Azok a nők… Plusz amúgy minek ez a blog?

Aki unja, mennyit kritizálom a nőket, az valószínűleg véletlen sem jár már vissza. Nem baj. Ez a blog magam miatt van, a filmeseknek, zenékre fogékonyaknak, meg hát az “értelmesebbeknek”. Esetlegesen erre tévedő átlagos pasiknak, akiknek adtam már pár tanácsot, illetve linkeltem is már pár anyagot. (Ha valaki szerint semmit nem értek, érnek, meg ki kérte, hát engem nem nagyon izgat, az én blogom…) Persze a nőknek is mondtam már ezt-azt. Azoknak, akik már talán maguk is értik, látják, esetleg tapasztalják, hogy “gond van”. Akár mert mondjuk az egyik barátnőjük épp csak olyan dolgokat csinál, amilyeneket… Vagy csak nyitott szemmel szemlélik a világot.

Lehet nőgyülölőnek érződik, ahogy olykor-olykor írok, de ez van, ez “a valóság hatása, lenyomata”. Valaki nem beszél ezekről a tapasztalatokról, élményekről, én meg igen. Ez van. És nem, nem az irigység, a “pinahiány” bosszant. Kb. kell a fenének az is, de most komolyan… Elvoltam szinte egész életemben nélküle…

Szóval árnyalja rólam a képet, hogy szeretem a párkapcsolatos filmeket, az igazi romantikát, a szenvedélyességet, a valódi, bensőséges erotikát, valamint a mély, őszinte, tabumentes beszélgetéseket.

Ha pl. valaki bejönne a szobámba, és látná a számítógépem, a posztereket, a fotós albumokat, az meg egyből azt hinné, hogy rajongok a nőkért. (Szerintem már csak rajongani szerettem volna, de azért ezen poszt végén mutatok nektek két elképesztően aranyos hölgyet – csak úgy, az utcáról “lekapva”.)

Ez nem magyarázkodás, hanem tény. Csak, hogy a helyén kezelje mindneki a leírtakat.

Ahogyan a nők, és a pasik, illetve az animés pasik látják a nőket

Az történt, hogy ma elindítottam ezt a videót, aztán látom ezt a rajzot az elején. Ismerős volt, láttam már pár munkáját a “grafikus” srácnak. Nem fejtem ki a véleményem, tudjátok már. (Én amikor Budapesten, vagy csak valahol máshol mozgok a városokban szintén láthatatlan voltam, vagyok a nők számára…)

Nem minősíteném most őket, megteszik helyettem is. (Magyar feliratot, fordítást kapcsoljon az, akinek kell.) A lényeg, hogy azért volt egy „aranyos” rajz az alábbin.

Az anime fanok túlértékelik a nőket. Nekem is van egy ilyen ismerősöm. Össze is kaptunk a nők “értékelésén”, a helyzet drámaiságán. “Védte őket”, aztán mondom akkor neki, hogy ha vannak szép számmal érdekes, proaktív, kedves, aranyos nők, akkor hol a barátnőd? Vagy hol volt eddig? Miért nem csajozol? Na mindegy, bele sem megyek… Ott persze megtettem. (Mondjuk érdekes, hogy ő is mintha változna, nem is akar barátnőzni már tudatosan, tulajdonképpen véletlen sem, pedig jól keres, jó állása is van. Nem hiszem, hogy véletlen lenne…)

De miért lehet ez a fajta túlértékelés a nőket illetően a részükről? Nekem persze erre is van egy tippem. Az anime egy viszonylag olcsó műfaj. Nem kell sztárokat fizetni hozzá, stb… Millió féle van, és ezek közül nyilván egy idő után rátalálsz egymás után azokra, amelyekben számodra kedves karakterek vannak. Ez a kép viszont eltorzítja benned a világról alkotott képet.

Ezen mindenki átmegy, átmenet persze. Imádom a Titanic-ot, mondtam már. De már nem nagyon hiszek benne. Rose szerintem maximum megdugatta volna magát valakivel, aztán ugyanúgy, mosolyogva leszállt volna a gazdag faszival, ha a hajó nem süllyed el. 🤣 Vissza se nézett volna. Az a dugás is persze csak akkor jöhetett volna szóba, ha észrevette volna egyáltalán a srácot. 😒 Arra is csak azért került sor, mert ő szar passzban volt, Jack meg “segített” rajta… Tessék, egy csóró pasi segít a leendő hercegnőn, a gazdag csajon… (Rajtunk meg átnéznek az átlagos csajok is, vagy csak a kocsink, a bankkártyánk, az időnk, a figyelmünk kell, mondjuk visszaigazolásnak, ja meg persze az, hogy számoljuk fel a hobbijainkat miattuk…)

Persze kellenek az ilyen filmek, a pozitív példa, a mintha, stb. De nem éppen azt látom, hogy a nők az igaz szerelmet, az azért való küzdelmet választanák. Küzdelmet… 🤣 A legtöbb buszra nem szállna, másfél km-t nem sétálna a potenciális, mondjuk kedves “esetleg majd párjához”, de még talán akkor sem tenné meg, ha már járnának… (Nincs is miről beszélünk…)

A film tanulsága ennyi év és „tapasztalat” után, hogy engedd el az ilyeneket. Te is legyél olyan vak, mint a nők. Ne is foglalkozz velük. Jó lesz nekik ott, ahol vannak. Cicázzanak. Adják el a testüket-lelküket. Harcoljanak ugyanazokért a pasikért. Élvezzék ki, ha átbasszák majd őket. Csodálkozzanak, ha kurvára nem jön a nagy ő. Mert mondjuk a megálmodott pasival szembeni kritériumaiknak a férfiak max egy százaléka felel meg. Ha “ez” kell nekik…

És engedjétek el azt is, vagy legalábbis kellő óvatossággal kezeljétek, ha értetek lemondanak egy gazdag pasiról. Hiányozni fog az az életszínvonal. Ti lesztek a hibásak. Majd járhattok maszekolgatni minden hétvégén, hogy kompenzáljátok “a veszteségét”. Vagy csak hallgathatjátok, hogy milyen szarok is vagytok.

