Kicsit elhanyagoltam a blogot, de volt egy csomó teendőm. Viszont mostanra nagyjából minden fontos dolgot letudtam. Így jövőre sokkal több időm marad pl. filmezni, sorozatozni, olvasni, írni, esetleg csak úgy mászkálni. Olykor nem volt egyszerű, de csak kifejezetten elégedetten zárom majd az évet. Nem tudom mennyit fogok ide irkálni, hiszen visszajelzés amúgy sincs semmi, de ha ez nagyon zavart volna,…
Imádom az olyan filmeket, amelyekben sokat beszélgetnek. Természetesen „nem elég” bármiről és bárhogyan diskurzust folytatni, nem lehet egy film célja önmagában csak az, hogy fel legyen véve néhány hosszabb, végtelennek tetsző társalgás, hogy aztán – a hozzám hasonlóak – az egekig magasztalják… (Ugye?!) Valamiről azért csak szólnia is kell az ilyen filmeknek, valamit meg kell kongatnia az emberben az ilyen…
Gondolkoztam rajta, hogy írjak-e a témáról személyesebben… De hát mivel erről nem nagyon beszélek (beszélhetek) másokkal, úgy döntöttem kiírom magamból itt. Ez elég személyes lesz, és jó hosszú is, de maximum nem olvassa el senki. 🙂 (Vagy ezután nem fog majd semmit. 😅) Egyszer felhoztam a munkában ezt a témát néhány kollégám előtt; hogy hogyan akadtam rá, hogy totálisan magamra…