Ismét egy dél-koreai gyöngyszemről írok… És nem is véletlen. Pedig azt hittem, hogy kicsit elszakadok a romantikus műfajtól egy időre, de nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam be ezt a filmet is. Pedig nem vártam tőle különösebben sokat. Eleddig egyfilmes rendezőről lévén szó, szinte minimális elvárásokkal ültem le elé. Ha nem tetszik, akkor törlöm, aztán lesz még egy kis helyem legalább…

Sok újat gondoltam, hogy nem fognak nekem mutatni, és ez valamilyen szinten így is történt, de mit tagadjam, hogy egészen szenzációs volt az, amit itt láttam. Pedig az első szerelem lehetne annyira elcsépelt téma is, de mégis annyira üdítően élénk és impulzív érzésekkel gazdagodtam ettől a majd két órától, hogy azt nehéz szavakkal megfogalmazni. Igen, mint a legtöbb első szerelem, ez is az iskolai években bontakozik ki igazán (?), de itt nem állnak meg ennyinél. Egy tíz évet felölelő történet részesei lehetünk, amelyben annyi, de annyi minden történik… És ezt kicsit meg is csavarják az idővel nekünk, de ez csak még izgalmasabbá teszi az egészet.

A két főszereplőn túl pedig az összes mellékszereplőt is nagyon kedveltem. Arról már nem is beszélve, hogy milyen helyzetekben mutatták meg őket nekünk. Annyira életszerű, hiteles, olykor már szinte tabumentes és meglepően pimasz is ez a film, hogy olykor tényleg a fülemig ért a szám. Szórakoztató, vicces, humoros kis világot teremtettek nekünk, amelyben tényleg él és lélegzik mindenki. Nincsenek ad hoc jelleggel ide vetett karakterek, miközben nem mondhatom azt sem, hogy bármelyik korszak töltelékszerű időhúzásnak hatott volna leginkább. Sőt! Egészen parádés dolgokat láthattunk, amelyek aztán nem egymást nyomták el, talán nem is egymást egészítették ki, hanem leginkább – úgy gondolnám – egymásra rakódtak. Mert hát az emberre bizonyos dolgok – legyenek azok akár kapcsolatok, élmények, álmok illetve sikerek vagy kudarcok –, mély hatással vannak. Formálnak bennünket. Idővel talán már egyre kevésbé persze, de ezekben az években még… És oké, hogy ez egy annyira evidens, illetve minimum gondolat, hogy szinte kár is volt leírni, de ettől még az elején a fene se gondolta volna, hogy egy ennyire eltalált csomagként taglóz majd le engem az On Your Wedding Day.

A képekre és a hangulati elemekre sem lehet egy szavunk sem. Tényleg varázslatos az egész. Olyan kivételesen szép tablóképet állítottak ennek a két karakternek, hogy ember legyen a talpán, aki nem könnyez meg benne bizonyos momentumokat. Annyira életszerű, valóságos élmények sokasága elevenedik meg a képernyőn, hogy az ember szíve olykor már szinte kihagy, miközben aztán még talán levegőt is elfelejtünk venni… Egyszerre tud ez a film rózsaszín ködben úszkálást előidéző, megrészegítő bájitalként, valamint művészfilmesen hiteles és visszafogott képfolyamként is funkcionálni. Egészen hátborzongató ezt így viszont látni. De hát mi mást is mondhatnék erre, ha nem azt, hogy az élet is pont ilyen…

Nem hinném, hogy nagyon sok mindent hozzá tudnék még tenni, de imádom az ilyen történeteket. Nagyívű, részletes, érzelmes, de közben annyira realista utazásnak éltem meg. Olyan kicsit, mintha egy időben és térben szerteágazó, minden porcikámat átjáró, szerelmes road movie-t láttam volna. Rengeteg megállóval, pihenővel, fantasztikus, és kevésbé jó pillanatokkal tarkítva…

A legjobban az tetszett talán, hogy szemmel látható, hogy mennyire élvezte mindenki a forgatást. És bár ugye vannak nagyon komoly dilemmák is a filmben, a karaktereink – így vagy úgy – egy idő után felnőnek (?!) bizonyos „feladatokhoz”, de ettől még cseppet sem veszítenek a bájukból. A szomorú pillanatokat is meg tudták tölteni néha apró, vicces másodpercekkel, helyzetekkel, és talán ettől is éreztem ezt annyira magaménak. Számtalan más okból kifolyólag természetesen… Meg hát ez a kémia, a színészek játéka, ahogyan változtak… Park Bo-young és Kim Young-kwang valóban brillíroznak. Tényleg annyira megmosolyogató volt ezt látni, hallani, átélni, konkrétan magamba szippantani, hogy komolyan egészen meglepődtem azon, hogy még mindig ilyen hatással tud rám lenni egy film.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy csak azért pontozom felül, mert jaj, hát oké, hogy korrekt munkáról van szó, de azért csak romantikus a műfaj, pont amikor Particknak „ilyen korszaka” van… De nem. És nem. Kikérem magamnak. Helyén tudom kezelni a műfajt, helyén tudom kezelni az érzéseimet. És bár minden végső vélemény és értékelés mögött van egy olyan erősen szubjektív világ és mérce, amely belőlünk merít és táplálkozik, de ettől még bátran állíthatom, hogy ezt a filmet nem csak most, hanem 1996-ban, 2008-ban és 2019-ben is imádtam volna. Örülök egyébként, hogy ez a szívhez szóló, – Lee Seok-geun nevéhez köthető – produkció meglehetősen sikeres utat járt be, hiszen 2018-ban Dél-Korea legnézettebb romantikus filmje lett, megelőzve a Be with You című alkotást.

Talán kár lenne megfeledkezni arról is, hogy az On Your Wedding Day kicsit felidézte bennem a Twenty Five Twenty One, valamint az Our Beloved Summer című sorozatokat is. Ennél nagyobb dícséretet pedig hasonló filmnek jószerével nem is adhatnék.

9.4/10