Geci egy film ez. Tudom-tudom, egy ilyen mozgókép ajánlását valami ütős, hangzatos, de legalábbis emlékezetes bekezdéssel kellene kezdeni. Mint láthatjátok, ennyire futotta. Sajnos most képtelen vagyok többre és jobbra. Egy alkotás láttán ritkán, tényleg nagyon ritkán élek meg ilyen érzelmi magasságokat és mélységeket is egyszerre. Az életünk során szinte egészen biztos, hogy csak néhány ilyen kivételes pillanatunk lehet. Már az…
Annyira piszkosul jól esett ez a film most. Az elején még csak finoman közelítve méregettem, hogy aztán a végére meg már minden egyes képkockáját két kézzel tömködjem magamba… Hogy pontosan hova? Hát azokba az apró, illetve inkább meglehetősen nagy lyukakba ott, a szívem környékén. Hogy miért? Mert egyszerre tett hozzám, illetve forgatott is fel bennem valamit. Mindeközben meg szimplán csak…
„A szerelem olyan rövid, a felejtés pedig olyan hosszú.” Írta Pablo Neruda, Nobel-díjas chilei költő. De hogy miért is ezzel az idézettel kezdek? Hát mert Sarah Polley által rendezett dokumentumfilmben is szerepel ez a mondat, és mert elég jó támpontot is ad arra vonatkozóan, hogy miről is szól ez a majd két órás dokumentumfilm. Régóta tervben volt ennek a filmnek a megnézése,…