Úgy volt, hogy azzal kezdem a mai mozis élménybeszámolómat, hogy talán valóban nem véletlen létezik az a mondás, hogy „kurvából lesz a legjobb feleség”. Persze aztán ezt elvetettem. Azonban nem is én lennék, ha nem gondoltam volna meg magam. Szóval mégis itt van. Nem állítom, csak hát ez is beugrott a film alatt – milliónyi más gondolat mellett természetesen. Én meg csak mosolygok most. Ezen sorok írásakor már hazafelé tartok a HÉV-vel, miközben kicsit még szipogok is…

Sean Baker alkotása egészen fantasztikus volt. Egy kifejezetten pezsgő, lüktető, színekben és heves érzelmekben pompázó kis szerelmi történet. Túlzás nélkül mondom, hogy a valaha volt legnagyszerűbb mozis élményem a The Worst Person in the World mellett.

Nem egy szokványos történettel, és nem éppen hétköznapi karakterekkel van itt dolgunk. Vagy talán pont hogy leginkább azokkal… Sean Baker munkájában az a leginkább lenyűgöző, hogy úgy mesél – meglehetősen karcosan – korunk egyik legégetőbb, de mégis a szőnyeg alá söpört (!) problémájáról, hogy az igazából sokaknak lehet fel sem tűnne. Ellentmondásos? Lehet, de azt hiszem tényleg szükséges hozzá egy adag tapasztalat, mélyebb beszélgetések barátokkal és barátnőkkel, mindezeken túl pedig egy kis olvasottság, valamint tájékozottság sem árthat, aztán akkor egyből sok minden értelmet nyerhet a látottakat figyelve. Persze érzelmileg sem árt, ha érett az ember, de aki amúgy magától beül egy ilyen filmre – mert mondjuk ismeri a rendező korábbi filmjeit –, azt csalódás nem nagyon érheti.

Szóval annak ellenére, hogy “ez a valami” egy globális probléma, nem fogta vissza magát, nem tette nemhogy takarékra magát, hanem még csavart is kettőt a potmétereken. Én meg egyenesen megőrülök az eredménytől!

Veszett szórakoztató, vicces, nyers, szexi és érzelmes két óra volt ez. Egyszerre tépte le rólam – holmi elegáns kacérkodás után – az összes ruhámat, majd vágta rám az ajtót úgy, hogy még most is sajog tőle a szívem. Sokszor felnevettem, és magam sem tudom miért, de háromszor elpityeredtem. Pedig acélosabb vagyok, mint valaha is voltam. Biztos – többek közt – túl könnyen ráhangolódom a karakterekre…

Ez a zeneileg és a képi világát tekintve is ritkán látott magasságokba emelkedett alkotás úgy tud nagyon mélyre ütni, hogy közben finoman a hajadba túr, és cirógatja a nyakadat… Ennek tetejében még nagyon mocskos dolgokat is suttog a füledbe. Nem is hiába, hiszen csak egy 18 karikás produkcióról van itt szó.

A író / rendező legkomolyabb, legmerészebb és legnépszerűbb filmje ez eddig. Nem is véletlen. Pedig a többit is szerettem. De mit csináljak, ha egyes jeleneteit bizony maga Tarantino is írhatta volna, másokat meg akár egy egyébként kiváló koreai dráma is megirigyelné…

És igen, ebben a filmben azt hiszem „én” is benne vagyok. És nem csak azért írom ezt, mert nagyon érdekel az emberi kapcsolatok alakulása – akár úgy is, mint a társadalom egészében végbemenő, akárcsak kisebb mértékű változások lekövetése és vizsgálata –, hanem talán valóban tisztán kivehetően jelen vagyok a film egy bizonyos karakterében is. Ezzel persze sokat most nem mondtam, de nem is igazán szeretnék kisajátítani magamnak semmit és senkit. Mint mondtam, ez kicsit bizony mindannyiunkról szól. Kiről így, kiről úgy. Kinek így, kinek úgy…

Az Anora mindenféle pofozkodás ellenére is képes volt arra, hogy egy gyönyörű, nem mindennapi filmként égjen be az emlékezetünkbe. Ez a produkció cáfolja, hogy az egy egyenlő lenne eggyel. De nem csupáncsak rámutat erre, hanem karaktereivel talán bizonyítja is.

Irtózatosan sokat jelent nekem ez a film. Kicsit furcsa, hogy pont most láthattam. Kicsit furcsa, hogy a kedvenc plakátomon pont a születésnapom, november 1-je szerepel. Kicsit furcsa, hogy az egész olyan hatást kelt, mintha én magam írtam volna. Nagy szavak ezek, de aki megnézi, aztán emellett olvasta néhány hosszabb gondolatsoromat is, az pontosan tudja, hogyan is értem, miért is állítom ezt. Az Anora bizony legalább a 2024-es év „legpatrickosabb” filmje.

És tényleg, annyira fontos és hasznos kis mozgókép ez. És még csak kicsit sem szájbarágós. Sokkal inkább példaértékű! Társadalmi hasznosság terén is megsüvegelendő, amit itt láthatunk. És közben még a popcorn is könnyedén lecsúszik a torkunkon. Egyszerre képes volt engem nem csupáncsak megerősíteni, hanem össze is törni. Úgy emel fel, hogy közben még fáj és éget, de ez már talán magát a teljes gyógyulás meglétét is feltételezi.

Ani karaktere köré épülő történet egyszerre hozza ki belőlem a “faszom beleverem már az egészbe” féle őszinte bunkósbotot, meg a veszettül romantikus és szenvedélyes álmodozót. Hol kacarászok az élet abszurditásán, hol meg őrülten hangosan sikoltozom legbelül, hogy legyen már elég ebből!

És hogy keretbe helyezzem azoknak, akik véletlen nem olvastak utána, illetve hozzám hasonlóan nem szeretnék a rövid leírásának láttamozásával sem rontani az élményükön: ez bizony egy esetleges hercegnővé válás meséje. 

Szerintem ne 30-40 vagy 50 másik filmet nézzetek meg 2024-ben, hanem ezt az egyet. Mindenki találni fog benne valamit. A kritikusok sem véletlen imádják: 91 metacriticen, 8.2 IMDb-n és 4.2 letterboxon. És ennek örülök, még ha titkon kicsit talán – a fent leírtak tükrében – keveslem is. De ez már legyen az én bajom.

Lazán 10+10 oldalakat tudnék írni a filmről, és hogy miről – pontosan – mit gondolok. És ez már önmagában is jelenthet valamit. De nem akarok most különösebben elszakadni a konkrét élménytől, ezúttal inkább csak egy rövidebb írásra vállalkoztam. Ez ilyenkor szimplán csak jól esik. Megosztani, elmesélni és ajánlani.

Sok sikert innen is a filmnek, remélem sok-sok díjat bezsebel majd, és nagyon ajánlom Sean Bakernek, hogy maradjon olyan, mint amilyen eddig volt. Ne akarjon más lenni, mint aki valójában, emellett persze ne is szándékozzon – legalábbis minden áron – több és még több pénzt keresni. Ezen filmje egyébként messze a legsikeresebb alkotása anyagilag is már, és ki tudja még, hogy meddig is kúszik fel az a bizonyos számláló.

Ha Baker képes nemet mondani a nagyobb felkérésekre, és ragaszkodik ahhoz a fajta munkamódszerhez és kompromisszummentes szerzői attitűdhöz, amely ilyen kincsek megszületését eredményezik, akkor könnyen a legnagyobb kedvenceim egyike lehet majd a jövőben. Már ha nem az már most is, pláne az Anora után…

10/10