Remélem, hogy ti is szerettétek a legutóbbi posztban megosztott Paradise Lost dalt. 😈 Ezúttal is a „zenéken” lesz a hangsúly, csak most kicsit máshogy. Néhány dolgot most is érintek, de mégsem lesz túl hosszú. Ugyanis dolgom van. Meg ennyi most elég is lesz. A „hobbikat” és a szüleimet is megemlítem, szóval nemcsak egy száraz kockás dolog lesz. Legalábbis szerintem. Kezdjük.…
Ugye mutattam már pár képet a lakásomról, de aztán csak tovább gondoltam, mint azt már akkor is említettem. Tényleg hátrébb tolom azt a bizonyos fotelt a falig. 😅 A mögötte lévő fekete szekrényt pedig a számítógép asztal mellé rakom elforgatva – úgy még simán hozzá lehet férni. Így viszont középütt lesz egy „csomó” helyem… 😀 Annyi keleti filmet és sorozatot…
Kicsit elhanyagoltam a blogot, de volt egy csomó teendőm. Viszont mostanra nagyjából minden fontos dolgot letudtam. Így jövőre sokkal több időm marad pl. filmezni, sorozatozni, olvasni, írni, esetleg csak úgy mászkálni. Olykor nem volt egyszerű, de csak kifejezetten elégedetten zárom majd az évet. Nem tudom mennyit fogok ide irkálni, hiszen visszajelzés amúgy sincs semmi, de ha ez nagyon zavart volna,…
Na ez elég hosszú is lesz, meg valóban mindenféle dolog szóba jön majd itt kérem. Valami felütés is kell az elejére, hogy a továbbra kattintsatok, szóval szó lesz itt a célokról és az álmokról, hogy mivel éppen hol tartok, az egyedüllét királyságáról, a párkapcsolatokról, barátnőzésekről, a randikról, a szexről, pornófüggőségről… És akkor a társkeresésről, a feminizmusról, a pasikról, a modern…
Amikor már tényleg azt hiszem, hogy nincs új a nap alatt, akkor jön Peter Ho-Sun Chan filmje, amely aztán míg mintha az egyik kezével simogatna, addig a másikkal pedig mindeközben alkalomadtán, de akkor aztán olyan állhatatosan megrángatna és ütlegelne, hogy én olykor már talán szinte kimondottan vágyakoztam is azokért a bizonyos gyomrosokért… De ne siessünk ennyire előre. Ennek a hongkongi…