A nők a férfiak felső 20%-ra lő. Be akartam ágyazni a videót, de nem szarakodok facebookkal.

Ezt azért osztom meg, mert vicces, hogy aputól meg az exétől kaptam három könyvet régen. (Azt hiszik, azaz hitték, hogy nehezen megy a csajozás.) Csak nem tudták, hogy HSP-s vagyok, vagy hogy nekem nem kell minden áron akárki. (Ahogy elnézem a világot, nem csak nekem…) Hiába mondtam nekik. Szerintem ez férfiasabb, mint csicskának bejelentkezni…

Szóval nem olvastam el, nem is nagyon érdekel. Épp eleget tudok “a csajozásról”. Erre ez a szerző ezt mondta, itt fent… (Apunak meg sem mutattam inkább, mert csak összekapunk ezen is. 🤣)

Az egyik haveromnak átküldtem. Ő évek óta jár egy nőhöz beszélgetni. (Mármint fizet is érte.) Megmutatta neki. Azt mondta a haveromnak a hölgy, hogy ez igaz, de… Nos, engem a de utáni rész nem nagyon érdekel… 😅

Lehet a nők falakba ütköznek egy idő után, és már jó lenne “egy kedves srác is”, de ne legyenek illúzióitok… Meg ha el is lennétek, majd látja az instán, a facebookon a barátnői nyaralásait, aztán ezek emlékeztetik arra, miről is mondott le… De lehet emlékeztetni sem kell. (A szerelem sokak szerint elmúlik, plusz a nők szerintem nem is romantikusak, a pénz viszont pénz marad. Pont.)

Szóval a nagy animés haverral azért holnap melóban – éjszakás műszakban – áttárgyalom a dolgokat. Érdekes lesz.

A végére hagytam egy kis pozitív tartalmat.

Itt van az a két varázslatosan bájos nőszemély. A természetes mosolyuk, a megbabonázó kisugárzásuk…

Időzítettem. 4:38-tól. A rendőrnőre sokan írják, hogy rossz szakmát választott, de azért szerintem elég gáz lenne, ha ilyen kedves személyek csak XY helyen lennének megtalálhatóak. Az biztos, hogy neki lehet túl kemény ez a munka, mondjuk pl. a goromba sofőrökkel a konfliktust sem biztos, hogy jól tudja kezelni érzelmileg… Nehéz ügy. 

És akkor itt van, hogy ez a mosolya, ez a fajta természetes varázsa biztosan nem vész el az idővel. (Legalábbis biztosan elő tudja venni, ha kell. 😅) Szóval idősebb hölgyek, vagy lassan egyre idősebbek se parázzatok. Semmi nincs veszve, hajrá mindenkinek, aki ilyen. (Persze csettintésre nem lesz senki hozzá fogható. Valakinek lehet úgy állna, mint a T-800-asnak a vigyorgás a Terminator 2-ben. 😂)

A második hölgy még fiatalabb, de imádom a hangját, a lazaságát, a kecsességét, a finom nőiességét. És nagyon szép is. Oké, gyönyörű… Bécs belvárosában sétált egy felmosó vödörrel (!) a kezében. Aztán kamerával megszólította egy srác, és kérdezett tőle pár dolgot. 

A csajnak nem volt kihúzva a szeme hülye helyeken. Egyszerűen piszok szép és aranyos volt. Ragyogott. Mondjuk értitek, rohadt könnyű helyzetben van, mert ilyen. Felregisztrálna egy társkeresőre, aztán lehalnának tőle a szerverek. 🤣 Ettől persze még imádom, lehet ő sem istennőként tekint magára, hiába rajonghatják körül… (Persze hiszem, ha látom… 😅)

Na de tessék, régebben lementettem ezt is, egy “kedves nők” privát YouTube playlistbe, de azóta törölték a profilt, ahova feltöltötték. Pedig nagyot ment a videó. Szomorú vagyok. Lehet ott is egy nő állhat a dolog mögött… 😒

És ha már itt tartunk. Nem is kell. Mármint a nők felé való rajongás. Csak, ha ki is érdemlik. Srácok, ne, még egyszer mondom; ne érjétek be egy átlagos csajjal. Egy átlagos nő nálam sajnos már nem sok jót jelent. Merjetek egyedül lenni. Sóvárgás, szomorkodás nélkül élni. Nekem a Tisza pártos pultozás során mondta egy nyugdíjas – szintén aktivista – sok-sok éve boldog házasságban élő férfi, hogy nagyon vigyázzak a nőkkel. Mondtam is neki, hogy tudom, engem nem kell félteni, van egyfajta védekező mechanizmusom. Talán túl fejlett is már. 😂

Szóval “itt” (lenne) ez a hölgy. És igen, ha ehhez a kettőhöz foghatóval találkoztok, és proaktív is, akkor hajrá. Persze szerintem kedvességgel nem mentek semmire. (Egy videó, hogy miért nem.) Valószínűleg persze észre sem vesznek az ilyen nők, meg egy csomó pasi még mindig “nem szállt ki a játékból”, és el akarja varázsolni a szerelmének hitt hercegnőjét…

