Becsípődések. Ritmusok. Ismétlődések. Ismerős ismeretlenségek és üvöltések. Kiüresedett, haloványan bolyongó, borongós égképben lüktető érzések. Lassan a bőrünk alá kúszó akkordok vakító, felesleges fényűzése. Kényeztető dallamok tompa, fájdalmas elhalása, erősebb riffek egyfajta vallomásba zuhanása. Összetört álmok, új ajtóknak hazudott, beképzelt délibábok. Zenék, lemezek, vágyvezérelt gondolatok, valóság, szürkeség, felesleges létezésbe fojtott talán minek is vagyok.

A Sadness kreatív alkotója, Damián Antón Ojeda a szakítása után nem sokkal bejelentette, hogy több zenét ő már nem készít. Erre itt van nekünk ez a – félig meddig poros fiókból előrántott – meglepetés anyag.

“i give up

im never making music again. feel free to unsubscribe from the patreon, but i wont be posting anything on here anymore.”

Jellemző a dolog érzelmi aspektusának mélységét tekintve, hogy 3 db 2024-es lemezét is törölte bandcampről…

A címei ezek voltak: “I Love You”, “I Want to Make Something as Beautiful as You”, valamint a “Your Perfect Hands and My Repeated Words”. Gondolom nem kell részleteznem, ki ihlette őket…

Aki mondjuk az utóbbit meghallgatná, vagy belehallgatna, annak itt a komplett lemez youtubeon. 6:05-től (időzítettem) elolvadnék, ha nő lennék. 😁 (Ez már-már zenés bugyinedvesítő. 🤣)

Szomorú helyzet amúgy… És vajon mennyi ilyen lehet még? De meséljek amúgy a nemek közti “megélésbeli” különbségekről? Hogy egy ennyire szeretett nő jó eséllyel már a következő héten válogathat a több száz jelölt, vagy jelentkező között? Te meg mész a lecsóba. És ezen az sem segít, ha mondjuk te szakítottál a barátnőddel. Mert utána bizony dolgozd fel, hogy a másik hamar elenged, dolgozd fel, hogy ő “jobb”, sokkal kapósabb, ahogyan azt is dolgozd fel, hogy hamarosan már más szorongatja a kezét. Emésztgesd csak, hogy lehet neki – később már – egy bekezdésnyit sem érsz az életében… Mindezt egyedül…

Egyszer ráírtam egy nőre társkeresőn, mert kivételesen visszalájkolt valaki. 😅 (Nem, nem mostanában. Isten mentsen attól, hogy újra keressek valakit. Pláne ezeken a platformokon.) Szóval írtam neki, de láttam, tudtam, hogy ő Szentendrén lakik. Én meg Budapest alatt egy kicsivel. Nem írt vissza, eltelt egy kis idő, megint lájkolt. Azt hiszem már egy másik alkalmazáson. Ismét ráírtam, vicces, kedves, előzményekre reflektáló, de pozitív hangnemben. Erre visszaírta, hogy “Mégis mit képzelek, ő ugyan nem fog Tökölre utazgatni!” Idéztem, de persze már fene se tudja pontosan. Valami ilyesmi volt a lényege, ilyen stílusban, egy kedves köszönés, akárcsak egy “Szió! Bocsi, de…” nélkül.

Szerintetek meg merné ezt így tenni, ha nem kapná tucatjával a potenciális felkéréseket? Pedig egy teljesen átlagos lány volt. Lehet már meséltem, de elképesztő. És akkor ő még nem is a legrosszabb “fajta”, mert legalább tisztában volt azzal, hogy neki is dolgoznia kellene a kapcsolatért. Mondjuk az felvet azért bizonyos kérdéseket, hogy akkor meg miért kedvelt be kétszer a társkeresőn, holott minden őszintén ki volt töltve, be is mutatkoztam, ahogy kellene mindenkinek. És még engem basz le, hogy mit képzelek. Nyomorék picsa. De legalább persze őszinte. 😅 (Nem akarok pöcs lenni, de az leszek; remélem azóta is keresi az igazit. És elcsesz erre egy csomó időt. Miközben én lazán filmezgetek, zenélgetek, „építkezgetek”.)

Szóval én nem lepődök meg már semmin. Nyílván nem magamból kell kiindulni, de elképesztő különbségek vannak a nemek között. Már az ismerkedés elejétől kezdve. A nők csak kapják a pozitív megerősítéseket, én meg örülhetek, ha valaki végre kedvel, aztán elküld a picsába. 😒🤣 Komolyan tisztelem, becsülöm és értékelem azt az aranyos és szép nőt, aki azt írta, kedves srácnak látszom, de sajnos nem vagyok az esete. Na, hát nem is lehet mindenkinek jó ízlése. Innen is puszilom. 😅

És hogy ezek már megint hogy jönnek ide? Hát úgy, hogy egy átlagos pasi sokkal jobban megzuhan egy szakítás után, mint egy átlagos nő. Itt egy élő példa. És tök mindegy, hogy ki volt a hibás, mi volt a probléma tárgya. Ha könnyebben túllépett (azaz túlléphetett) volna a dolgon Damián, valószínűleg nem írt volna ki ilyeneket, és nem távolította volna el azon lemezeit. Pedig ő aztán még azt sem mondhatnánk, hogy egy átlagos srác. Akkor mire számítson egy tényleg hozzám hasonló szerencsevadász? 😒

