Imádom ezt a nőt

Kicsit elhanyagoltam a blogot, de volt egy csomó teendőm. Viszont mostanra nagyjából minden fontos dolgot letudtam. Így jövőre sokkal több időm marad pl. filmezni, sorozatozni, olvasni, írni, esetleg csak úgy mászkálni. Olykor nem volt egyszerű, de csak kifejezetten elégedetten zárom majd az évet.

Nem tudom mennyit fogok ide irkálni, hiszen visszajelzés amúgy sincs semmi, de ha ez nagyon zavart volna, már rég a feledés homályába süllyedt volna ez a blog. De nem fog.

Részben mert nem csak az életben, hanem itt sem kell nekem megerősítés, hogy valamit jól vagy rosszul csinálok. Hogy önző, esetleg csak menthetetlenül reménytelen vagyok. Nem érdekel ki és mit gondol. Ha akarom, majd csinálom.

A minap a youtube feldobta nekem ennek a hölgynek az egyik videóját, és nagyon-nagyon tetszett. Szép is, aranyos is, mosolygós is, mindezek mellett pedig a hangja is nagyon kedves és természetes. És hát amit mond közben… (Arról nem is beszélve, hogy én is gyakran használom ezt a kézjelet, és én is így mosolygok mellé, ha a zebrán szépen átengednek. Mégis micsoda hasonlóságok vannak itten! 😅)

Akár én is lehetnék. 😅 Olyanokról beszél, hogy nincsenek barátai, de nem is igazán érzi szükségét. Egyszerűen magának való. Az egyedüllét az nála a totális szabadságot jelenti. Nem kell egyeztetni senkivel, tényleg azt és akkor csinál az ember ilyenkor, amikor és ahogy akar.

Készített egy videót arról, hogy randizni is el szokott menni. Saját magával. 😆☺️😄 Megyek a héten én is, megnézem ezt itt lentebb, eszek, és iszok valami finomat, aztán ha hazaérek, még a szex is garantált lehet. 😂 Majd megbeszéltem magammal. 😅

Mostanában nagyon happy vagyok. Nem félig üres a pohár, hanem félig teli van. Nem sajnálkozom azon mi nincs, hanem örülök annak, hogy mi mindenem van. Időm, kis kecóm, csodálatos új posztereim és nagyon csini TV szekrényem (amely most kedden végre megjött 3 hónap várakozás után), a hatalmas filmes és mindenféle gyűjteményem mellett – amelyekkel persze aktívan foglalkozni is tudok.

Szóval nagyon tetszik mindaz, amit ő mond és mutat magából. Piszok vonzó amúgy, amikor valaki ennyire elvan magában. Persze valaki szerint ez nagyon addiktív, sosem lesz párkapcsolatom vagy párkapcsolata, de kit érdekel? Ha olyan valaki fog meg bennünket, akkor bizonyára lesz. Lehet önzőség ennyire magunknak élni, de tudnék én erre az önzőségre erősebb példákat is hozni. Ha nekem ez a fajta élet nagyon komfortos, akkor ez. 🙂

És amikor pl. ő tudja mit szeret, az már félig nyert ügy, mert azt bizony meg is tudja osztani a másikkal. Meg hát valószerűtlenül csábító a kisugárzása. És kicsit talán bolondozós is, ahogyan én is. Ha idősebb lenne, és errefelé élné, a naptárába szépen beirogatnám a nevemet – egy kis szívecske társaságában. Hogy örülne neki! 😅

Van egy videója arról is, hogy romantizáld az életed. Hát nagyon cuki. És ennek persze ahányan csak vagyunk, annyi féle értelmezése lehet, akár szexuális is, de igen, nagyon adom, és fokozom is a dolgokat: egyedül lehet romantikusabb viszonyban állok magammal, mint egyébként a legtöbben valaha voltak vagy lesznek a párkapcsolatukban. Egyszerűen nincs abban semmi rossz vagy borzasztó, ha szereti az ember magát. Meg azokat a kis apróságokat amelyekkel felvillanyozza magát. És egyébként mennyire jó és izgi már, ha valaki ennyire tud értékelni apróságokat, ennyire tud kapcsolódni a belső lelki, testi világához. És bizony itt mindig lehet feljebb lépni, akár olykor finoman visszatáncolni, aztán újra, akár kicsit máshogy megközelítve elmerülni a saját kis világunk boldogságában.

