Most is elég sok témát érintek. A nők hozzáállásáról, a férfiak hülyeségéről – az onlyfanst is érintem –, meg hogy egyébként szerintem tök jó egyedül. Érdekes dolgok ezek, gondoltam megint kiírom magamból itt. 🙂

Igazából úgy volt, hogy elengedem a témát, de csak érdekes és foglalkoztat, ennek okán aztán megint eszembe jutott pár dolog, amikor láttam pár videót.

Az egyik ez volt:

Majd egy millió feliratkozója van youtubeon, gondolom nem ok nélkül. De amúgy is ismertem már, és hát nem is az a lényeg, hogy ki ő, hanem az, hogy mit állít.

Mondjuk nekem ezzel nem mondott kb. semmi újat. De én persze kicsit továbbgondoltam…

Szóval messze nem tartom magam nőgyűlölőnek. Viszont – úgy általában – nem is tartom túl sokra őket. Ettől persze még állítom, tapasztalom – hú, de még mennyire –, hogy a legnagyobb részük egy forintot nem ér. (És igen, azok akik pl. ezt a blogot látogatják, lehet már pusztán ezért is kivételek lehetnek, de hogy miért mondom ezt, arra majd később visszatérek.)

Szóval az a lényeg, hogy a nők agyonválogatják magukat, iszonyatosan magasan vannak – minden szinten – az elvárásaik. Sokan lehet tudják ezt, tisztában vannak vele, de ha konkrétan rászűrnék egyesek ideális jelöltjeire, hát lehet a férfiak egy százaléka se esne bele a merítésükbe… A pasik ezzel szemben tök egyszerűek. A legtöbben beérik azzal aki épp szembe jön, pontosabban azzal, aki hajlandó velük bármilyen kapcsolatot létesíteni. Ha aranyos, kedves, illetve emellett még hajlandó a férfivel is szexelni – közben pedig nem okoz túl sok problémát számára –, akkor a nőnek nyert ügye van. Elég egyszerű nem?

Azért röhej, hogy ezt a szintet nem tudták nálam – meg sokan másoknál – megütni a nők úgy 90 százaléka. Olyan se, aki akart tőlem valamit. Parádésak… (Nálam persze messze nem is a szex volt a lényeg.)

A lényeg, hogy a nők – pasik által fentebb látható módon – egyik legfontosabb valutája a puncijuk maga. Már ez önmagában is elég sokat elmond róluk. Aztán, hogy ez a férfiakra nézve gáz, hogy beérik szinte ennyivel, vagy a nőkre, hogy mást sem nagyon tudnak, akarnak kínálni, hát abba most ne is menjünk bele…

A legkellemetlenebb rész az, hogy a nők az átlagos pasiknak nagyon ritkán adnak esélyt. Amikor meg igen, akkor lehet nem fekszenek le velük, legyen egy harmadik tali, egy negyedik, egy ötödik… (Csak beszélgessünk még…) A pasi ráun, belefárad, elveszíti az önbizalmát, mit tudom én… Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha egy nő nem mer lefeküdni egy sráccal x időn belül, akkor az szerintem az ő önbecsülését minősíti leginkább. Mitől fél? Hogy a srác levarrja, aztán lelép a picsába? De ha nem csak a punciját tudja felkínálni, mert egyébként érdekes, kedves, jókat lehet vele beszélgetni, megértő, gondoskodó, stb., és még szexelni is van kedve, mi több, még esetleg szenvedélyes is, akkor mi az istenért lépne le a srác, amikor mi, átlagos pasik, alig vagy csak nehezen találunk magunk mellé valakit? Jó kérdés nem?

Nem, ezzel nem azt mondom, hogy már az első két randi valamelyikén feltétlen le kell feküdni a másikkal. De ha a harmadik vagy negyedik talin sem mélyül el a dolog valamilyen szexuális vonatkozásban, ott lehet komolyabb problémák is vannak…

Onlyfans, de ennyien? Most komolyan?!

És hogy a címre visszautaljak. Szintet léptem. Eldöntöttem, hogy mostantól bandcampen pl. előnyben részesítem a pasikat. Tőlük veszek majd hanglemezeket, meg hasonló dolgokat. Továbbá régóta motoszkál bennem, és bizisten összeírom valamikor, hogy az összes 9 és 10 pontos filmem közül a romantikus, szerelmi történetek hány százalékát rendezték és írták férfiak. Innentől már sejthetitek mire akarom kifuttatni a gondolatmenetemet…

És lehet ez undorító dolog részemről, de tudtátok, hogy az USA-ban minden tizedik 18 és 24 év közötti nő onlyfansen „dolgozik„? Döbbenet. Én értem, hogy pont azokat „büntetni”, háttérbe tolni, akik nem ezt csinálják, eléggé „kontraproduktív”, és álságos véleményezése a helyzetnek, amelyet persze nyilván nem is fogok tudni teljesen betartani, de hát egyébként – úgy általában – mit is kaptam én – és sokan hozzám hasonlóak – a nőktől? Még gyakran az ígéret maga is elmaradt…

Igen, bele lehet menni, hogy a pasik meg fizetnek ezért, de hát mit mondjak erre… Az onlyfans egyébként is a legalja. Jó esetben is sokszor csak fél perces igénytelen szarokért – kivételek persze vannak – fizetnek egy csomót a férfiak… Ennél komolyan ezerszer jobb, szebb, erotikusabb, és minőségibb, akár hasznosabb tartalmakat találni más helyeken. Ehelyett majd ilyen szarokkal lesz tele minden… És ezért még fizetünk is… (Na ugyan persze nem én!)

Egyszer hallottam egy beszélgetést, ahol szakemberek vitattak meg dolgokat, és az egyikük azt állította, hogy ha a nő néz alkalmanként pornót, akkor az bizony jobbá teszi a szexuális életét. Hát ugyanezt mondom már mióta… (Csak jól kell tudni választani.)

Eszembe is jutott erről Bill Burr: Halálos évek című – 2025-ös – estje, ahol az egyik poén alapja az volt, amikor azt ecsetelte, hogy a nők mennyire nem tudnak faszt verni. 🤣 Jó, ez így önmagában kurvára nem vicces, de hát nem is az volt a célom, és látszott egyébként is rajta, hogy komolyan gondolja… Bírtam az egész műsort, szerintem tök jó arc. 😀

De haladjunk is tovább… A pasik kevés figyelmet, törődést, szexet kapnak, úgy látom, hallom, hogy egy random macskát többet simogatják lehet egy hónap alatt, mint egyes férfiakat mondjuk egész életükben. És ez valami elképesztően lehangoló és szomorú. Pedig macskás vagyok én is. 😅

Amúgy Puszér mondta még az MGTOW-s videójában, hogy a nőknek még nem is feltétlen az anyagi dolgok a fontosak, hanem… Szóval ha egy randin vagy, veled szemben ül egy nő, akkor vegyél elő egy kisebb köteg pénzt, öntsd le benzinnel, és gyújtsd meg előtte. A nő azonnal olyan nedves lesz, mint még soha életében. Mert te annyira szereted, hogy felégetsz érte egy köteg pénzt. Valami ilyesmi a lényege. De itt van inkább, időzítettem.

De igazából ezt is továbbgondolnám. Átlagos pasiként is lehet persze csajt találni. Csak mint fentebb láthatjátok, áldozni kell rá. Ez a lényeg. Te buszozz, vezess el hozzá, te vidd el vacsorázni, te fizess, te szervezz programokat, te legyél türelmesebb, kedvesebb és figyelmesebb. Egyszerűen úgy gondolom, hogy lehet annyira csicska egy pasi, hogy még egy jó nőt is ki tudjon így fogni. (Persze a nő érdeme valamilyen szinten, hogy egyáltalán esélyt adott a pasinak a „csicskulásra”…) Na én ebből viszont soha nem kérek már. Jöjjön ő is. Utazzon ő is, kezdeményezzen ő is szexet gyakran, stb. Legyen kölcsönös minden. Az elejétől kezdve. Szerintem amúgy is csak így működhet.

