Pontosan 4 nappal ezelőtt jelent meg az Alcest új, Les Chants de l’Aurore címet viselő lemezének első kislemeze, valamint természetesen a hozzá tartozó zenei videó is.
A 2000-ben alapított francia együttes 7. korongja lesz ez. Zeneileg a postmetáltól kezdve egészen a dream pop műfajáig bezárólag mindent is fellelhetünk náluk.
Tegnap láttam ezt a kis varázslatot, és munka után úgy éreztem, hogy rögtön ki is kell ide tennem. Mintha ezzel akár én is szebbé tehetném a világot. Annyira egyszerű kis klip ez, mindeközben pedig mégis olyan mágikusan csodás momentumokat képes egymás után is a retinánkba és a hallójárataink kusza labirintusába fűzni, hogy a lelkesedésemtől túlfűtve is képes vagyok tőle menten elalélni. Nem egyszer. Nem kétszer…
Az első két perc még csak egyfajta petting csupán, de aztán 2:13 után nem csodálnám, ha másnak is elakadna a lélegzete. És bizony ezek a pillanatok nem szállnak csak úgy el, nem vesznek a semmibe, mi több képesek a ragyogó tündöklésükkel talán magát a hallgatót is felruházni… Na és ami 4:00 után következik…
Szívesen kifeküdnék most egy mezőre, és – ezt hallgatva – belevigyorognék a világmindenség képébe…