Na ez elég hosszú is lesz, meg valóban mindenféle dolog szóba jön majd itt kérem. Valami felütés is kell az elejére, hogy a továbbra kattintsatok, szóval szó lesz itt a célokról és az álmokról, hogy mivel éppen hol tartok, az egyedüllét királyságáról, a párkapcsolatokról, barátnőzésekről, a randikról, a szexről, pornófüggőségről… És akkor a társkeresésről, a feminizmusról, a pasikról, a modern nők által betöltött szerepekről és az ő áldásos tevékenységüktől kezdve az olyan pasikig bezárólag, akik konkrétan már inkább beintenek a komplett női nemnek. Hosszú, de szerintem érdekes kis bejegyzés lehet videókkal, linkekkel, beszélgetésekkel, apróbb élményekkel. Próbálok visszafogott maradni, de lehet nem mindig sikerül majd. 😅 De azt hiszem, ha nyersen is fogalmazok, jogosan teszem majd…
Munka, célok, lakás…
Szóval a főnök csinált a műszakbeosztásos táblázat mellé egy túlórásat is, mert félt, hogy úgy jövünk be, hogy már törvényesen nem is lehetne. 😅 Mondta, hogy eddig, ebben az évben én voltam, azaz leszek a legtöbbet – júliusig bezárólag. Utána már csak 7 plusz napom lehet. És akkor el is értem az éves plafont, a 400 órát. Ez is a cél. Így decemberre semmi tartozásom nem marad a lakás miatt. Már csak 2.5 millió van vissza. Szorítsatok, mert sokat bent kell lennem érte… 🎸 De ha csak 330 túlórám lesz az évben, az is elég lesz. 🙂
Jövőre meg azután ugyanígy szeretném tovább tolni, aztán meglátom. Pár év múlva lehet költözök. 😄 Oké, ez odébb lesz még, de szeretnék hitelmentesen egy nagyobb és kipattintottabb lakást, amivel nem is kell nagyon semmit csinálni, csak belakni. El is kezdtem a lakásokat online nézegetni… Kellene hozzá úgy 15 millió. (Mivel nem akarok semmit venni a közeljövőben, ez 2028-29 körül össze is jöhet.) Aztán jöhet a cica. 🐈 😅 Lesz minimum egy saját szobája. 😅 Ez fontos, mert ha nem dorombol sokat, biztos összekapunk majd. 😂 (Hogy ez kit érdekel? Engem. Meg leírom, így még jobban motivál, hajt a dolog, remélem sikerül majd…)
Lakást szeretnék, mozgok épp eleget a munkában néha, és a környéken amúgy is durva a kertes házak ára – pláne, ha úgy nézem, hogy egyedül én fizetném. Egyébként szeretem ezt a helyet, ha nem Tököl, akkor Szigetszentmiklós mondjuk még jobb lehetne. Közel a HÉV-hez, meg minden máshoz. Majd meglátom. Klassz lenne azért egy erkély is. Kocsit meg vegyenek a csajok maguknak, ha nincs jobb dolguk. 😅 Oké, ez durva volt, de na, én ilyenekre csak magam miatt nem cseszek el pénzt, pláne amikor tartósan és komolyan spórolni akarok. Értem én, miért jó és szép egyébként egy ház, de aztán tudom, hogy azzal azért meló is van – a nem kevés felár mellett. Vannak akik ezt meg „elfelejtik”. Egyedül biztos nem vállalom túl magam, és számomra egy lakás sokkal-sokkal kényelmesebb. Ha a természetben szeretnék lenni, lemegyek a Duna-partra, kiülök a fák alá egy padra a közeli parkban, vagy felmegyek a Budai-hegységbe, esetleg tovább…
Fárasztó amúgy ennyit dolgozni, múlt héten is 5 napot mentem egyhuzamban, másfél nap otthon, aztán megint három nap munka… (12 órás műszakok ugye.) Ebben a hónapban is 19 munkanapom lesz. Két nap – már nagyon szükségem van rá féle – szabit is beleszámítva. Így lenyomok 228 munkaórát… De persze örülök neki, mert így lesz hamar kifizetve ez a kis lakás. Aztán jövőre már tényleg “más érzés” lesz dolgozni. Gyűjthetném a pénzt akár 20 éven át is, de a lakás az elég jó befektetés lenne, szóval még lehet egyedül is megérné egy nagyobbra váltani. Mindenképpen hitel nélkül szeretném… De majd ez az egész még elválik… Sok-sok posztra a blogon ne most számítsatok (mondjuk gondolom mennyire várjátok őket 😅), de azért fogok írni, augusztus meg már egy normálisabb hónap lesz…
A legfelső kép a bejegyzés címe felett az egyik utat mutatja a lakótelepem mellett – ahol élek –, amely egyébként az uszodához vezet. Ez pedig magának a környéknek egy része, madártávlatból.