Szóval mivel az átlagos pasik többsége idővel megedződik, hiszen sokszor elutasítják – még ha áldoz is rájuk időt és energiát –, szépen lassan tudatosítja, hogy oké, ennyi elég volt, és egyébként is kb. láthatatlan a nők számára. Így aztán bizony sokunk a pornóba, vagy / és jobb esetben különböző hobbikba menekül. Lehet ez művészet, pecázás és foci, tényleg bármi. Viszont emiatt mindenképpen komoly önismerettel bírnak majd idővel, és bizony ez a fent említett sok negatív érzés, ez a fajta szomorúság, csalódottság és szorongás kihat a világképükre, adott esetben pedig a művészetükre is. Magyarul miközben a csajok válogatnak, és vadásznak a gazdag, 180 cm-es pasira, addig mi meg elszórakozunk és bizony közülünk sokan majd jó könyveket írnak, zenéket szereznek, stb… De ha nem, nem. Akkor is elvagyunk.

Mondjuk talán pont efféle zenéket is szereznek majd, mint ez itt lent. A kedvenc részem 4:34-től van, mondjuk 6:30-ig. (Időzítettem.) Letaglózó. Az ilyen progresszív metál talán a legjobb gyógyír a szomorúságra. Úgy tud egyszerre – tépelődések közepette – elringatni, meg valamiféle dühödt önkifejezésre juttatván felszabadítani, ahogyan arra talán csak a zene képes. Mármint persze csak az ilyen féle. És hát mindig eszembe jut ilyenkor az a koncert, amikor a Birds in Row próbált bennünket „jobb kedvre deríteni”. Nyilván nem csak a pasikhoz szóltak, amikor a magányról mondtak pár tőmondatot, pedig lehet nem ártott volna. „🤣 ” Hiszen a nők szinte csak saját maguknak köszönhetik, ha annak érzik magukat. Akár egyedül vannak, akár kapcsolatban…

A nőnek mindeközben még mindig nem lesz párja lehet, de legalább kb. bármikor szexelhet egy ideig, már persze, ha akar… De ennyi…

Komolyan, hálát adok az istennek, hogy HSP-s vagyok, és mindig le tudtam kötni magam valamivel, mert így nem voltam belekényszerítve egy olyan döntésbe, hogy érjem be egy puncival, aki lehet még csak nem is kedves… Más kérdés, hogy azért néha nagyon „hiányzik” (?!) az intimitás. (Nyilván „szellemi” téren is.)

Mondtam, hogy ezen blog – visszatérő olvasói – kivételek lehetnek. Azért gondolom ezt, mert őket legalább már itt érdekli valami, mert lecsekkolják, hogy milyen baromságokat is hordok itt össze. Ha csak egy-két pl. filmes írásra néznek rá időnként, akkor az is már sokkal több, mint amit sokan elmondhatnak magukról. Ha meg még meg is néztetek valamit az ajánlottak közül, és van is véleményetek a látottakról, akkor pedig aztán egy szavam nem lehet rátok… Pacsi, puszi érte. ☺️ És tényleg minden jót kívánok mindenkinek. 🙂

Sokkal jobb tudatosan egyedül

Aki azt hiszi, kamu, hogy egyedül milyen jól el lehet szórakozni, annak tanácsolnám – ha még nem tette volna –, hogy próbáljon majd meg 1-2 évig egyedül lenni. De teljesen. Még alkalmi szex se legyen! Sokan el nem tudják képzelni a nők közül, milyen fasza is tud lenni ez. Gondolom részben azért, mert nem érdekli a többséget semmi. (Hobbi szinten.) És nem is ehhez van szokva.