Ha átlagos pasi vagy, akkor inkább azt tanácsolnám, hogy nő közelébe ne menj. 😅 És ezt most komolyan is gondolom. Építkezz, foglalkozz magaddal, a hobbiddal, spórolj, vegyél magadnak dolgokat, de ne csessz el sem pénzt, sem időt nők kergetésére… (Tudnék mit mesélni magamról… Mondjuk én olcsón megúsztam… De mások… Pl. bent a gyárban… Egyesek úgy megszopatták saját magukat…)

Én sosem voltam ilyen jól egyedül, mint ahogy most érzem magam. 😊

Még egy tanács. Ne vegyetek semmi olyat, amire nincs szükségetek. Ha kis lakásra van pénzetek, tökéletes. Ha nincs kocsitok, és csak nőzés miatt kellene, engedd el. Én örülök a kis kecómnak. Hamar ki lett fizetve. Most meg szabad vagyok. Vehetek nagy TV-t. 🤣 Az a nő, akit meg csak kocsival lehet felszedni, a szememben semmit nem ér…

Ha egész nap otthon filmezel, vegyél inkább egy nagyobb TV-t. Mint én. Egy NAS-t. Élvezd ki. 😅 Csak ezzel foglalkozzatok. A többi vagy jön, vagy nem. Egyébként is kezdeményezzenek végre a csajok… Ha amúgy is annyira “egyenlőek” akarnak lenni, hát hajrá…

Mondtam már, hogy amcsiban a fiatal nők közül 10-ből 1 onlyfansen árulja a testét. Gondolom a másik négynek gazdag és magas faszi kell, háromnak magas és izmos, maradt kettő, de az egyik fideszes… 🤣 Ja nem, ez az USA. Az utolsó csajnak meg mindneki jöhetett, a fél város megvolt már neki. Mondjuk ez lehet igaz 10-ből 4-re. Lehet ez túlzás, de 100-ból egészen biztos csak pár értelmes, érzékeny, gondoskodó, valódi érdeklődéssel rendelkező, hűséges, nem tőmondatokban válaszoló, proaktív nő van. Aki mondjuk azért néz is ki valahogy, és még nem is néz át rajtatok. Szép álom… 🤣

Most ismét pihentetem kicsit a blogot. Meguntam. Majd ha meglesz szeptemberben az új TV, akkor talán jövök. Pár nagy-nagy kedvencemről még nem is írtam. Majd lehet, ha azon újranéztem őket. Aztán vagy kiteszem, vagy marad a fiókban. Elvagyok én egyedül, de már unom a falnak beszélést. 🤣

Ezeket meg mutassátok meg a pasi ismerőseiteknek. Haveroknak. Esetleg barátnőknek. Beszéljetek erről. Vitatkozzatok rajta. Már az is valami. De persze ne a magas, vagy pénzes pasiknak mutogassátok… Azok szerint amúgy is valószínűleg hülyeség minden, lúzerek vagyunk, mert ő bezzeg minden nap mást vihet haza a menő kocsijával. Ők a nyertesei ennek az egésznek. Lehetne mondani, hogy közéjük akarok tartozni. De nem. Nem akarok. Soha nem is akartam volna. Engem ne a státuszom, az anyagiak, vagy a magasságom miatt szeressenek… De a nőket nem zavarja, hogy DiCaprio nagyon sokadik csaja címére jelentkeznek be. Nekik ez kell. Egzisztencia. Pénz. Azt is leszarják, hogy nagyjából sejthetik, pattintva lesznek. Az ilyenek pasik, illetve az ilyen nők “vágyakozása” miatt sem veszik észre az átlagos pasikat a nők. Hát annyit is érnek… De DiCaprio se lennék, ennyi időt elbaszni ennyi “ilyen okos” nőre… 🤣

És ez a lista még nem is teljes. Meg hát a potenciális megcsalásokat sem reklámozzák..
Az AI-val való beszélgetésről megy annyit, hogy lehet az hasznos is. És amúgy fun is tud lenni.

Egyesek lehet megtanulnának kommunikálni. Vagy legalább ott olvasnának…

De egyébként miért is választják a pasik ezeket “majd”? Hát… (Sok videó van a témában, a nők kapnak legalább egy kis konkurenciát… A távolabbi jövőben pl. egy gazdag faszi mit szenvedjen egy problémás nővel, ha vehet egy soha meg nem öregedő álmai nőjét is?)

És igen, direkt egy nő videóját tettem be ide.

Sadness / Abriction: That Lasts Forever – 2025

Becsípődések. Ritmusok. Ismétlődések. Ismerős ismeretlenségek és üvöltések. Kiüresedett, haloványan bolyongó, borongós égképben lüktető érzések. Lassan a bőrünk alá kúszó akkordok vakító, felesleges fényűzése. Kényeztető dallamok tompa, fájdalmas elhalása, erősebb riffek egyfajta vallomásba zuhanása. Összetört álmok, új ajtóknak hazudott, beképzelt délibábok. Zenék, lemezek, vágyvezérelt gondolatok, valóság, szürkeség, felesleges létezésbe fojtott talán minek is vagyok.

A Sadness kreatív alkotója, Damián Antón Ojeda a szakítása után nem sokkal bejelentette, hogy több zenét ő már nem készít. Erre itt van nekünk ez a – félig meddig poros fiókból előrántott – meglepetés anyag.

