Régóta szemezgettem ezzel a sorozattal, de igazából nem tudtam miről szól, hiszen nem olvasok el leírást, és előzetest sem nézek ugye – arról már nem is beszélve, hogy kicsit elfoglaltabb is voltam. És hát így utólag nézve, olyan hatalmas hiba lett volna kihagyni, hogy azt elképzelni sem tudjátok.

Hiszen annyira mélyen megérintett, annyira sok mindent jelent nekem, hogy nagyon össze kell kaparnom magam ahhoz, hogy tudjam mit és milyen módon akarok leírni a sorozattal kapcsolatban. Mert hát ha valami megérdemelne egy szép írást, akkor az Kim Seok-yoon és Park Hae-young sorozata. Előbbi úr a széria rendezését vállalta, utóbbi hölgy pediglen az írásban teljesedhetett ki. Mit ne mondjak, tökéletes munkát végeztek. A hölgyön mondjuk annyira nem is csodálkozom, hiszen ő jegyezte a blogon már többször emlegetett My Mister című sorozatot is, amely elképesztő tetszési indexet tudhat magáénak.

A My Liberation Notes történetében – önmagában – nincs semmi extra. Egy hétköznapi, mai család életébe nyerünk betekintést. Csak hát ebben a 16 epizódban aztán olyan végtelenül realistán és okosan lefestett „lépések” sorát láthatjuk – komoly témákkal operáló és közben mégis szórakoztató dráma formájában –, amelyről eddig maximum csak álmodozni mertem volna. Tudjátok, hogy vannak olyan könyvek, filmek és sorozatok, amelyek lehetnek ugyan 10/10-esek, de nem leszel tőle önmagában feltétlen több. Nem változtatják meg az életedet, nem finomangolja azt, amit magadról, a többiekről, esetleg csak úgy általánosságban a világról gondoltál korábban. Ha valami mégis képes lehet valamelyikre, – akár mindre is –, az a My Liberation Notes.

A titka egyrészről az, hogy alapvetően végtelenül egyszerű, de különböző problémákkal küzdő karaktereket sorakoztattak fel egymás mellett. A másik fontos összetevője annak, hogy miképpen lett ez ennyire nagy kedvencem, az az, hogy ez a sorozat az introvertáltakról és az introvertáltaknak szól elsősorban. Viszont ettől még bárki megnézheti, de tényleg bárki. (Nézze is!) Az is, aki nem az, hiszen lehet van, esetleg lesz majd ilyen ismerőse. Mindazonáltal aki szereti az elmélyültebb témákat, akit valamilyen szinten mélyebben érintenek meg bizonyos dolgok, annak ez az egy évados történet maga a megváltás is lehet.

És most nem túlzok. Biztos vagyok benne, hogy egyeseknek többet adhat és jelenthet ez a sorozat, mint az, hogy esetleg eljárnak egy pszichológushoz kibeszélni a dolgaikat. Nem mondom, hogy utóbbi mindig és mindenkinél kiváltható. De hát ettől még így érzek. Valaki tudja, olvashatta már a blogon, – esetleg ismerhet is –, de velem ugye itt van ez a csodálatos introvertáltság, ráadásul „HSP-s életérzéssel” megbolondítva, amely csomag aztán képes nem csupán csak érdekes gondolatok formájában kiütközni bennem, hanem – meglehetősen konkrétan – az életem minőségét és útvonalát is kijelölheti. (Az eddigiek alapján karcolja inkább, nem jelöli. 😅 Ahogyan persze közvetve a szűkebb környezetemben lévőkét is…)

Ha valaki azt hiszi, hogy ez egy rohadt unalmas téma, és hogy csak a személyes érintettség okán méltatom ennyit a sorozatot, azt is gyorsan cáfolnom kell. Mármint persze, lehet valaki ásítozik majd rajta. De ez a sorozat szenzációs. A fényképezés, a hangulat, a zenék, a karakterek, a színészek… Az, ahogyan beszélgetnek. Az, ahogyan nem beszélgetnek… Minden. Tényleg parádés az egész. Annyira, hogy a Yeom család – ezzel az egyetlen évaddal – mehet is a kedvenc mozgóképes családjaim közé – rögtön a legelső helyre. Pedig aztán láttam már sok mindent…