És igen, lehet megközelíthetetlen, elérhetetlen egy ilyen személy, de aki ennyire beéri “pusztán önmagával” is, annak lehet nem is pl. egy herceg kellene, mondjuk fehér lovon. 🙂

Persze vetíteni én is azt vetíthetek amit akarok, nem csak fake barátságokat, párkapcsolatokat lehet behazudni másoknak, hanem az egyedüllét „varázsát” is. De hát én pl. roppant mód élveztem, hogy volt olyan napom nem olyan régen, amikor 8 filmet is meg tudtam nézni – egyetlen nap alatt. 😆 Eszméletlen szerencsésnek is tartom magam, hogy nekem szinte ennyi elég is. Nem kell medencés kertes ház, kocsi, stb. A korai nyugdíj jó lenne mondjuk majd. Igyekszem is tenni érte. 😅 

Lehet beszámolok majd a jövőben néha a saját magammal eltöltött randijaimról. 😃 Most viszont megyek. Csütörtökön mozi, pénteken meg remélem nagyobb havazás, egy nagy romantikus sétával egybekötve. 😁 De mondjuk jó lenne a moziból szakadó hóra kijönni. Ejh’. De lehet péntek délig le is tudjuk a havazás javát, délelőtt meg nem is nagyon van vetítés. Na majd lemeccselem magammal. De szerintem csütörtök este megyek mozizni. 😃 Aztán lehet le sem fekszem, várom az első kósza hópihéket – Tököl utcáit egyedül bebarangolva. ❄️☃️

Már nov 17. óta mondogatom a kollégáknak, hogy lehet lesz valami havas fordulat. Ilyenkor az összes modellfutást nézem, GFS, ECMWF, GEM, ICON, meg még van egy pár… Az ideg megöl, ha kiveszik, esetleg csökkentik a havamat – akárcsak egy futás erejéig is –, amikor pedig eddig ennyire sorozatosan adták és adják a 10-30 cm-eket. 😬😅

Kommunikációs gondok, kapcsolatok, nők, a többiek és persze én

Rengeteg, de tényleg rengeteg párkapcsolati témájú beszélgetést és okfejtést hallgattam már meg ebben az évben – köztük több külföldi pszichológus véleményét is több témában –, és hát ahogy nézem, az idő engem igazol, meglehetősen jól látom (láttam) a dolgokat… (Persze ezzel – a fentiek fényében – nem is vagyok egyedül.)

Lehet kicsit erős lesz, sok lesz, de ez van. 🙂 Hol kicsit, hol markánsabban lesz személyes, de inkább általánosságokban írok a dolgokról. Ettől független lehet megéri elolvasni valakinek, illetve utánamenni, hogy mi is zajlik éppen a világban…

Talán tanulságos lehet, talán kicsit sem. Lehet ketten olvassák végig, lehet senki sem. Azért talán valamilyen szinten csak érdekes lehet, mert nem csak párkapcsolatokról lesz szó benne…

A legtöbb gondolat saját, maximum utólag hallottam mástól is. De idézek is olykor, esetleg utalok valakire, de azt szintén feltüntetem.

Csak egy apró lépés előre

Pár hónapja egy boltban találkoztam egy aranyos, közvetlen, meglehetősen darkos fiatal nővel. Másnap csak azért visszamentem, hogy újra lássam, beszélgethessek vele. Hogy legalább egy ideig egy levegőt szívhassunk. (Ez nálam már igazi petting!) 😅 Ismét rohadt meleg volt, izzadtam, izgultam… Csak a szokásos dolgok… Úgy volt, hogy nem szórakozok, megkérdezem, hogy mit szólna ahhoz, ha elmennénk valahova fotózni. (Régen jártam fotós suliba, érdekel a téma, meg mozog a fantázia is bennem persze…) De aztán nem is mertem, meg hát azon túl, hogy egyfelől talán túl lényegretörő nyitás lett volna, másfelől meg így egyből leeshetett volna neki, hogy mennyire tetszik… Azt meg nyilvánvalóan – akkor még – nem kívántam a tudtára hozni. 😅 (Nem mintha persze ettől nem vehette volna még a lapot…)