Egyébként alig ismerem a környéket ám. 😅 Pedig itt lakok lassan 8 éve… A Tököli Parkerdőben sem voltam még. Majd viszek könyvet, pokrócot, aztán ha nincs veszett meleg, ott fogok császkálni meg olvasni. Igazából néha be is paráztam merre is vinném el a barátnőmet a környéken… Kicsit gáz lenne, ha az, amit egyébként kinéznék, a valóságban nem is lenne olyan remek. Szóval idén felkészülök. 😅 Amúgy tényleg szép a környék. Még ha messze nem is tökéletes.
Nők, esetleges barátnő, társkeresés és önértékelési gondok, tinder…
Barátnőn most aztán totál nem görcsölök, nem is keresek… Majd ha jön, akkor jön. Amúgy sincs kedvem más pasikkal összeméregetni magam, és egyébként is felesleges, hiszen mindig találnának nálam jobb partit. (Meg másnál is, szóval lazán veszem…)
Próbálom nem annyira személyesre venni a továbbiakat, de azért lesz benne minden. Lehet valami nem érint, nem érdekel, párod van, te más vagy, te rendes, kedves nő vagy, de sokaknak szerintem ettől független tanulságos (vagy legalább elgondolkodtató) lehet néhány leírt, belinkelt gondolat vagy videó… Nem csak nőknek, hanem pasiknak is…
Mostanság (vagy inkább egy ideje) konkrétan van már olyan csatorna is, amely olyan modern nők “vallomásait”, rövid videóit szemlézi, akik többek között azon siránkoznak, hogy mennyire magányosak is éppen, illetve gyakran felteszik azt a kérdést is ezekben, hogy hol a fenében vannak a férfiak – adott esetben – nem csak a társkereső alkalmazásokon, hanem a való életben úgyszintén. Hát ez van hölgyeim. Csak magatoknak köszönhetitek. (És jópár ilyen oldal van még. Akadnak olyanok is szép számmal, ahol a nők csodálkoznak el a saját nemük egyes tagjainak igencsak álságos és visszás megnyilvánulásain.)
Én ott tartok, hogy “ez az egész” engem már semennyire sem idegesít már, sokkal inkább szinte szórakoztatónak találom. Rohadt megértő tudok lenni, de azért na… Igazából apránként rájöttem, hogy nekem nincs is igazán önértékelési problémám… Régebben lehetett és volt is, pl. a sikertelen társkeresőzgetések, a múlt sérelmei, csalódásai miatt, de aztán ugye ez a HSP-s felismerés tényleg kicsit átértelmeztetett velem dolgokat. Ellenben a nőknek lehet nem ártana jobban magukba nézniük… (És mielőtt valaki azt hinné, csak a nőket fogom fikázni, az téved…) Hogy az előbbit csak így ideböfögöm, de amúgy mivel támasztom alá… Oldalakat írhatnék, személyes élmények tucatjait felhozhatnám…
Ugye voltak olyan számok, hogy a Tinderen sokkal több pasi van, mint amennyi nő. Na most ez szerintem pillanatok alatt átfordulhat, de legalábbis átfordulóban lehet. Rengeteg videót találhattok a neten arról, hogy egy átlagos pasinak mennyire nehéz ezeken a platformokon érvényesülniük. A nők jelentős többsége a pasik felső 10 százalékára hajt. (És akkor lehet keveset mondtam…) Érdemes megnézni ezt a videót. De ennél még lesz sokkal jobb és szórakoztatóbb is…
Van is erre az egészre egy saját példám. Ha gyümölcsöt árulnék, de a vásárlók mindig csak a legszebb, „hibátlan” 10%-ra lennének vevők, tuti hamar bezárnám a boltot… És ezek a videók, a saját megtapasztalásokkal együtt kiegészülve terjednek… (Aztán a férfiak meg lelépnek „onnan”, „bezárják a boltot”.) Persze igen, a társkeresőn a kelendő pasik gondolom ott maradnak, hát sok sikert hozzájuk. Csak ne lepődjenek majd meg egyesek, ha netalántán ők kezdenének el válogatni, vagy másnap már odébb is állnának…