Igen, vannak benne szerelmi szálak is. De ettől nem kell tartania annak, akit ez nem érdekelne annyira. Bár nyilvánvalóan egy elég fontos témája a sorozatnak, hogy ki és mit kezd ilyen téren a saját életével. Tud, akar, képes változtatni vagy változni? Ha igen, akkor hogyan, mikor és mennyire? Ha igen, ha nem; valami ára ugye mindennek lesz… De még ha csak ilyen egyszerű lenne… Maradjunk annyiban, hogy ritkán látok ilyen finom, részletekben gazdag emberi kapcsolatokat a képernyőn. Nagyon ritkán. Itt pedig mindenki, de tényleg mindenki emlékezetes marad bizonyos dolgok miatt.

A zenék nagyszerűségét már említettem, de egyes lassításokkal, belső monológokkal, annyira meditatív hatással voltak rám, hogy ilyet sem nagyon tapasztaltam még. De hát nem akkora csoda ez, hiszen egy igazán bensőséges, varázslatos és szomorú, nem egyszer viszont vidám pillanatokban is gazdag alkotáshoz van szerencsénk.

Az utolsó pár epizódban én pl. többször elsírtam magam. Összesen legalább négy olyan rész volt, hogy legalább egy-két könnycseppel könnyebb lettem a megtekintésük során (és utánuk is). De volt néhány elég intenzív, meglepően hosszú érzelmi „kitörésem” is. Mondjuk mit csodálkozom… Összetörtek, felsegítettek, aztán fel is pofoztak, ha már felálltam ugye… Hullámvasutak persze sok mindenhol máshol is vannak, de nem ilyenek, és legfőképpen nem így.

Fontos kérdésekkel, problémákkal találkozhatunk itt, legyenek azok egzisztenciális, függőségi vagy lelki eredetűek. Olyan gondok és terhek ezek, amelyekre persze nem mindig lehet pontos és jó választ adni. Gyakran még a kérdéseket magukat is nehéz feltenni. Ennek ellenére ez a sorozat képes arra, amire rengeteg másik nem. Karaktereivel és a történet ívének hathatós segítségével olyan dolgokat mer kimondani és megfogalmazni, – illetve szerencsés esetben inkább kimondatni és megfogalmaztatni –, amelyre sokaknak irtózatosan nagy szüksége lehet. Pláne ebben a korban, ebben a világban.

Nem ragozom most már sokáig, de komolyan szinte hihetetlen, amit láttam. Tanítani kellene ez a sorozatot. Azt, ahogy megírták és felépítették, ahogyan akár csak az idővel és az érzelmekkel játszottak alatta. Lenyűgöző. Letaglózó. Aki csak teheti, nézze meg. Lehet nem leszel ettől más egy csettintésre. De több simán lehetsz még. Vagy boldogabb. Kiegyensúlyozottabb. Könnyebb.

Most hallgatom a két lemezes (!) soundtracket, és egyes tételektől kiráz a hideg… Ha viszont nem győztek volna meg sem a fent leírtak, sem pedig a beillesztett képek, akkor nézd és hallgasd meg ezt a lenti klipet, amelyet a sorozat egyes jeleneteiből ollóztak – borzasztóan profin és hangulatosan – össze. Nincsenek benne spoilerek. De én ezt is megkönnyeztem. Ezek a képek, ez a zene. És hát azok a szemek… Kész vagyok. És akkor a befejezésről még nem is beszéltem…

Közben pedig én meg mit találtam! 😅😮❤️ Idén lehet korábban jön a Karácsony. 🙂

10/10

A sorozatot egyébként a Netflixen tekinthetitek meg.