moly / last.fm / rate your music / bandcamp
Lehet sokaknak nem tetszik, hogy olykor túlnyújtom, túlcifrázom mindazt, amit mondani akarok – gyakran nyilván bele is törik a bicskám –, de legalább próbálkozom. Viszont most nem kell félnetek, rövid leszek. Hát sajnos nem kellett zsebkendő. Gonosz leszek, ha azt mondom, hogy a kezemben lévő popcorn volt a film legélvezetesebb velejárója? Sajnos hasonló ellenérzésekkel álltam fel a moziban, mint az…
Mennyi és mennyi filmet, sorozatot és könyvet lát és olvas az ember az élete során. És mégis milyen kevés alkalommal tudjuk mindenféle fenntartások nélkül azt állítani, hogy úgy érezzük, mintha saját magunkat látnánk bennük viszont. Igen, megszámolhatatlan olyan produkció van, amelyek során úgy tapasztaljuk, hogy szerfelett könnyen tudunk azonosulni a karakterekkel, de ezekhez sokszor át kell kapcsolnunk magunkban bizonyos dolgokat,…
Kevés olyan mozgóképes alkotás van, amely az első pillanatától kezdve olyan hatással tud lenni ránk, hogy már a második percében azt gondolhatja az ember magában: ez igen, milyen szerencsés is vagyok, hogy ezt megtaláltam, hogy akkor és ott ezt választottam a rengeteg megtekintésre várakozó produkció közül. Ha valami, akkor a Love Letter biztosan ilyen. Tudom-tudom… Megint egy romantikus történet, de…
Tegnap sikerült végre megnéznem a 35 éves Charlotte Wells első filmjét. Azt, amelyet a kritikusok egyöntetűen rajongással fogadtak. 95-ös metacritic átlagot nem sok film és rendező tudhat a neve mellett, ezen túlmenően pedig egészen elképesztő, hogy ezen produkciójával elsőre besöpört 80 díjat és 164 jelölést. Ettől független nem ültem le hatalmas elvárásokkal a film elé, mert volt már több olyan…
Hur Jin-ho alkotásaiból még egyetlen egy darabot sem láttam. Pedig számos szerelmes történetet rendezett. De persze az előbbin nem is kell nagyon meglepődni, mert nem egy túl ismert rendezőről van szó. Címünknek tárgyát is csupáncsak 1700 ember értékelte IMDb-n. Szóval kezdjük azzal, hogy vannak filmek, amelyeknek többször is nagyon tud örülni az ember. Az első ilyen pillanat az volt, amikor…
Úgy négy napja láttam Kim Ki-duk filmjét. Azt a munkáját, amivel már akkor is szemezgettem, amikor a filmek komolyabban elkezdtek érdekelni. Nem ma volt már az sem… Emlékszem milyen meseszép kiadásban lehetett kapni, ahogyan arra is, hogy annyira birizgálta a fantáziám, hogy annak ellenére is úgy gondoltam szükségem van rá, hogy még egy percet sem láttam belőle. Persze pénzszűke hiányában…
“A szerelem olyan rövid, a felejtés pedig olyan hosszú.” Írta Pablo Neruda, Nobel-díjas chilei költő. De hogy miért is ezzel az idézettel kezdek? Hát mert Sarah Polley által rendezett dokumentumfilmben is szerepel ez a mondat, és mert elég jó támpontot is ad arra vonatkozóan, hogy miről is szól ez a majd két órás dokumentumfilm. Régóta tervben volt ennek a filmnek a megnézése,…