Ha egy grafikonon kellene szemléltetnem azt, hogy a nők miképpen súlyozzák önmaguk, illetve a férfiak megjelenését, akkor ha én mondjuk egy 6.5-/10-es pasi vagyok, nekem egy – a valóságban – 2-3/10-es nő járna (ha objektíven értékelnénk a külsőt), illetve az passzolna hozzám. Hát köszi. Ezt még persze mindig el lehetne fogadni, de mennyire normális ez? És még mindig ott motoszkál ilyenkor az emberben egyébként, hogy egy nő bármikor félredobhat, hiszen egy ideig bármikor talál jobb pasit, vagy csak a pénzem és kocsim kell(ene) neki, esetleg sosem lesz semmi megint az egészből, még egy röpke kaland sem, mert újfent csak beszélgetni leszek és lennék jó. Vagy még arra sem… De ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy a férfiak 80 százaléka szó szerint láthatatlan a nők számára. Tapasztalom is…
Néhány hete leállás volt a gyárban, de nekem be kellett mennem, szóval a 40+-os sofőr csak engem vitt és hozott. Beszélgettünk megint, aztán megmutatta, hogyan szokott tinderezni. 😅 Sejthetitek… Mindenkit „lájkolt” vakon. Mondom „csodálatos”, csak kontraproduktív, minden nő kap így egy csomó kedvelést, még a legrondább is, aztán csodálkozunk, hogy mekkora csodának is gondolják saját magukat. Mondanom sem kell, hogy 4 éve hülyíti egy házas nő, akinek pl. vett egy IPhone Pro-t is… „Idióta…” Mondjuk legalább szexig eljutottak, de milyen áron és kivel ugye…

Íme itt van néhány adat, hogy mit adnak, illetve mit kapnak a nők és a férfiak a társkeresőkön… A királynőkről hát, tényleg inkább nem mondok semmit… 😅 (És még engem tartottak válogatósnak régebben…) Pedig nem voltam az, max nagyon érzékeny, de ez akkor még nem tudatosult bennem bizonyos összefüggések szintjén. Egyébként ezek szerint tényleg annyira jó olyan pasi dús hajába túrni, olyan pasinak az izmos hasát és annak gödröcskéit simogatni, amelyeket már százan magukénak tudhattak korábban? Tényleg olyan jó egy olyan faszt szopni, amit már a fél város megrágott? Ezek szerint…
A pasi ismerőseim közül, akik 28 felett vannak, illetve egyedülállóak, senki nem használ már társkereső alkalmazást. Ami súlyosabbá teszi a nők helyzetét, az az a pofon, amellyel akkor szembesülnek, amikor már nem olyan szépek, csinosak és fiatalok, plusz ugye hozzászoktak az elmúlt években a rengeteg potenciális „megkereséshez”, aztán ehhez hozzájön az, hogy az elmúlt évtized után „hirtelen” a pasik jelentős része cseszik már erre az egészre.
Egyébiránt érdemes megnézni, mekkorát zuhant a Tindert is birtokló Match Group részvényeinek ára. 2021 és 2022 között volt, hogy 160 dollár körül jegyezték őket, azóta folyamatosan esésben vannak. Ma már csak 30.85 dollárt érnek…

És értem én amúgy, ha a pasik tudnak egyedül boldogulni, azaz boldog és teljes életet élni, akkor a nők is képesek lehetnek erre. Csak „mi” ilyen téren sokkal edzettebbek vagyunk, mi nem csak mondjuk, hogy lehet így is élni, hanem valóban így is élünk. (Éltünk.) És persze ez bizonyos időszakokat leszámítva baromi fun. Annyit költök, annyit spólolok, annyit dolgozok és annyit alszok amennyit csak akarok, a maximális szabadság, a minimális stressz egészen mesés tud lenni. De ha valaki a kapcsolatokhoz szokott, ebben tud igazán kiteljesedni (?!), annak azért kellemetlen lesz ez a „nem kellek senkinek” féle gondolat tudatosítása. Mondhatnánk, hogy a való életben kell ismerkedni, de nehogy azt feltételezze bárki is, hogy az sokkal másabb, vagy legalábbis az előbbiek nincsenek hatással erre a fajta valódi ismerkedésre. Persze próbálkozni lehet.
