Ha egyszer készítek majd egy toplistát azokról a női karakterekről, akikbe szinte pillanatok alatt belehabarodtam, akkor azon biztos vagyok benne, hogy John H. Lee dél-koreai romantikus drámájában játszó Son Ye-jin a dobogón vagy legalábbis annak közelében tetszelegne. És ez nem pusztán valami cukiság faktor mentén realizált felsorolást jelentene. Mert ezen fellángolásokon túlmenően is beragyogták legalább azt a napomat, amikor először…
Annyira piszkosul jól esett ez a film most. Az elején még csak finoman közelítve méregettem, hogy aztán a végére meg már minden egyes képkockáját két kézzel tömködjem magamba… Hogy pontosan hova? Hát azokba az apró, illetve inkább meglehetősen nagy lyukakba ott, a szívem környékén. Hogy miért? Mert egyszerre tett hozzám, illetve forgatott is fel bennem valamit. Mindeközben meg szimplán csak…
Kicsit pihentettem a blogot, pedig aztán lenne mit mutatnom… Eléggé fel agyok pörögve mostanában, néha már szinte túlságosan is. Ha törik, ha szakad, most csak elkezdek posztolgatni megint. Szerintem sokat elmond arról, hogy mennyire is szerettem Gia Coppola rendezését, hogy ez az első dolog egy ideje, amelyről feltétlen, valamint a lehető leghamarabb írni akartam. Pedig aztán milyen végtelenül egyszerű kis…
Hur Jin-ho nem nagyon tud hibázni. Ő lenne az, akinek idén már három filmjét is láttam, az egyik közülük pedig ugye az One Fine Spring Day volt. És hát nyilván van már sejtésem, mire is számíthatok, amikor leülök megnézni a soron következő kiszemeltemet tőle… De ennek ellenére ismét több ízben is képes volt meglepni. Milyen romantikus történet az, amelyben az első…
Hát, ezt bizony lehet nem mostanában kellett volna megnéznem. Mármint azt hiszem, túlontúl merész voltam, hogy ezt bevállaltam. Persze ismét beletrafáltam, mert nagyon szerettem ezt az 111 percet. Pedig néha elég „nehéz” volt… Takahiro Miki rendezte ezt a Takafumi Nanatsuki azonos című regénye alapján készült filmet. Mondjuk ez nekem sokat nem mond még most sem; eddig egyiküket sem ismertem… Igazából…
Drake Doremus a filmjét úgy indítja, mint egy hétköznapi romantikus drámát, hogy aztán – apránként szintet lépve – a legjobbak közelébe repítse azt. Így a megtekintése után annyi mindent akartam írni, most meg keresem csak a szavakat… De kezdjük el az elejétől. Van két szereplőnk, egymásba habarodnak. Ez gondolom nem annyira spoileres egy ilyen film esetében. Aztán az élet úgy…
Ma, november 3-án néztem meg ezt a fenti kis csodát. Nem, nem most jött velem szembe, régóta a várólistámon van, de valamiért csak elodáztam eddig, míg aztán ma a netflixen addig szemléztem a néznivalókat, amíg – miközben épp a telefonommal babráltam egy kicsit, – a háttérben elindult a szokásos automatikus előnézet – akkor éppen ennél a címnél. Ment is egy…