“i give up

im never making music again. feel free to unsubscribe from the patreon, but i wont be posting anything on here anymore.”

Jellemző a dolog érzelmi aspektusának mélységét tekintve, hogy 3 db 2024-es lemezét is törölte bandcampről…

A címei ezek voltak: “I Love You”, “I Want to Make Something as Beautiful as You”, valamint a “Your Perfect Hands and My Repeated Words”. Gondolom nem kell részleteznem, ki ihlette őket…

Aki mondjuk az utóbbit meghallgatná, vagy belehallgatna, annak itt a komplett lemez youtubeon. 6:05-től (időzítettem) elolvadnék, ha nő lennék. 😁 (Ez már-már zenés bugyinedvesítő. 🤣)

Szomorú helyzet amúgy… És vajon mennyi ilyen lehet még? De meséljek amúgy a nemek közti “megélésbeli” különbségekről? Hogy egy ennyire szeretett nő jó eséllyel már a következő héten válogathat a több száz jelölt, vagy jelentkező között? Te meg mész a lecsóba. És ezen az sem segít, ha mondjuk te szakítottál a barátnőddel. Mert utána bizony dolgozd fel, hogy a másik hamar elenged, dolgozd fel, hogy ő “jobb”, sokkal kapósabb, ahogyan azt is dolgozd fel, hogy hamarosan már más szorongatja a kezét. Emésztgesd csak, hogy lehet neki – később már – egy bekezdésnyit sem érsz az életében… Mindezt egyedül…

Egyszer ráírtam egy nőre társkeresőn, mert kivételesen visszalájkolt valaki. 😅 (Nem, nem mostanában. Isten mentsen attól, hogy újra keressek valakit. Pláne ezeken a platformokon.) Szóval írtam neki, de láttam, tudtam, hogy ő Szentendrén lakik. Én meg Budapest alatt egy kicsivel. Nem írt vissza, eltelt egy kis idő, megint lájkolt. Azt hiszem már egy másik alkalmazáson. Ismét ráírtam, vicces, kedves, előzményekre reflektáló, de pozitív hangnemben. Erre visszaírta, hogy “Mégis mit képzelek, ő ugyan nem fog Tökölre utazgatni!” Idéztem, de persze már fene se tudja pontosan. Valami ilyesmi volt a lényege, ilyen stílusban, egy kedves köszönés, akárcsak egy “Szió! Bocsi, de…” nélkül.

Szerintetek meg merné ezt így tenni, ha nem kapná tucatjával a potenciális felkéréseket? Pedig egy teljesen átlagos lány volt. Lehet már meséltem, de elképesztő. És akkor ő még nem is a legrosszabb “fajta”, mert legalább tisztában volt azzal, hogy neki is dolgoznia kellene a kapcsolatért. Mondjuk az felvet azért bizonyos kérdéseket, hogy akkor meg miért kedvelt be kétszer a társkeresőn, holott minden őszintén ki volt töltve, be is mutatkoztam, ahogy kellene mindenkinek. És még engem basz le, hogy mit képzelek. Nyomorék picsa. De legalább persze őszinte. 😅 (Nem akarok pöcs lenni, de az leszek; remélem azóta is keresi az igazit. És elcsesz erre egy csomó időt. Miközben én lazán filmezgetek, zenélgetek, „építkezgetek”.)

Damián Antón Ojeda

Szóval én nem lepődök meg már semmin. Nyílván nem magamból kell kiindulni, de elképesztő különbségek vannak a nemek között. Már az ismerkedés elejétől kezdve. A nők csak kapják a pozitív megerősítéseket, én meg örülhetek, ha valaki végre kedvel, aztán elküld a picsába. 😒🤣 Komolyan tisztelem, becsülöm és értékelem azt az aranyos és szép nőt, aki azt írta, kedves srácnak látszom, de sajnos nem vagyok az esete. Na, hát nem is lehet mindenkinek jó ízlése. Innen is puszilom. 😅

És hogy ezek már megint hogy jönnek ide? Hát úgy, hogy egy átlagos pasi sokkal jobban megzuhan egy szakítás után, mint egy átlagos nő. Itt egy élő példa. És tök mindegy, hogy ki volt a hibás, mi volt a probléma tárgya. Ha könnyebben túllépett (azaz túlléphetett) volna a dolgon Damián, valószínűleg nem írt volna ki ilyeneket, és nem távolította volna el azon lemezeit. Pedig ő aztán még azt sem mondhatnánk, hogy egy átlagos srác. Akkor mire számítson egy tényleg hozzám hasonló szerencsevadász? 😒

Unjátok már a témát mi? Én is. Meg persze a nőket is. Kb. átnézek rajtuk. És szerintem ez így is van jól. Tegyen valaki valamit, érdemelje ki a figyelmem, az időmet, a lelkesedésem. Igen, reméljük, illetve úgy látszik, hogy Damián visszatért. Jól tette. Ha valakinek nem kellünk, ott egye meg a fene az egészet. Azt hiszem ezután még jobb anyagokat fog készíteni, és igazából lehet “jól is járt” ezzel a pofonnal. Csúnya dolog ezt mondani, de sok jóra pasiként szerintem ma ne számítson senki. Plusz talán tényleg jobb félni, mint megijedni.

Oké, engedjük el ezt az egészet. Itt ez a lemez. Bár egy vaslapáttal ütlegelve kereteztem az egészet, de beszéljünk is róla. Két dalról csak, mert tengernyi a dolgom még. És hát én megtehetem, hogy csak kettőről írok. Két személyes kedvencemről.