Szép ez a videó. Kár azonban, hogy női karakter a főszereplő benne. Oké, aranyos persze, 2:37-től egy kis csoda az egész, de ha egy nő egyedül él – pláne fiatalabb korábban –, akkor az általában az ő saját döntése. Szinte bármikor kiléphet belőle. A pasiknál ez legtöbbször „így alakul”. Aztán maximum hozzászoknak, elfogadják a dolgokat, belemennek a játékba, és hát levonnak bizonyos következtetéseket. De erre majd még visszatérünk…
Nem szeretem az „okoskodós” videókat (vagyis sok tisztán csak szemét), de ha valami alá van támasztva, ha logikus, ha a számok és élmények azt támasztják alá, hogy tényleg gond van, hogy releváns amit mond, hogy van benne valami, akkor bizony lehet értelmes dolgokat is a témában megfogalmazni. És talán érdemes is.
A blog beszántása, ki fizessen a randikon, a pénz és az idő értéke, esküvői élmény és apum társkeresése
Aztán itt van ez a kedves kis videó is. (Kicsit lentebb.) 😅 Ki fizet, kinek mit ér az ideje egy randin. Én maximálisan egyetértek az elhangzottakkal. A nők igenis ajánlják fel már az első randikon is, hogy fizetnek. Ha valami miatt mégis fizet a pasi első alkalmak egyikén, akkor legközelebb hívjátok vissza őt. El lehet mondani, hogy szeretitek felesben a dolgokat, de ennek az állításnak érvényt is kell szerezni. Plusz én már befürödtem pár meghívással, ajándékkal. Még ha szívből is jöttek, a jövőben jobban meggondolom kinek, mikor és hogyan adom át őket. (Egyébként agyfaszt kapok az olyan ostoba pasiktól, akik szerint ezt így kell, ezt mi szeretjük. Mármint fizetni egyoldalúan a nőknek… Ja, tök jó úgy kidobálni, megetetni, megitatni a nőket egymás után, hogy igazából aztán soha nem látod lehet viszont az illetőt… Ha csinos nő lennék, az ilyen barmok miatt simán megtehetném, hogy minden nap mással vacsoráztatnám meg magam… Értem én a gesztusokat, nagyon fontosnak is tartom őket, de ezeknek megvan egy csomó más módja, nem pedig az, hogy otthagyok egy csomó pénzt csak valakinek a két – még lehet nem is szép – szeméért…
A másik ami szóba jön, az az idő. „Az én időm.” Mármint én pl. úgy vagyok vele, hogy csak én ugyan nem fogok egy lányhoz sem járogatni rendszeresen, tegye bele ő is az idejét az utazásba. (Remélem ezektől nem leszek egy csapásra feminista.) Mert ugye miért is lenne az ő ideje értékesebb az enyémnél? Gondolhatja valaki ezt, de akkor ott én tovább is lépek. Nem leszek sem papucs, sem ehhez hasonló alárendelt szerepet nem vállalnék. Más kérdés, hogy odáig azért nem mentem, hogy ezeket egy randin lefektessem. 😅 (Csak itt nagy a pofám. 😂) Viszont lehet nem árt ezeket valahogy tisztázni. Maximum lelépnek szó nélkül, de akkor legalább idejében tudom, hogyan is állunk. Igazából „kicsit” több proaktivitást várnék el alapból a nőktől. De ez látszólag magától nem megy náluk. Biztos sérti az egójukat… Pl. a lakásom környékén olyan nő még nem járt akivel randiztam egyébként… Kedvencem amikor valakinek úgy nincs rám ideje, hogy még én mennék fel vagy le hozzá – akár órákat utazva a melegben vagy hidegben… (Mindegy is, értem, értettem én…) Viszont ezzel az egésszel járna más is, azaz ha együtt lennék valakivel, akkor az otthoni munkák is igazságosan lennének elosztva, egy csapatot alkotnánk. (Gondolom én persze.) Nem úgy, hogy lenyírom egyszer a füvet, aztán főzzön, mosson, takarítson rám egy hétig cserébe a másik… Ezt nem gondolom sem nemi szereptévesztésnek, sem ördögtől valónak…
Amúgy filóztam, hogy beszántom a blogot, de csak marad már… (Alszok mindig rá, ha éppen „elmegy a kedvem tőle”. Kicsit lelombozó a szinte nulla visszajelzés, de hát szarom le. 😅) Csak hát rohadt fáradt vagyok most is… Majd ha lesz időm és kedvem, akkor írok, mert most is lenne amúgy annyi mindenről…
Egyébként lehet egyesek azt hiszik, hogy el vagyok szállva magamtól, vagy hogy húde’ különlegesen tartom magam, de azért ez messze nem igaz. Mocsok átlagos vagyok, nagyon átlagos hibákkal, hobbikkal és problémákkal. De azt azért tapasztalom, hogy elég jól olvasom a dolgokat. Apu párkapcsolatainál is egy csomószor előre látom mi lehet a gond, mi lehet már necces. Hát maradjunk annyiban, hogy általában igazam is lett…
Úgy egy hónapja voltam az egyik unokatestvérem (Anita) esküvőjén is… 31 órát voltam akkor egyhuzamban fent… Csodálatos volt, pláne ahogy a lagzi után hazáig, Tökölig buszoztam… Azt hittem összeesek hazafelé sétálva, pedig csak úgy 300 méterre lakok a buszmegállótól. 😅
Ott volt amúgy ezen az esküvőn egy fényképész srác meg egy másik idősebb úr is. Nem ismertem őket, de beszélgettünk kint – ahol nagyobb volt a csend –, a filmekről, zenékről, szubkultúrákról, munkáról, kapcsolatokról, na meg persze a nőkről… Én pl. lazán bevallottan, hogy mióta nem volt barátnőm (pedig alig ittam), aztán a fényképész srác elmesélte (kicsit idősebb volt nálam), hogy ő két évet élt le egy nárcisztikus nő mellett, és hogy nehéz volt kijönnie még gyerek nélkül is a kapcsolatból…
Aztán amúgy ő utána is olvasott, talán „járt is valahova”, és elkezdte érdekelni a pszichológia, így tudta meg, hogy mit élt meg korábban, kivel is kötötte össze az életét. Félve felhoztam nekik, hogy ha már itt tartunk, tudják-e amúgy, hogy vannak szuperérzékeny emberek is? Aztán tudta. Nem csak rávágta, hanem bele is ment kicsit a dologba… Szóval úgy voltam vele, hogy ha most nem is táncolok, úgy gondoltam legalább beszélgessünk egy jót. „Össze is kaptunk” az idősebb úrral, hogy megéri-e a pszichológiával foglalkozni, mert szerinte a felületes tudás téves következtetésekre vezethet… De most nem meséltem el az egészet. A fényképésszel együtt úgy gondoltuk megéri tájékozottnak lenni, mert bizonyos mintákat időben felismerhetsz, és egyébként nem csak a másik, hanem saját magaddal is jobban képbe kerülsz. Az meg sosem árt… Vicces volt amúgy, hogy apu – amikor kijött – hallotta, hogy én értekezek a kapcsolatokról, aztán csak kuncogott egyet. 😅 (Majd egyszer megtudja, hogy nem is vagyok olyan hülye a témában, annak ellenére, hogy „szinte szűz vagyok”… 😆)
Jaj, ha már szóba jött korábban a pénz, és én is megkaptam párszor, hogy „mennyit beszélek róla”… Nem, egyébként piszok mód nem foglalkoztat. És a pasikat egyébként szintén abszolút nem érdekli, hogy adott esetben a leendő partnere mennyit keres vagy milyen sikeres. (Tudunk neki örülni, de nem vagyunk irigyek, meg stb.) Nem én mondom, hanem pl. ez a hölgy is itt… (Felőlem pl. mekiben’ is dolgozhatna a párom, ha kedves, és hatalmas szíve van…) Itt a lényeg időzítve a lenti videóból. Egyszerűen eszméletlen, mennyire nem tudják egyesek értelmezni azt a kontextust, amelyekben (és ami miatt) a pénzről beszélek, vagy a pénzről beszél általában egy pasi…
Mit akartam még… Ja igen, a pasikat szapulni… 😅 Ismerek egy viszonylag fiatal nőt, aki összejött egy nála fiatalabb pasival, és idén már háromszor voltak nyaralni. Egyiptom, Horvátország, mittudomén’… Meg említettem már, hogy egy karbantartó kollégám egyszer mondta, hogy csak akkor kezd csajozni, ha megvan már a kocsija… Brr… Most komolyan… Aztán csodálkozunk, hogy ilyen ez a húspiac, ilyen a nők hozzáállása. Egyesek mindent, de mindent feladnak, és az összes pénzüket, potenciális megtakarításukat felélik, csak punci legyen végre… Majd megnézzük idővel aztán, honnan lesz és milyen lakásuk például, mi marad a punci után, nem csak a tárcában, hanem lélekben is… Szóval a férfiaknak mondom, álljatok le és kukázzátok a társkeresőket, és ne nyaljátok ki a csajok seggét csak azért, hogy lefektethessétek őket, vagy legyen valaki otthon, aki egyébként lehet igazából szarik rátok… (De ti tudjátok…)
Amúgy sokan fikázzák a férfiakat, hogy belemennek olyan kétes, erkölcsileg eléggé elitélendő dolgokba, mint mondjuk ráhajtanak más barátnőjére, vagy azt hazudják, hogy komoly kapcsolatot akarnak, pedig közben csak egy jót akarnak dugni… Miért teszik ezt? Szerintem le sem kell írnom… Egy átlagos pasinak kevés lehetősége van ma már egy párkapcsolat kialakítására. (Még egyéjszakásra is…) Kapaszkodik hát mindenki mindenbe, amibe csak lehet. Már-már kénytelen is piszkos módszerekkel élni. Ez van. A nő akkor kefél amikor és ahányszor akar. Egy pasi nem. Viszont az biztos, hogy a pasi dönti el, kit vesz el feleségül…
Apuval beszélgettem nem olyan rég… Sokadik ismerkedésén van túl, valakivel két hónapig levelezett, csetelgetett, aztán egy találkozás nem fért bele a nőnek, mert nem lenne apumra elég ideje… (Arra bezzeg volt, hogy apámat hülyítse… A 30 éves gyerekére hivatkozott meg a sok munkára… Hát bazdmeg’!) „Akkor ne csodálkozz, ha egyedül halsz meg, ne csodálkozz, ha a fiad családot alapít, és ott találod magad egyedül egy szobában, és ezt nem tudod majd feldolgozni, hogy kiket toltál el magadtól…” Pedig amikor apukám megkapta a telefonszámát úgy egy hónap után, este is sokat beszélgettek… Ha erre volt ideje a nőnek, arra miért nem, hogy találkozzon is vele? (Pláne, hogy ő ment volna oda kocsival.) Mondtam is apunak finoman, hogy lehet csak érzelmileg kihasznál… De akkor ő még remélte, hogy nem ez a helyzet, hiszen biztosan akak tőle valamit, ha ennyi időt rászán. Hát nekem lett igazam. 😅 Nem találkoztak. Ennyi volt. A nő megkapta amit akart. Lehet nem is akart többet. Apu érje be a morzsákkal. Mondtam is neki, hogy néha olyan érzésem van, hogy a nők még csak szeretni sem engedik magukat… Aztán csak helyeselt. (Kivételesen. 😅)
Érdekes egyébként, hogy ki mit tesz le a randikon az asztalra. Mit kínál a másik számára, milyen elvárásoknak kell megfelelni? Most mondanom sem kell, hogy én általában megkaptam, hogy milyennek is kellene lennem, vagy mit is várok így tulajdonképpen. 😅 Még a legelső italomat sem fogyasztottam el, de már jönnek az aprócska lecseszések, iránymutatások. Nyilván én sem vagyok tökéletes randipartner, sőt, néha sokat, néha keveset beszélek, de ez megint annyira sok mindenen, pl. a másikon is múlik… Én amúgy totál őszintén megmondtam eddig, hogy szinte már bármilyen kapcsolatban is benne lennék, de nyilván én is egy komoly kapcsolatot preferálnék. (Ennek az okairól, hogy „bármilyenben” benne lennék, már írtam korábban, de egyébként sem nagyon válogathatok az opciók közül ugye, és szerintem amúgy is kialakul idővel a dolog, hogy mi lesz egy kapcsolatból.) Na mindegy, ne menjünk bele… Mindenesetre „vicces” kis videó ez a fenti is… (A kommentek is halálosak. 😅 Mondjuk nem csak itt…)
