a casualty to you?
Do you even know what that means?

Our days are numbered
And you can only drive so fast
And we can run until we’re out of sight
But your body was never built to last

Room 209 – dalszöveg

I know you better now than I ever have before
I know you better now that our clothes are on the floor
And I had started shaking when you walked in through the door
But I’m not scared anymore, I’m not scared anymore

And I’ve never felt more alone with your arms around my shoulders
But I know if you left I’d cry myself to sleep praying that you’d hold me closer
But I see your face in the lamplight
And suddenly I don’t wanna die, I don’t wanna die

And I don’t need to be happy anymore
I just need to know that I’m yours
So will you tell me that I’m yours

You sleep so deeply cause you hope you won’t wakе up
But I tread so lightly cause I’m scared you’ll sеlf destruct
And I know that we’d go up in flames but I can’t help myself
Cause I’d die if I knew you found safety in the arms of someone else

And I don’t need to be happy anymore
I just need to know that I’m yours
Will you tell me I’m yours
That I’m yours

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük