Írtam pár napja, hogy lelkiismeretes vagyok, megbecsülnek a munkában… Erre ma – meglepetésemre – kaptam egy szintlépést. 😎 (Három éve volt az utolsó… Csak megérte ennyit tanulni korábban! 😂) Nem elég, hogy a béremelés frankó lett, és a hűségbónuszon is emeltek, most még kapok plusz x összeget havonta, mert így már 3-as szintű raktáros vagyok. 🙂 Lesz pénz álmokra, célokra.…
Írtam már Ethel Cain lemezről korábban, és hát láthatjátok, hogy totálisan odáig voltam érte. Mai napig tart ez a rajongásom, amelyet mi sem igazol jobban, minthogy újra és újra előveszem… De nem erről fogok írni, hanem arról, hogy meghallgattam a korábbi anyagait is. És hát van itt két dal… 💔 Egy ideje ismerem már őket, de inkább nem tettem ki.…
Ha valaki egy viszonylag rövid, egyszerű (?!), melankolikus, de nagyon szép romantikus drámát szeretne látni, az egy percet ne habozzon; az Il Marenek bizony a megtekintésre érdemes produkciók legelejében van a helye. Mondom most ezt úgy, hogy én pedig – a play gomb megnyomásakor – kivételesen még igazából a műfajával sem voltam tisztában… Csak nagyon tetszett ez a poszter. Aztán…
Nem sok olyan zenekart ismerhet az ember élete során, akik készítettek pár dalt, aztán ennyivel le is tudták a zenei pályájukat… (Olyat meg pláne nem nagyon, akikre ilyen sok idő elteltével is ennyien hivatkoznak…) Nem akarok belemenni abba, hogy mi történt, talán nem is találnék ezzel kapcsolatosan számottevő információt, csupán meg szeretném osztani veletek ezt a dalt, és még néhány…