Pornófüggőség, MGTOW, Puzsérék és megint a nők…
Most megyek, aztán pihi, szombaton és vasárnap két nap munka még, aztán hétfőtől péntekig végre 5 nap egyhuzamban otthon – két nap szabival, mert meghalok, olyan meleg van. Azért remélem meglesz az abszolút melegrekord, ha már ennyire belemásztunk, akkor hajrá… 😅
Jaj, ha már itt vagyunk, akkor legyen téma még a pornófüggőség. Sokan rávágnák, és rá is vágják, hogy a tartósan egyedül élő pasik azok. Lehet hozni számokat, statisztikákat, ki lehet venni a zsebkendőket – leltározás végett – a pasik kukájából, és persze most én is azt mondom, hogy én is nézek pornót… De függőnek tartom magam? Nem. Káros? Nem feltétlen. Rám nem nagyon hiszem, szerintem kifejezetten olyan erotikus tartalmakat nézek, amelyek adott esetben szeretni is jobban megtaníthatnak. Röhögtök ezen? Hülye vagyok? Hát pedig akkor ezek alapján a masszázskönyveket is tűzre lehetne vetni… És én nem érzem magam úgy, hogy jaj, egyre durvábbakkal érném csak be. Sőt. Egyre kifinomultabb, barátnősebb, meghittebb (valamint igényesebb) videókkal vagy gondolatokkal játszok el magamban amikor ahhoz van kedvem.
Baszhatnék is persze „ehelyett”, mert pl. az egyik kollégám mondta, hogy egy tiktokos nő szerinte kimondta az igazságot azzal, hogy “egy nő akármit is mond, igazából csak az kell neki, hogy jól meg legyen baszva.”. Egy női influenszert idézett. A kollégám egyet is értett vele. Hát oké, de én nem ezt tapasztalom, de persze én csak egy átlagos pasi vagyok. Valakire lehet ránéznek, aztán már nyitva is minden ajtó a hálószobáig… (Meg könnyű ilyeneket mondani házasként, kapcsolatban, jöjjön ki a piacra, aztán megnézzük ki akad a horogra…)
A másik alapvető problémám a pornónézés megítélésével kapcsolatosan, hogy ugye egyfajta közvélekedés alakult ki azt illetően is, hogy eltorzítja a nőkről alkotott általános képünket. Hogy egy átlagos, ducibb, vagy kevésbé szép és külsőre egyébként messze nem tökéletes nővel mondjuk már nem is mennék el randizni. Ez óriási tévedés. A legtöbb ismerősöm, és így én is, szinte mindenkinek esélyt ad, ha legalább érzelmileg, és kommunikáció szintjén valamilyen szinten rendben van egy hölgy. Lehet az idősebb, fiatalabb, ducibb, vagy nagyon vékony… Mindegy. Én pl. mindenkivel találkoztam akivel lehetett az elmúlt 3 évben. Aztán így is itt vagyok ugye. Kicsit kiégtem szerintem. 🙁😅
És még valami. Ha a pornó, és az „azonnal kapható” nagyon szép nők ilyen szinten hatással vannak a férfiakra, akkor szerintem ne nézzünk minőségi drámákat se. Hiszen azok komoly diskurzusokkal taglaltak, sokszor értelmes, érett, kedves női karakterekkel. A végén még a sok ehhez hasonló „káros behatás” miatt elkezdünk a korábbiaknál is inkább ilyen hölgyekre vágyakozni… Szóval maradjunk annyiban, hogy szvsz úgy baromság ez az egész, ahogy van… Nem mondom, hogy nem lehet rossz hatással a pornó az emberekre, de felnőttek vagyunk, aki nem tudja ezeket a helyén kezelni, az mást sem nagyon tud. (És akkor megint visszatérhetnék oda, hogy miért is menekül a pasik többsége ilyen oldalakra? Csak nem a nők elérhetetlensége, értéktelensége miatt?)