Unjátok már a témát mi? Én is. Meg persze a nőket is. Kb. átnézek rajtuk. És szerintem ez így is van jól. Tegyen valaki valamit, érdemelje ki a figyelmem, az időmet, a lelkesedésem. Igen, reméljük, illetve úgy látszik, hogy Damián visszatért. Jól tette. Ha valakinek nem kellünk, ott egye meg a fene az egészet. Azt hiszem ezután még jobb anyagokat fog készíteni, és igazából lehet “jól is járt” ezzel a pofonnal. Csúnya dolog ezt mondani, de sok jóra pasiként szerintem ma ne számítson senki. Plusz talán tényleg jobb félni, mint megijedni.

Oké, engedjük el ezt az egészet. Itt ez a lemez. Bár egy vaslapáttal ütlegelve kereteztem az egészet, de beszéljünk is róla. Két dalról csak, mert tengernyi a dolgom még. És hát én megtehetem, hogy csak kettőről írok. Két személyes kedvencemről.

Az egyik az “I left a message for you”.

Hát mi ez a a nyitás az elején. A billentyűk szinte hullámot vetnek a lelkemen. Aztán ahogy bekeményedik a dal… Az a sodrás, az a ritmikus, az a végtelenbe futó, egyre hevesebb és hevesebb pulzálás. 5:23-tól meg jön az Abriction. Én meg ismét szerelmes leszek a zenébe. Pusztuljak meg, de kicsit talán önmagamba is. “That Lasts Forever. That Lasts Forever…” ❤️

8:15-től is annyira szép. Tényleg annyi minden van itt, hogy valóban nem győzi kapkodni az ember a fejét. Már Roon-on hallgatom, és esküszöm, hogy máshogy szól itt, talán kicsit tisztábban zajosabb az egész, de könnyen megeshet, hogy az ilyen szerzemények miatt még a hangszóróimat sem sok választja el attól, hogy örömtáncra perdüljenek. 😅

A másik a „new body”.

Aztán itt van a zárótétel. Ennek a csodálatos, talán páratlan kettősnek a himnusza. Szívbemarkoló, szomorú akkordok elhaló sóhajtozásának soraival nyitnak… Aztán mégis mintha pislákolna a háttérben egy kis remény. Hát nem elolvadok tőle? Ilyenkor annyira rühellem, hogy a filmzenéket olyan olcsó, bazári választásokkal megússzák. (Már ha nem szereznek hozzá eredetit…)

Ha lenne pénzem, írnék nekik, hogy mit szólnának hozzá, ha az egyik lemezükhöz készítenék egy komplett filmet. (Úgyis jó hosszú lemezeket készítenek.) Nevezhetjük zenei videónak is, kb. tök mindegy… Mondhatnátok, hogy mennyi megkötéssel járna ez, de már látom is, ahogy minimális párbeszéddel lemegy egy általam megálmodott film. Csak gesztusok, hangulatok, érzelmi pofonok, finom érintések, (viszonzatlan?) ölelések szenvedélyes audiovizuális egyvelege lenne. Azt szeretném, hogy a néző gondolkozzon, mi is járhat az adott karakter fejében.

4:23-tól aztán indul a buli. 5:45-kor meg elszabadult minden. Azt kívánom, ez visszhangozzon a fejemben amikor szarban vagyok. 7:54-től meg ismét jön a segítség, és ha most szórólapoznék Budapesten egy fejhallgatóval a fejemen – ahogyan régen is tettem sulis időszakban télen –, tuti ledobnám táncikálás közben minden ruhámat magamról, aztán vihetnének is be a zárosztályra. 🤣

A többi dalt még annyiszor nem hallgattam meg, nehezen szakadok el ettől a kettőtől. 😅 Egy 9 pontra lazán érdemes volt pár hallgatás után, lehet lesz az 10 is idővel.

Most megyek, és megnézem, illetve beszerzem végre Damián egyéb, Sadnessen túli anyagait is. Egészen elképesztő, mennyi zenei projektet visz a hátán.

Tetszik amúgy a borító is. Laza, vagány, nincs túlgondolva, már szinte szexi is. 😅 Valamiképpen ilyen ez az egész korong is. Az elmúlt hetekben sokszor eszembe jutott, hogy szó nélkül felszámolom a blogot, de kicsit félek, mi marad vissza utána nekem. Na persze nem mintha akkora értéket teremtettem volna itt. Szóval inkább…

Iszom egy kávét, elteszek egy zsebkendőt, nevetek egy nagyot. Majd szépen kiválasztom, milyen dallal is nyomorgatom magam ezúttal agyon. Befejezem ezt a kínos ajánlót, behunyom a szemem, a szívem a kotta ritmusára verdes. Lehet fürdök is egyet. Jó sok hab fedi majd a testem. Kijövök a kádból, megtörölközöm, aztán – a szoba közepén, pucéran – egy hatalmas, véget nem érő táncba kezdek. Úgy is jó lenne fogyni egy kicsit, bár a ChatGPT nem mondta, hogy ezzel kellene indítani. 🤣

9.1/10