Kicsit elhanyagoltam a blogot, de volt egy csomó teendőm. Viszont mostanra nagyjából minden fontos dolgot letudtam. Így jövőre sokkal több időm marad pl. filmezni, sorozatozni, olvasni, írni, esetleg csak úgy mászkálni. Olykor nem volt egyszerű, de csak kifejezetten elégedetten zárom majd az évet. Nem tudom mennyit fogok ide irkálni, hiszen visszajelzés amúgy sincs semmi, de ha ez nagyon zavart volna,…
Na ez elég hosszú is lesz, meg valóban mindenféle dolog szóba jön majd itt kérem. Valami felütés is kell az elejére, hogy a továbbra kattintsatok, szóval szó lesz itt a célokról és az álmokról, hogy mivel éppen hol tartok, az egyedüllét királyságáról, a párkapcsolatokról, barátnőzésekről, a randikról, a szexről, pornófüggőségről… És akkor a társkeresésről, a feminizmusról, a pasikról, a modern…
Hou Hsiao-hsien japán-tajvani drámája egészen különleges alkotás. Annyira minimalista, látszólag totálisan felesleges részletekben elvesző, a távolságtartó szemlélődést a saját maga kis útjának, nézőpontjának kijelölő, aprócska pillanatképek megigéző egyvelegében kiteljesedő filmremek, hogy még a megtekintése után három nappal is teljesen a hatása alatt vagyok. Pedig aztán nehéz sokat írni erről a mozgóképről. Mármint konkrétumok szintjén. Egy fiatal hölgy sétáit és egyéb…
„Hogy a fenébe fogok én erről bármit is írni a blogon?” – Gondoltam magamban első körben a film megtekintése után… Mert hát bizony az Aloners a magányról szól. Látni akartam, amióta csak találkoztam vele, de sajnos magyar feliratot nem találtam hozzá. Sehol sem… Aztán gondoltam egy merészet, megnéztem mennyi sorból áll a felirat, – miközben azért feltételeztem, hogy sokat csak…