unrealnoise

moly / last.fm / rate your music / bandcamp

dream pop

GrayNightly: Alice Olive

🥹🧚🦋✨❤️‍🩹🥺 Ez a dal annyira mágikus… Annyira szédítő… Úgy volt, hogy beteszem ide nektek csak úgy, mindenféle komment nélkül – csupán két-három sornyi szívecskékkel körülölelve. De letettem róla. Pedig megérdemelné azt is. (Nem bírtam magammal, mint láthatjátok. 😅) Ez az ismeretlen kis gyöngyszem a nagyokat nyelős playlisten szereplő tételek legkiemelkedőbbjeit foghatja úgy össze egymaga –  álomokkal átszőtt – nagyszerűségében, ahogyan egy zöldellő,…

Ghostly Kisses: Heaven, Wait – 2022

Még tavaly volt, hogy a személyes facebook profilomon is megosztottam egy nagyszerű Ghostly Kisses live videót. Azóta aztán nincs facebookozás, de a Ghostly Kisses ismét itt van, és én szerencsére tovább ismerkedtem velük. Az alábbi live felvételen szereplő, és egyébként hihetetlenül csodálatos J’ai demandé à la lune című felvétel volt az, amely azonnal elvarázsolt, és egy átlagos napomból – egy…

Ozean: Scenic – 1993

Nem sok olyan zenekart ismerhet az ember élete során, akik készítettek pár dalt, aztán ennyivel le is tudták a zenei pályájukat… (Olyat meg pláne nem nagyon, akikre ilyen sok idő elteltével is ennyien hivatkoznak…) Nem akarok belemenni abba, hogy mi történt, talán nem is találnék ezzel kapcsolatosan számottevő információt, csupán meg szeretném osztani veletek ezt a dalt, és még néhány…

Lexie Carroll két új csodálatos klipje, valamint egy Glosser féle kis álmodozás

Lexie Carroll-t én fölöttébb szeretem. Itt is írtam róla már, amelyet az egy feltörekvő tehetség első néhány lépése alatt olvashattok el. Aztán azóta, pontosabban május 3-án meg is jelent a második EP-je a fiatal hölgynek. A címe „it’s difficult to talk” lett. Már önmagában ez is szívmelengető… Én meg nem csak a dalokért vagyok oda, hanem a totálisan egyszerű, de…

Shoestrings – Expectations [ 2021 ]

Nem vagyok teljesen normális. Persze mondták már mások is… Példának okáért egy ideje milyen filmeket nézek többségében? Igen… Szerelmi történetekről van szó. Mondjuk megvan ennek a maga oka, már azon túlmenően is, hogy valakinek valamiért erre van szüksége. De ez most ugye egy zenés poszt lesz, mert már amúgy is rég volt olyan, amely kimondottan csak egy lemezzel foglalkozik, meg…

Ethel Cain: Preacher’s Daughter – 2022

Eltelt egy hét a lemeze megjelenése óta, én meg azóta is szinte csak ezt hallgatom. Felkelés után, napközben és lefekvéskor is. Mi a titka? Nem tudom. A sound, az atmoszféra, Hayden Silas Anhedönia énekeső-dalszerző hangja? Az, hogy nem fél hosszú dalokat írni? Hogy nem tart attól, mi lesz, ha egy 75 perces, általában bőven inkább melankolikus, olykor szinte depresszív, szenvedélyes…

Softcult: Year of the Rat – 2021

Van az a helyzet amikor a kedvenc, kult státuszba emelkedett együttesünk kiadja a soron következő anyagát, melynek meghallgatása után aztán már meg sem lepődünk, hogy ismételten milyen piszok jó munkát végeztek. Ezért is imádtuk meg őket, ezért sem az „egylemezes zenekarok” listáján tetszelegnek. Szóval habár lelkesedve várjuk az anyagaikat, de közben ismerjük már a stílusukat, tudjuk nagyjából mire számítsunk tőlük…