Szóval csak bementem, aztán fél órán át „feltartottam”. De már ezalatt kiderült, hogy fest, néha kockul, megmutatta a kezén lévő tetoválásokat is, stb… Kedves és nagyon ügyes volt. De hamar elment a kedvem az egésztől, amikor nem kérdezett, érdeklődött igazán felőlem. Kb. semmit, semmiről – még érintőlegesen sem. Pedig zenekaros póló volt rajtam, és ott van a karomon a Neurosis tetoválás is… (És annyi mindent kérdezhetett volna…) Én közben meg már azt is tudtam, hogy kb. hol hajtja a fejét álomra… 😅 Nem másztam rá, nem vallattam, hiszen a festményét is simán megmutatta a telefonján, de valljuk be, hogy ez megint olyan volt, hogy ott vagyok, figyelek, kérdezem, érdeklődök. De miért? Mert aranyosan néz ki? Mert nő? Mert érdekes? Igen. Igen és igen…

Ez persze nem baj. Ennek így is kellene működnie. A baj az, hogy ő mit nem csinált. (Persze lehet szimplán nem jöttem be neki, illetve lehet, hogy túl idős voltam hozzá. A fene tudja mennyi is lehetett életkorra – fiatalabb, az biztos…) De amúgy nem is szobára mentem volna vele a következő percben… (Bár a visszaszámlálót már elindítottam! 😅) Szóval csak beszélgethettünk volna máskor, máshol, akár többször is…

De így… Bizonyos gesztusok hiánya szintjén elég furcsa volt… Hát azóta se kerestem. Egy ideig agyaltam rajta, aztán elengedtem. Ez olyan Patrickos történet, de persze én vagyok a hülye megint mi? 😆 Szerintem amúgy nagyon is jól döntöttem… És még csak nem is kellett nagyon rajta gondolkodnom.

Valamiért persze mindig én érzem magam “ilyenkor” szemétnek, de na…

A lényeg, hogy csak úgy én nem fogok „teperni”, a figyelem középpontjába helyezni valakit „sokadszorra a semmiért és a visszautasításért”. Már úgy elvből sem. De nem is igazán ezektől félek, mindenki dönthet úgy, hogy nem akar tőlem semmit. Kis túlzással hozzá is szoktam már. Csak szimplán unom. Így legalább nem lesz több „waste of time”. Dolgozzon meg szépen mindenki a figyelemért, érdemelje ki mindenki, hogy meg akarjam masszírozni 😅, hogy legyen tánc meg minden, vagy hogyan is kell mondani… Ez nem puszta para a kapcsolatoktól, hiszen ha valami fun, akkor fun, ha szépen és könnyedén tekeredünk rá egy kapcsolatra, akkor – egy ideig biztosan – nincs is igazán min agyalni…

És ez a dolgozzon meg egy nő is a kapcsolatért, figyelemért dolog egyébként egy kapcsolat alatt is fontos… És itt bizony nem csak rólam van szó, ezek a problémák világszerte visszaköszönnek… (Más kérdés, hogy egy pasi is bele tud kényelmesedni a dolgokba, már persze ha „megvan a nagy ő”…)

És nem az “a munka” egy nő részéről, hogy ír nekem valaki két mondatot, ha megengedi, hogy randizhassak vele, vagy később elmondja nekem hatszor egy nap, hogy mennyire szeret. Persze az sem árt. 😀 Várjon az állomáson vigyorogva, miközben leszállok a csöves Hévről – büszkén villogtatva neki a frissen vásárolt bérletemet 😃 –, várja meg néha, míg elindul a hazafelé tartó járatom, illetve mondjuk ő is utazzon „egy kicsit” ezen fantasztikus járművekkel. A legnagyobb melegben persze. 😃 Mondjuk pont annyiszor, mint amennyiszer én. Ne kelljen érte könyörögni. Aki azt hiszi, hogy ez csak engem zavar pasiként, illetve ez nem általános probléma, az nagyon nagyot téved… Oké, lehet az a járgány a légkondis 673-as busz is, és akkor nem is voltam szemét. 😀 Ha ezek megvannak, egy idő után lehet talán én is vennék egy kocsit, ha nagyon kellene, vagy jóval kényelmesebb lenne. De csak azért, hogy ezzel csajozzak… Hát nem!

