Nem szeretném nagyon húzni az időt. Szóval… Ez a film annyira, de annyira tökéletes. Nemegyszer hatalmas mosolyt csajt az arcomra – számtalanszor nevetés kíséretében –, de közben többször meg is könnyeztem a látottakat… Nevezhetném persze nevén is a dolgokat, csak gyáva vagyok. 😅 Na jó, sírtam is. De csak kicsit ám…
Hol is kezdjem… Mindenki ismeri a Mielőtt-trilógiát ugye? Az első darabját láttátok gondolom. A Richard Linklater által rendezett Mielőtt felkel a Nap c. romantikus filmre tekinthetnénk ennek a remekműnek úgymond a klasszikus változataként is. Igen, ennyire jó a 303! Oké-oké, de most komolyan kérdezhetnétek, hogy nyújt-e valami pluszt ez a film ahhoz képest? Igen, nagyon is! Tényleg bátran le merem írni azt, hogy ez modernebb, mélyebb, intimebb, kiforrottabb, szebb és sokkal aktuálisabb is. Szinte minden téren több, mint Linklater 1995-ös alkotása. Pedig azt is nagyon szeretem.
Hans Weingartner mozgóképe tényleg csupa-csupa varázslatos elemből tevődik össze. Az első 5 perc után már imádtam, a zenék, a képek, ahogyan beindult az egész… Fél óra után már ott tartottam, hogy kicsit elkezdtem félni is, mert annyira tetszett, amit addig láttam… Azt gondoltam, hogy ha ezt elrontják, akkor én képes leszek csak azért sírva fakadni… Aztán nemhogy nem baltázták el, hanem egészen az utolsó képkockáig bezárólag brillíroztak. Még egyszer: A zenék, a képek, a hangulat, a kémia a két főszereplő között… Az, ahogyan és amiről társalognak… Szinte lehetetlen szavakkal, pár bekezdésben leírni mindazt, ami most kavarog bennem.
A 303 egy olyan 2018-as film, amely a drámák, a romantikus filmek és a vígjátékok parádés egyvelegének is tekinthetnénk, de mindezt egy olyan lélegzetelállító road movie-ba ágyazták be, hogy szem már csak ettől a ténytől sem maradhat szárazon. A párbeszédeket említettem, de amúgy sem nagyon akarom elspoilerezni őket. A modern világ általános, a társadalmunk egészét sújtó problémáktól kezdve, az egyéni és párkapcsolati vívódásainkig szinte minden szóba kerül… Ez lehetne akár sok is, de annyira természetes könnyedséggel tárgyalják ki ezeket a témákat, miközben annyira a helyén van minden egyes levegővétel, valamint pro és kontra érv, hogy egyszerűen elrepül ez a két óra.
Én pedig annyira, de annyira szorítottam értük… Arról nem is beszélve, hogy nagyon ritkán van olyan, hogy libabőrös leszek egy filmtől. Most aztán azt is megkaptam… Pedig kicsit félve kezdtem megint filmezni… Aztán tessék, itt van egy új kedvencem, amely egyenesen minden idők legjobb filmjeinek listáján is helyet követel majd magának. Vannak még apró csodák. És talán ezek az életben a legértékesebbek, mert ezek vezetnek tovább majd a még nagyobbakhoz…
És igen, a szerelem és a szex is szóba kerül, szóval a kapcsolatok miértje, mikéntje is. És jaj, hát én besírtam ezeken is néha. Olykor már majdnem azon kaptam magam, hogy félve jelentkezem náluk, mondván: „Khm… Bár aranyosak vagytok, meg minden ilyesmi, de én is szót kérnék ha lehet…” 😄 Nem tudom van-e értelme bármi mást is írnom még. Ez egy olyan film, amelyet mindenkinek látnia kell. Ahogyan szétnézek az interneten, sajnálattal látom, hogy bizony itthon ezt a kincsesláda szerepét is betöltő produkciót milyen méltatlanul kevesen ismerik… Ezen pedig úgy érzem mihamarabb változtatni kell. Én is fenntartások nélkül ajánlom majd „mindenkinek”. És végre itt egy olyan szerelmi történet, amelyet szívből merek majd a srácoknak is ajánlani a vetítőteremben, csak kerüljek ismét sorra… (Aztán csak próbálják lepontozni nekem…)
Érdemes talán megemlíteni, hogy eredetileg 2 óra 25 perces játékidőről lenne szó… Én gyorsan beszereztem két verziót is, de mindkettő csupán 120 perc körül mozog, és persze még így is van köztük különbség a jeleneteket gyors átpörgetve. Mindegy, remélem valahogy egyszer hozzájutok a vágatlanhoz is, addig meg marad a 123 perces verzió… (Egyébként ez az utóbbi szinkronnal is beszerezhető, szóval tényleg hajrá mindenki!)
10/10