álmok

Sadness / Abriction: That Lasts Forever – 2025

Becsípődések. Ritmusok. Ismétlődések. Ismerős ismeretlenségek és üvöltések. Kiüresedett, haloványan bolyongó, borongós égképben lüktető érzések. Lassan a bőrünk alá kúszó akkordok vakító, felesleges fényűzése. Kényeztető dallamok tompa, fájdalmas elhalása, erősebb riffek egyfajta vallomásba zuhanása. Összetört álmok, új ajtóknak hazudott, beképzelt délibábok. Zenék, lemezek, vágyvezérelt gondolatok, valóság, szürkeség, felesleges létezésbe fojtott talán minek is vagyok. A Sadness kreatív alkotója, Damián Antón Ojeda…

Azok a piszkos álmok

Remélem, hogy ti is szerettétek a legutóbbi posztban megosztott Paradise Lost dalt. 😈 Ezúttal is a „zenéken” lesz a hangsúly, csak most kicsit máshogy. Néhány dolgot most is érintek, de mégsem lesz túl hosszú. Ugyanis dolgom van. Meg ennyi most elég is lesz. A „hobbikat” és a szüleimet is megemlítem, szóval nemcsak egy száraz kockás dolog lesz. Legalábbis szerintem. Kezdjük.…

Ássunk kicsit néhány dolog mélyére

Na ez elég hosszú is lesz, meg valóban mindenféle dolog szóba jön majd itt kérem. Valami felütés is kell az elejére, hogy a továbbra kattintsatok, szóval szó lesz itt a célokról és az álmokról, hogy mivel éppen hol tartok, az egyedüllét királyságáról, a párkapcsolatokról, barátnőzésekről, a randikról, a szexről, pornófüggőségről… És akkor a társkeresésről, a feminizmusról, a pasikról, a modern…

Comrades: Almost a Love Story – 1996

Amikor már tényleg azt hiszem, hogy nincs új a nap alatt, akkor jön Peter Ho-Sun Chan filmje, amely aztán míg mintha az egyik kezével simogatna, addig a másikkal pedig mindeközben alkalomadtán, de akkor aztán olyan állhatatosan megrángatna és ütlegelne, hogy én olykor már talán szinte kimondottan vágyakoztam is azokért a bizonyos gyomrosokért… De ne siessünk ennyire előre. Ennek a hongkongi…

Rent-a-Cat [ Bérelj cicát! ] – 2012

Annyira piszkosul jól esett ez a film most. Az elején még csak finoman közelítve méregettem, hogy aztán a végére meg már minden egyes képkockáját két kézzel tömködjem magamba… Hogy pontosan hova? Hát azokba az apró, illetve inkább meglehetősen nagy lyukakba ott, a szívem környékén. Hogy miért? Mert egyszerre tett hozzám, illetve forgatott is fel bennem valamit. Mindeközben meg szimplán csak…

Ships in the Night

Hú, ez most elég érdekes poszt lesz. (Biztos többen néztek majd néha nagyokat…) A fenti cím onnan jött, hogy múlt héten találtam ezt az alig ismert szólóprojektet, és egy pillanat alatt nagyon-nagyon megszerettem a lemezeiket. Szóval jöhetne a szokásos zenei poszt most, de ezúttal jóval tovább merészkedek. Alethea Leventhal a hölgy neve egyébként. Szerintem elég szép! Mármint a neve. (Is!)…

GrayNightly: Alice Olive

🥹🧚🦋✨❤️‍🩹🥺 Ez a dal annyira mágikus… Annyira szédítő… Úgy volt, hogy beteszem ide nektek csak úgy, mindenféle komment nélkül – csupán két-három sornyi szívecskékkel körülölelve. De letettem róla. Pedig megérdemelné azt is. (Nem bírtam magammal, mint láthatjátok. 😅) Ez az ismeretlen kis gyöngyszem a nagyokat nyelős playlisten szereplő tételek legkiemelkedőbbjeit foghatja úgy össze egymaga –  álomokkal átszőtt – nagyszerűségében, ahogyan egy zöldellő,…