Ezenók irreális elvárások? Aki ennyire nem képes, az hogyan akar egy közös életet felépíteni? Az miképpen akar szeretni, és szeretve lenni? Esetleg egy kapcsolatból csak a kényelmes és fun része kell? Esetleg a figyelem? A megerősítés a nő felé, hogy mennyire jó parti lenne mindenkinek, ha ez meg az a pasi is a tenyerén hordozza? Khm…

Egyik ismerősöm mesélte még a nyáron, hogy a barátnője szólt neki, hogy 14 óra után vigye el már edzésre. De a srác éjszakásra ment, szeretett volna pihenni még előtte, és egyébként nem is értette, hogy miért nem bringával megy, amikor nincs 5 percre sem egyébként a hely. És valahol vicces, hogy edzeni megy, de ő azért kocsival vigye el oda… És ez csak egyetlen egy példa… (És persze el lehet vinni valakit néha, de nyilván azért hallottam ezt a történetet, mert az ilyenekből már lassan rendszer lesz – vagy lett volna – talán náluk.) Néha úgy érzem, mintha minden nő Szijjártó Petikénk kedvese szeretne lenni, aki WC-re is repcsivel megy lassan…

Tovább olvasom

They Shoot Horses, Don’t They? [ A lovakat lelövik, ugye? ] – 1969

Értem én, hogy ebben a rohanó világban kevesen szánnak időt a régi klasszikusok felfedezésére, illetve megismerésére, de azért vannak filmek, amelyeket egyenesen vétek lenne kihagyni még az olyanoknak is, akik egyébként nem rajonganak annyira komolyan a mozgóképekért.

Olyan produkciók ezek, melyeken nemcsak hogy nem fogott az idő vasfoga, hanem talán aktuálisabbak is, mint valaha. A They Shoot Horses, Don’t They? mindeközben pedig egyszerre végtelenül rémisztő és szórakoztató is.

Hiába a kilenc Oscar-díjra jelölés, valamint az egy el is hozott aranyszobor, Sydney Pollack rendezése így is az év egyik legnagyobb meglepetése számomra. Konkrétan vigyorgó arccal vettem az elején tudomásul, hogy ez bizony arról szól, amiről.

Ki Gilmore Girls fan? Ki emlékszik a They Shoot Gilmores, Don’t They? [ A csajokat lelövik, ugye? ] c. epizódra? Segítek, harmadik évad, hetedik rész. Táncverseny. Megvan? Igen, az egész egy viszonylag zárt térben játszódik. Igen, az a páros nyer, aki a legtovább bírja állva. Igen, pénz a főnyeremény. És igen, piszok valósághű, hiteles ez a két óra…

Annyira bele tudtam feledkezni, hogy szinte valósággal elrepült minden másodperce. Én szeretnék táncolni. Nem hinném, hogy órákra járnék, de szívesen „tekergőznék” néha valakivel. Általános iskolában 4 évig jártam társastáncra, voltam versenyen is… Még ha piszok fárasztó is volt, hiszen 3 órát kellett lábon kihordani, miközben előtte még kung-fu edzésen is voltam… Péntek este 9 körül estem haza akkoriban, nem is nagyon kellett gondolkozom mit csináljak majd otthon.

Ezt csak azért írtam le, mert amikor elkezdtem nézni ezt a filmet, én persze rögtön rávágtam, hogy egy ilyenen bizony szívesen részt vennék. (És persze tuti nyerné(n)k is! 😅) Hát… Izé… Szóval idővel azért visszafogottabb lelkesedéssel dédelgettem magamban ezeket az ábrándokat, de azért engem csak keményebb fából faragtak, ugye. Ugye?!