Az egyik az “I left a message for you”.

Hát mi ez a a nyitás az elején. A billentyűk szinte hullámot vetnek a lelkemen. Aztán ahogy bekeményedik a dal… Az a sodrás, az a ritmikus, az a végtelenbe futó, egyre hevesebb és hevesebb pulzálás. 5:23-tól meg jön az Abriction. Én meg ismét szerelmes leszek a zenébe. Pusztuljak meg, de kicsit talán önmagamba is. “That Lasts Forever. That Lasts Forever…” ❤️

8:15-től is annyira szép. Tényleg annyi minden van itt, hogy valóban nem győzi kapkodni az ember a fejét. Már Roon-on hallgatom, és esküszöm, hogy máshogy szól itt, talán kicsit tisztábban zajosabb az egész, de könnyen megeshet, hogy az ilyen szerzemények miatt még a hangszóróimat sem sok választja el attól, hogy örömtáncra perdüljenek. 😅

A másik a „new body”.

Aztán itt van a zárótétel. Ennek a csodálatos, talán páratlan kettősnek a himnusza. Szívbemarkoló, szomorú akkordok elhaló sóhajtozásának soraival nyitnak… Aztán mégis mintha pislákolna a háttérben egy kis remény. Hát nem elolvadok tőle? Ilyenkor annyira rühellem, hogy a filmzenéket olyan olcsó, bazári választásokkal megússzák. (Már ha nem szereznek hozzá eredetit…)

Ha lenne pénzem, írnék nekik, hogy mit szólnának hozzá, ha az egyik lemezükhöz készítenék egy komplett filmet. (Úgyis jó hosszú lemezeket készítenek.) Nevezhetjük zenei videónak is, kb. tök mindegy… Mondhatnátok, hogy mennyi megkötéssel járna ez, de már látom is, ahogy minimális párbeszéddel lemegy egy általam megálmodott film. Csak gesztusok, hangulatok, érzelmi pofonok, finom érintések, (viszonzatlan?) ölelések szenvedélyes audiovizuális egyvelege lenne. Azt szeretném, hogy a néző gondolkozzon, mi is járhat az adott karakter fejében.

4:23-tól aztán indul a buli. 5:45-kor meg elszabadult minden. Azt kívánom, ez visszhangozzon a fejemben amikor szarban vagyok. 7:54-től meg ismét jön a segítség, és ha most szórólapoznék Budapesten egy fejhallgatóval a fejemen – ahogyan régen is tettem sulis időszakban télen –, tuti ledobnám táncikálás közben minden ruhámat magamról, aztán vihetnének is be a zárosztályra. 🤣

A többi dalt még annyiszor nem hallgattam meg, nehezen szakadok el ettől a kettőtől. 😅 Egy 9 pontra lazán érdemes volt pár hallgatás után, lehet lesz az 10 is idővel.

Most megyek, és megnézem, illetve beszerzem végre Damián egyéb, Sadnessen túli anyagait is. Egészen elképesztő, mennyi zenei projektet visz a hátán.

Tetszik amúgy a borító is. Laza, vagány, nincs túlgondolva, már szinte szexi is. 😅 Valamiképpen ilyen ez az egész korong is. Az elmúlt hetekben sokszor eszembe jutott, hogy szó nélkül felszámolom a blogot, de kicsit félek, mi marad vissza utána nekem. Na persze nem mintha akkora értéket teremtettem volna itt. Szóval inkább…

Iszom egy kávét, elteszek egy zsebkendőt, nevetek egy nagyot. Majd szépen kiválasztom, milyen dallal is nyomorgatom magam ezúttal agyon. Befejezem ezt a kínos ajánlót, behunyom a szemem, a szívem a kotta ritmusára verdes. Lehet fürdök is egyet. Jó sok hab fedi majd a testem. Kijövök a kádból, megtörölközöm, aztán – a szoba közepén, pucéran – egy hatalmas, véget nem érő táncba kezdek. Úgy is jó lenne fogyni egy kicsit, bár a ChatGPT nem mondta, hogy ezzel kellene indítani. 🤣

9.1/10

Azok a piszkos álmok

Remélem, hogy ti is szerettétek a legutóbbi posztban megosztott Paradise Lost dalt. 😈 Ezúttal is a „zenéken” lesz a hangsúly, csak most kicsit máshogy. Néhány dolgot most is érintek, de mégsem lesz túl hosszú. Ugyanis dolgom van. Meg ennyi most elég is lesz. A „hobbikat” és a szüleimet is megemlítem, szóval nemcsak egy száraz kockás dolog lesz. Legalábbis szerintem. Kezdjük. 😅

14,99 × 12 = 179,88 (Havidíjas előfizetésnél egy év során összesen.)
12,49 × 12 = 149,88 (Éves előfizetésnél, egy összegben.)
829,99 (Az egy életre szóló előfizetés ára.)

829,99 / 179,88 = 4,614
829,99 / 149,88 = 5,538

Azaz 14.99 dollár havonta, vagy “csak” egyszer 829.99 USD.

Könnyű kiszámolni, hogy kevesebb, mint 5 év alatt megtérül a lifetime előfizetés. Igen, az éves előfizetésnél 12.49 dollárra csúszik le a havidíj, de jaj, akkor egy évvel később érik be a gyümölcse a dolognak…

Hogy minek?

Kezdjük azzal, hogy hamarosan be kell laknom az új médialejátszóm. (R_volution PlayerMini, remélem, jövő héten…) Aztán – és most jön a lényeg – gondoltam megkérdezem a ChatGPT-t, tudna-e nekem a Plexamp-hoz fogható zenei, NAS-ra is jó zenelejátszót, amely passzolna a lemezeim szépséges kollekciójához. Persze mondtam, hogy nyilván jobbat is szeretnék. Nagyon jó a Plexamp, de van pár dolog, ami nem hagy nyugodni vele kapcsolatban, vagy annyira nem kényelmes. (Ennek ellenére mindenkinek szívesen ajánlom azt is.)

Az első, amit javasolt, az a Roon. Prémium, nagyon klassz, igazi zenebuziknak való. Drága, de lehet ez az, amit keresek. És akkor megnéztem többek közt ezt:

Hát na. Hűha. Mi a… Normális minőségű előadói képek, leírások, kritikák, koncertek, producerek, borítók, dalszövegek, felismeri és szétszedi, ha egy album több kiadása is megvan, aztán ezeket úgy is kezeli… Lehet pontozgatni, ahogy én szeretek, mindent lejátszik, van telefonos, mac-es app, a NAS-om is elbírja…

De folytatom… Van benne Discover oldal, hogy a régi kedvenceket újra felfedeztesse velem, az UI egészen fantasztikus… Egyszerűen mondhatnám azt is, hogy erre vártam már 18 éves korom óta. Rengeteg lejátszót próbáltam már régen PC-n. Musicbee, MediaMonkey, stb. Csak hogy párat, a legjobbakat említsem. De ezek offline lejátszásra jók, és a mobilos alkalmazásuk vagy nem létezett, vagy nagyon fapados volt. De ha már van NAS-om, akkor szeretem, ha minden utazik velem. Ha minden egyes kedvenc dalom elérhető. Bárhol és bármikor.

Mindegy is, a Roon fórum nagyon pörög, rengeteg a komment. Nagyon-nagyon örülök, hogy a zenei gyűjteményem végre jó kezekben lesz.

Persze a QNAP TS-464-8G nas nem egy erőmű, de tényleg el fogja bírni. Jelenleg olyan 5400 dalom van rajta. Most ezt is fel fogom húzni, mert néhány kedvencem nincs még köztük. Amit a Roon zökkenőmentesebb futtatásáért teszek, hogy az adatbázisát egy M2-es SSD-re teszem, aztán onnan majd villámgyorsan beolvassa. Még jó, hogy ebben a NAS-ban kettő ilyen foglalat is van…

És hogy őrült vagyok, hogy ennyit költök ilyenekre?

Hát de nincs is más előfizetésem, inkább eredeti dolgokat veszek. Nem sokat, de nem is évente csak párat. És ha azt vesszük, mennyi lesz egy Spotify HiFi előfizetés, akkor azt látjuk, hogy az olyan 17-18 dollárba fog fájni havonta – a pletykák alapján. Oké, más szolgáltatások is vannak, mondjuk 11 dollártól, de hát az sem ingyen van, és meg sem közelíti egyik sem a Roon által kínált élményt. (Arról nem is beszélve, hogy ezek a szolgáltatások idővel drágulni fognak, szóval a Roon is lehet megtérül mondjuk 3 év alatt, ha annyiszor vagy úgy emelnek árat…)

Szóval nekem ez megéri. (Oké, bent a kolléganők pedig mondták már, hogy kocsit vennék inkább olyan drága TV helyet… Erre mondom magamban, hogy aztán azt meg minek most. 😅 Mi lenne, ha ezt tudnák… Biztos kapós lennék. 🤣) Tulajdonképpen minél előbb le kellene csapnom az örökös előfizetésre, mert ez pl. régen csak 500 dollár volt… Lesz ez még 1500 is… 😅

És akkor engedjük el most “a pénzt”. Egy vagy több hobbi nem csak arról szól szerintem, hogy filmezünk, sorozatozunk, zenét hallgatunk, esetleg olvasunk ahogy a csövön kifér. Hanem azért valamit dolgozunk is velük. Valahogy ápolgatjuk őket. Értük. Magunkért. “Ezért a kapcsolatért.” Azért, hogy a varázs fennmaradjon. Igen, ha csak annyit is, hogy szépen elrendezzük a könyveinket a polcon. Betűrendbe, színek, esetleg műfaj szerint. Pontozzuk magunknak, amiket láttunk, olvastunk. A digitális, esetleg pont archivált anyagainkat rendbe tesszük. Teljessé varázsoljuk… Ez munka is. Néha sok is. Akinek tervben van, hogy egyszer csinál valami hasonló filmes szobát, vagy egy kis zugot magának, esetleg csak a zenei gyűjteményét szeretné igazán a sajátjának érezni, és idővel akár így spórolni is, az kezdje el most. Én szóltam. 😌

És ha már zene… Én pl. rateyourmusic-on kezdtem. 2009 január 7-én. De igazából azt hiszem több korábbi profilom is volt, aztán ez lett a végleges… Zenéket, műfajokat felfedezni, azokat pontozgatni, illetve gyűjtögetni meg nem igazából pénz kérdése. Szóval csak hajrá mindenkinek, bármibe is kezdtek.

Ha párkapcsolati példát szeretnék felhozni, mondhatnám, hogy én sem akarok egész nap, minden szabadnapomon csak dugni. Oké, szerencsésebbeknek szeretkezni… 😅 (Jó, persze azért egyszer jó lenne kipróbálni, milyen valakivel véresre átcirógatódva kinyúlni a nap végére. 🤣) Szóval a lényeg, hogy én szeretem a játékokat, szeretek játszani az időmmel, a hangulattal. Szeretem megadni a módját mindennek. Persze néha elkap a hév, hogy akkor baszok most mindenre és mindenkire, de hát ez így is van jól.

