Az első egyik gondolatom az volt Hur Jin-Ho sorozatának nézése közben, hogy ennek az alkotásnak már pusztán a létezése is egyfajta csoda. Nem tudom, mikor láttam utoljára olyan lehangoló sorozatot, amely egyes elemeiben sem thriller, sem krimi, szimplán csak egy hétköznapi dráma… Szerintem soha. Aztán mégis ott van a másik oldalon az a tény, hogy én nem nagyon mosolyogtam ennyit…
Ha valaki egy viszonylag rövid, egyszerű (?!), melankolikus, de nagyon szép romantikus drámát szeretne látni, az egy percet ne habozzon; az Il Marenek bizony a megtekintésre érdemes produkciók legelejében van a helye. Mondom most ezt úgy, hogy én pedig – a play gomb megnyomásakor – kivételesen még igazából a műfajával sem voltam tisztában… Csak nagyon tetszett ez a poszter. Aztán…
Régóta szemezgettem ezzel a sorozattal, de igazából nem tudtam miről szól, hiszen nem olvasok el leírást, és előzetest sem nézek ugye – arról már nem is beszélve, hogy kicsit elfoglaltabb is voltam. És hát így utólag nézve, olyan hatalmas hiba lett volna kihagyni, hogy azt elképzelni sem tudjátok. Hiszen annyira mélyen megérintett, annyira sok mindent jelent nekem, hogy nagyon össze…
Ismét egy dél-koreai gyöngyszemről írok… És nem is véletlen. Pedig azt hittem, hogy kicsit elszakadok a romantikus műfajtól egy időre, de nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam be ezt a filmet is. Pedig nem vártam tőle különösebben sokat. Eleddig egyfilmes rendezőről lévén szó, szinte minimális elvárásokkal ültem le elé. Ha nem tetszik, akkor törlöm, aztán lesz még egy kis helyem…
Szövényi-Lux Balázs első egész estés filmjében bár vannak remek pillanatok, de bizonyos okok miatt nem igazán éreztem azt, hogy ez ebben a formában megért volna 84 percnyi játékidőt. Pedig még azt sem mondhatnám, hogy ez az egész hidegen hagyott volna… A történet lényege annyi, hogy egy magyar srác és egy amerikai lány kapcsolatába nyerünk betekintést – pontosabban leginkább az utolsó…
Hur Jin-ho nem nagyon tud hibázni. Ő lenne az, akinek idén már három filmjét is láttam, az egyik közülük pedig ugye az One Fine Spring Day volt. És hát nyilván van már sejtésem, mire is számíthatok, amikor leülök megnézni a soron következő kiszemeltemet tőle… De ennek ellenére ismét több ízben is képes volt meglepni. Milyen romantikus történet az, amelyben az első…
Esküszöm, láthatjátok, nem csak és kizárólag romantikus dolgokat nézek… De valamiről nincs kedvem írni. Még nincs. Majd lehet lesz… De lehet nem is éri meg… A Late Autumn viszont nagyon betalált… Sokszor látom, hogy húzzák egyesek a szájukat, amikor azt mondom, hogy romantikus filmet / szerelmi történetet néztem, illetve nézek… De nem értem miért. Egyesek annyira előítéletesek ezzel a műfajjal…
Ezúttal egy majd két órás thaiföldi romantikus dráma talált be nálam. A film leírásánál az alábbi sorral találkozhattok. „A love story for those who want to move on but find it hard to let go.” Mondjuk ezzel sok újat nem mondtak, mivel a magyar címe eléggé magától értetődővé teszi, hogy kikről, illetve talán inkább kiknek szól a történet. Egy meglehetősen…