Hát fizikálisan… Na de nem kalandozok jobban el, szerettem táncolni, részben mert sokáig ez volt az „egyetlen” módja, hogy közelebb kerüljek a lányokhoz… (Ellenben amilyenek egyes lányok voltak persze, még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy beintettek nekem… 😅) De ott, akkor, négy évig egy kedves, normális párom volt. Nem ezért, nem ismerkedni jártam oda, de kár lenne azt hazudni, hogy nem segített akkoriban valamicskét…

Hogy aztán a filmben szereplő karaktereket mi váltaná meg? Ha nyernének. Oké, talán más is, de a pénz lehetőséged ad az álmaik megvalósítására… Még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez egy velejéig romantikus dráma, hát azt el kell keserítenem. Persze bele-bele lehet kapaszkodni dolgokba, de Sydney Pollack mozgóképe elsősorban színtiszta dráma. És azok közül is a legkaristolósabb fajta.

Nem éltem abban a korban – pláne nem az USA-ban –, de azért én még léteztem telefon és számítógép nélkül is. Legalább ezt elmondhatom magamról. És valamiért veszett mód tetszenek az ilyen tartalmak. Amikor valahogy más volt minden. Nem voltak egekbe szökő, elszállt igények, elvárások… Egy gyári munkás már kész főnyeremény volt…

Ezen merész kis betekintés nem csak a témája, valamint az apró részletekre való gondos odafigyelés okán lehet veszett mód emlékezetes, hanem a karakterei végett is. Mindannyian sebezhető, esendő és átlagos polgárok, ki kisebb, ki pedig nagyobb gondokkal az életében. Hogy aztán ki, meddig és hogyan jut ebben a nem mindennapi versenyben, azt megtudhatjátok, ha megnézitek ezt a felejthetetlen alkotást. Szerintem mindenképpen megéri rászánni ezt a kis időt. Most én kiteszem ezt a kis írást, felpattintom a kedvenc zenéimet, majd táncikálva elmosogatok. Ez is valami… 😅

10/10

WEZN: Meet Me In The Middle – 2024

Az elmúlt pár napban nem sokat aludtam, úgy fel vagyok pörögve… 😅 De hát van mit csinálni. Ma eladtam a kis xboxom hajnali 3-kor, reggel 6 után már úton is volt… Lecserélem a médialejátszóm egy jobbra. Sajnos ez amúgy kicsit kényszerű lépés is, viszont legalább így nagy lesz a boldogság utána. A régit elpasszolom, aztán így a korábban említett tranzakcióval közel nullára jövök ki.

Előtte való nap 24 órát egyhuzamban fent voltam… Tiszta hülye vagyok. Ma reggel pedig – miközben csinosítgattam a gyűjteményem –, rájöttem, hogy ha már ilyen jó – még ha nem is csúcs – térhangzásos TV-s rendszerem van, nem igaz, hogy nincs egy koncertes fülecském a mozgóképes könyvtáraim között…

Hát lett. Találtam specifikus koncertes torrent oldalt is. 🎸😄

Régen gyűjtettem ezeket a videókat, de a youtube leuralt mindent, hagytam a fenébe egy idő után. Viszont ott nemhogy térhangzás nincs mindenhol, hanem normális sem nagyon. Plusz egy csomó minden fent sincs úgy, ahogy lehetne – akár legálisan is. Azonban így, ha nem is minden, de azért jónéhány kedvencem legszebb koncertjei elé nyálcsorgatva fogok lehuppanni. Természetesen a zsebeimben legalább 20 db könnyfelitató paplannal bebiztosítva. 😆

Ma is megpityeregtettem magam két dallal. 😅 Érik is ám a toplista, milyen számokon sírtam már. 🙈 Meg milyen dalokra szoktam állhatatos hevülettel, harciasan legyakni a rosszabb pillanataimat, időszakaimat. 🙂

Tök jó, hogy a címben szereplő tételről nem is beszéltem még, de ez egy ilyen poszt. Ezt bizony ma reggel találtam. Eccerűen cso-dá-la-tos. Szeptember 13-án jött ki az első lemeze a párosnak – Meet Me In The Middle címmel. Két dalt tudtam le eddig, ezek alapján pedig nagyon örülnék neki, ha az album többi része is hasonló szinten mozogna. Remélem nektek is tetszik. 😌

Esküszöm, hogy nem erről akartam írni, pláne, hogy van – csak a közelmúltból – három elkezdett írásom, de majdcsak kész lesznek egyszer azok is. 🙂