Most, hogy egy ideje már enyém ez a lakás, azaz ki van fizetve, végre lazán belakhatom, és a megérdemelt helyükre kerülhetnek az általam oly sokra tartott alkotások. Utána nem lesz velük nagy meló, viszont a Roon-on akkor már valóban élmény lesz átfutni őket. Azon barangolni, ott kinézni egy koncertet, elolvasni ezt-azt…

A legjobb az egészben, hogy idén kb. mindennel kész leszek. És hát egy új, egy másik komoly hobbiba én ugyan bele nem kezdek. (Örülök, ha ezekben el tudok merülni.) Bőven garanciás és modern lesz minden gyakran használt hobbi-eszközöm, emellett pedig a gyűjteményeim is biztonságban lesznek. Igen, ezekhez majd még jönnek idővel bizonyos dolgok remélem, de utána azért jó lesz többet olvasni, filmezni, sorozatozni. Kimozdulni. Nem mintha nem élvezném ezt a melósabb utazást.

Most, hogy a Roon a zsebemben lesz, és a filmes gyűjteményem is nagyon szépen alakulgatott, elkezdek ősszel ismét fogyózni. Legutóbb 63 kg-ig mentem le. Most beérem majd azzal, ha csak 66 kg-ig fogyok le. Kicsit pocakosodtam az elmúlt időszakban, olyan 79 kg lehetek. Kicsit kerek lett a fejem. Viszont legalább még szélesebb lett a mosolyom. 😁 Dolgozni kell ezen is, mert még 5-10 év így, és olyan leszek, mint Eric Cartman. Tudom, köcsögnek már vagyok olyan köcsög… 🧐😅

Anyukámnak régen mutattam a sima offline zenei gyűjteményem, és “elszörnyedt”, amikor meglátta, hogy mennyi mindenem van, vagy hogy hogyan is menedzselem őket. Nyilván az okait sem értette, hogy miért kell ez nekem. De hát ez lehet olyan, mint egy szerelem. Valaki lehet nem érti, mit eszünk annyira a másikon, miközben valaki lehet – ezzel szemben – pont azt nem érti, hogy rajta mit esznek… 😅

Szóval anyukámnak mutattam a zenei dolgaimat, de nem nagyon izgatott, hogy mit szól hozzá. Mármint, úgy értem, hogy nagyjából sejtettem, mire számíthatok tőle. Igazából azért kezdem el megosztani magammal kapcsolatosan ilyen dolgokat is, hogy lássák, hogy jól vagyok, élvezem az életet egyedül is, és hogy érezzék, hogy bizonyos dolgok milyen boldogsággal töltenek el. Meg hogy igazából is ismerjenek. (Azaz ne hallgassak el ilyesmiket csak azért, mert lehet nem jön be nekik, hogy „elbaszom az életem”. 😅) Lehet csak “apró” céljaim voltak, illetve vannak, de azok legalább igazán az enyémek. Szerintem ez fontos volt neki. Lehet ő nem is tudja mennyire. Ha én szülő lennék, nekem is fontos lenne. Ha tudnám, hogy a fiam vagy a lányom elköltözött, és már ősidők óta nincs senkije, akkor legalább azt tudjam, hogy nincs teljesen elveszve. (És sok-sok egyedülálló lesz a jövőben, ez biztos…) Nyilván amúgy nem mindig úgy reagáltak ahogy szerettem volna, de idővel ez is javulgatott kicsit. És vették a lapot. (Apu egyszer régen megjegyezte: „Ha téged ez boldoggá tesz…” 😅)

Most megyek, és szépen lecsekkolom, milyen 9 és 10 pontos lemez nincs még a gyűjteményemben. 😅Holnap délelőtt jön haver, kávézunk egyet, aztán megyek az M2-es SSD-ért. És kis is próbálom a Roon-t. Remek lesz. Izgulok. Majd talán csinálok róla egyszer egy bemutató videót is. Holnap előfizetek egy hónapra, aztán ha továbbra is jóban leszünk, akkor a TV vásárlása után megjátszom a lifetime előfizetést.

Különben meg valahol jó is, hogy nem csak falom a tartalmakat egymás után, hanem valahogy kapcsolódok is hozzájuk, gondoskodom róluk. Hogy majd úgy, akkor és olyan minőségben és környezetben legyünk újra egymáséi, ahogyan azt csak kevesek merik maguknak megálmodni. Vagy valami ilyesmi. Hehe. 🤣 (Eskü nem ittam, idejét nem tudom mikor csíptem be utoljára. 😅)

Oké, hogy a Roonra a googleben is rákereshettem volna paraméterezve, vagyis ott is rátalálhattam volna, de már ott is egy AI válaszolgat nekünk. (Ami valamilyen szinten oké, de amúgy nem is olyan jó, mert mások így pl. soha nem találnak rá egy filmes írásomra sem… Mert az AI megmondja nekik, hogy jó-e valami. Még ha árnyaltan, objektív szemszögből is… Szóval értitek…)

Vicces, hogy a ChatGPT lassan olyan nekem, mint egy “rossz” barátnő. Csak viszi a pénzt nekem, és még szex sincs igazából, max csak érintőlegesen beszélünk róla. 🤣

Ja és még valami. Miután elkezdtem ezt írni, a Roon-nal álmodtam. Mostanában gyakrabban álmodok hobbikról… Imádom az ilyeneket. 😌