Érdekes, hogy egyes nők mennyit költenek magukra. Mármint a szépségükre. Smink, fodrász, manikűr, szauna, meg a fene tudja mik vannak még. Miért? Csak nem azért, mert belül nincs szinte semmi? Vagy esetleg nekik van olyan önértékelési gondjuk, amelyet persze be nem ismernének? Csak nem azért, mert ezzel kompenzálnak? (Még ha mindenki kompenzál is valamit, valamivel…) Csak nem azért mert valóban nagy a verseny a legjobb pasik legvaskosabb, és legvirgoncabb fütyijéért? Elgondolkodtató szerintem…
Bezzeg melóban a pasik könyörögnek (néha pár kolléganőm is megemlíti), hogy nyomkodjam már meg „kicsit” a hátukat, vállukat, nyakukat. Múlt héten is jött be egy srác egy finom kávéval hétvégén, csak piszkáljam már meg. Nem mondta, de vettem a célzást. Jó „sokáig” szórakoztam vele, láttam, hogy a karján legalább 5 percig felállt a szőr, annyira élvezte. 😅 Nem nagyon csinálok már ilyet, jobb lenne egy barátnőnek nyilván, de hát ez van. Nőtől még lehetőséget sem kap az ember. (Én kérek elnézést!) Termékpromóciós blokkunkat olvashatták. 😆
Jaj, majdnem lemaradt. Tudjátok mi az az MGTOW? Ha nem, akkor keressetek rá. Vagy itt van egy írás erről magyar nyelven. (De ha szeretitek a podcasteket, akkor Puzsérék a fenti videóban részletesen kibeszélik a dolgokat. Ha a legerősebb részre vagytok kíváncsiak, pörgessetek 55:17-re. Szerintem amúgy jó kis beszélgetés volt.) Sőt, ezt az időzített részletet feltétlen hallgassa meg mindenki!
Én nem érzem annyira magaménak ezt az egészet, ehhez még túl romantikus vagyok, illetve (khm ?!) lennék… Vagy csak reménytelen. Hogy mennyire is vagyok romantikus? Amikor még tényleg szűz voltam, lehetett volna néhány elég vonzó lány is, akivel simán, mindenféle kötöttség nélkül lefeküdhettem volna. De hát az egy dolog, hogy HSP-s vagyok (tudom unjátok), szóval én nehezen tudtam volna elengedni magam, illetve blablabla… (Bár biztos vannak, akikkel könnyen menne…) A másik szempontom meg az volt, amikor nem mentem be bizonyos ajtókon, hogy én bizony igaz szerelemből akartam először valakivel összebújni. 😅 (Értem, hogy a nők egy részénél ez duma szintjén „standard”, de pasiként erre várni, ezért eldobni lehetőségeket…) Bánom? Nem igazán, részben mert így legalább nagyjából mindig önazonos tudtam maradni. Más kérdés, hogy lehet nem ártott volna egy kis tapasztalat, egy kicsit több önbecsülés.
Mindazonáltal egyébként kár lenne tagadni, hogy bizonyos pontokba – MGTOW szintjén – el tudom magam helyezni… Abszolút értem az okait, a motivációt, a tartalmát, az előnyeit. (Ahogyan a hátrányait is nyilván.) A nőknek viszont nagyon nem tetszik, érthető okokból. 😅 Erről az egészről megint rohadt sokat lehetne írni, de most már megyek. Amúgy meg mondanom sem kell, hogy nem minden nő ilyen vagy olyan, ahogyan a férfiak sem csak feketék vagy fehérek. És persze nekem is van egy csomó faszságom és hibám, ez van. Majd lehet írok is pár dologról, amelyek bár apróságok, de bántanak, hogy mire vagy hogyan reagáltam, még ha általában figyelek is arra, hogy véletlen se sértsek, bántsak meg senkit.
Puzsér egyébként fogalmazhatott volna jobban, és értem én, hogy sokan rávágnák, hogy a sértődöttség, mellőzöttség szól ki belőle, de gondolom nem véletlenül. Mondjuk 9 éves a videó, akkor azt hitte nem lesz gyereke sem. Aztán csak lett… Mindazonáltal fogalmazhatott volna e ennél is erősebben. De akkor, ha már ő ennyire konkrétan beszélt, akkor leírom én… Ha a faszom se kellett úgy általában 20-30+ évesen a nőknek, akkor ne akarjanak már tőlem később gyereket, meg apát csinálni…
A lényeg talán, hogy még időben vagyunk, hogy tanuljuk a dolgokból, vagy csak hozzuk ki a legtöbbet abból, amit „nekünk szánt az élet”. Vagy a fene tudja…