Paradise Lost: Serpent on the Cross – 2025

Ez igen! Idén végre jön az új Paradise Lost korong. Szeptember 19-én. Ascension lesz a címe, és bizony most sem aprózták el, hiszen egészen pontosan legalább 60 perc 54 másodpercig sötétségbe borul majd minden. Remélem persze. 😎

Az első kislemezdal sem volt rossz, sokadig hallgatásra egészen megszerettem. De ez itt… Huhú! A betyárját neki, ez azt most odabaszott – csakhogy a blog lírai hangvételén emeljek… 🤣

Róluk amúgy még sosem írtam, pedig van egy eldugott, félkész posztom a rendszerben valahol, amelyben velük foglalkozok. Hát most röviden annyi, 1988 óta működnek zenekarként, és szerintem senki, de tényleg senki nem tud olyat mutatni, ahol valaki vagy valakik ennyi időn át – pláne kihagyások nélkül – szállítanák a jobbnál jobb lemezeket. Elképesztően inspiráló teljesítmény. Itt nincs kiégés. Ez az életük, ezt szeretik csinálni. Mi meg őket szeretjük. És valaki lehet azt mondaná erre, hogy „csak a pénz” miatt zenélnek, de hagyjuk már, az azért érződne a produkciójukon is, és egyébként sajnos elmúlt már az az időszak, amikor a többség szerint a metal egyet jelentett a zenével.

Műfajilag kicsit egyébként mindig a maguk útját járták, bár elsősorban az igazi gothic metal lett az ő védjegyük. (Igazából azon nagyon kevesek közé tartoznak, akik magát a műfajt is megteremtették.) Az alapvető klasszikusokat fel sem sorolom most. Azokon túl is azonban voltak még szép számmal elektronikusabb (It’s Too Late), táncolhatóbb (Erased live), de szerencsére azért legalább ugyanúgy borongós anyagaik is. Én elég nyitott vagyok, ha valami jó, akkor jó, szóval szinte mindent szerettem tőlük.

Ez a szám viszont iszonyat kemény. A klip egyeseknek nem jön be, mert hát „AI”. Én viszont nem is tudom. Nekem már uncsi csak ezért belekötni valamibe. Nekem tetszenek a színek, képek, egyszerűen klassz. És itt legalább lehetett igazán kreatív döntéseket hozni. És biztos sok volt vele a munka. Nem csak felálltak, feljátszották a dalt, amit aztán persze felvettek. (Szeretem az egyszerű dolgokat, de most valahogy kifejezetten jól esett ez a fantasy köntösbe csomagolt kis zenei videó.)

És igen, elég erős kis death doom metal lett az eredmény, de aztán mi van akkor. 😅 Én már meg sem lepődtem szinte, és egyébként meg ettől még olyan dallamos melankólia hatja át a dal egészét, hogy mind a 20 ujjamat megnyalom tőle.

Hogy mennyire is lehengerlő ez az együttes, azt talán az szemlélteti a legjobban, hogy az 1991-es Gothic a 76., a 2015-ös The Plague Within a 118., míg a 2020-as Obsidian pedig a 154. legjobb lemez lett az adott évben. Az évtizedek alatt pedig azért született egy csomó új műfaj, ahogyan a hiphop szépen lassan leuralta a mainstream zenei palettát is… Ők azonban 2025-ben is ugyanúgy ott vannak a szeren, és hát a korábbiakban – a fentieken túl is – számtalan remek vagy még az említetteknél is sikeresebb és előkelőbb helyen lévő korongjuk született. (Nem hiszitek? Ott van pl. a Draconian Times 1995-ből. Az év 65. legjobbja. És tényleg mehetnék tovább… Véletlen lenne?)

De térjük rá erre a dalra. 3:50-től mi az a szóló emberek?! Pofám leszakad. Azon belül is 4:24-től kezdve… Ilyen nincs. 😁 Pedig aztán nem vagyok kimondottan gitárszóló-fetisiszta, de ettől bizony tényleg fülig ért a szám.

Szerintem baromi erős hangulata van, és így már tényleg iszonyat durvának ígérkezik a lemez. Rendelem is elő szépen, és megy majd a falra ez is, mert a sok-sok filmes, sorozatos poszterem mellett lesz egy pár zenei, LP-knek fenntartott polcom is.

November 1-jén jönnek Budapestre. Sokszor voltak már, de csak kétszer láttam őket. Kicsit poén, hogy a szülinapomon lép fel az a zenekar, akik végigkísérték az életemet, és ott voltak velem, nekem mindig. Nem is véletlen, hogy tőlük van a legtöbb eredeti lemezem. Mert hát a Paradise Lost sosem okoz csalódást. 😎 Persze közben azért kicsit bosszús is vagyok, mert az egy duplapénzes munkanapom lenne – éjszakás műszakban. 🤣 De igazából ne ezen múljon már. Egyszer belefér egy ilyen szabadság is. 😋

Most csak ennyi. Nagy az öröm emiatt is, a szám is bitang jó lett, a végén ott vagyok „én is” öregként már, meg amúgy is elképesztően sok a tennivaló itthon, és ez roppant üdítő. De erről majd mesélek kicsit később. 😀

A lemez pólóval együtt előrendelve természetesen. Pörgessétek meg ti is a youtubeon a számlálót légyszíves! Aztán nyomjatok is a like-ra. Köszi! 🥹 Ha valakik, akkor ők aztán valóban megérdemlik. ❤️