Én értem, hogy vannak akik a családnak szentelik az életüket, az egy komoly és szép dolog, de az akkor is a családja, nem pedig ő maga. És azt szerintem azért senkinek sem szabad feladnia. Még ha a határokkal sokat is kell játszania érte…

És ha most ide írna egy nő, hogy jaj, de hát a pasik is elhíznak, igénytelenek, naná, hogy nem érik be akármivel, akkor talán emlékeztetném a kedves hölgyeket, hogy ha borotválkozik, normálisan öltözködik, és rendben van egy férfi alkatra, akkor is csak átnéztek rajtuk. Mert ti a herceget akarjátok. Aztán így naná, hogy szarik egy idő után az illető abba, hogy prezentálgassa önnön nagyszerűségét, amivel egyébként kurvára nem ért el korábban sem semmit. (Sok ilyen alakot ismerek egyébként személyesen, és van, hogy én sem borotválkozom hetekig. Úgy nézek ki néha, mintha aszexuális lennék. Már leszarom. És nekem amúgy is jól áll. 😂)

Tudom, hogy már mondtam, de mindezektől független még mindig hiszek a szerelemben. Csak az esély rohadt kicsi rá. Tudom, hogy a pasiknak sokszor 40 fölött fordul a kocka, akkor lesznek ők „a nyerő helyzetben”, de ettől még nem lesz számomra fontosabb egy numera. Ha 15 évet kibírtam punci nélkül, akkor menne kb. életem végéig is. Sokat lehet nem veszítenék vele…

A kivételes nők is pórul járnak

Ebben az egészben mégis az talán a leginkább szomorú, hogy a kivételes nők is elvesznek a silányok között. Százával, ezrével találhatunk videókat a neten, ahol arról beszélnek, hogy a pasik már nem is nagyon kezdeményeznek. Senki nem létesít kapcsolatot, legalábbis amíg a nők nem változnak, vagy legalább az a bizonyos normális kisebbség nem kezd el kezdeményezni… (Amitől pedig szerintem nekik nem is kellene félniük, mivel – ahogyan fentebb olvashattad –, a pasiknak elég egyszerűen meg lehet felelni. És hát szerintem nem csak számomra lenne tök cuki és hízelgő, ha egy nő lépne előbb, és ő lenne a proaktívabb az elején.)

Meg hát én is 38 leszek, azért ennyi év alatt a normálisabb nők már elkeltek. Mondjuk nem is volt sok belőlük…

Ez az egész messze nem rólam szól most, mert én ha akartam volna, lehetett volna akár kb. feleségem is szerintem. De valaki még annyit sem kap, mint én. Csak ugye nekem vannak elvárásaim, és ez – ahogyan már korábban írtam – a nőket megdöbbenti… Nem is értem tényleg, hol és hogyan élnek néha. Hát akármennyire is csúnyán hangzik, én nem sokat veszítettem – így visszanézve legalábbis – a nők részéről tanúsított, így sokszor megélt, és tapasztalt tiszteletlenségét, bunkóságát elnézve… (Árnyalhatnám persze, hiszen nem mindig volt ilyen gáz a helyzet, de hát szerintem nem is véletlen vagyok 15 éve egyedül. Még ha ennek persze erősen köze van ahhoz is, hogy olyan érzékeny is vagyok, amilyen…)

És én értem, hogy sokszor írtam már a szuperérzékenységről, és tudom, hogy a férfiak és a nők közt is hasonló arányban vannak jelen. De ettől még a szuperérzékeny nő is nő. Miért ne válogasson, ha megteheti? Nyilván egy ilyen személy nem olyan felszínesen válogat, és őt valószínűleg sok minden más is érdekli, de hát ha a piac neki is nyitva van, akkor miért ne keresné a legjobb ajánlatot? Nem nagyon hinném, hogy sok olyan nőt ismertek, aki mondjuk hosszú évekig nem feküdt le legalább senkivel. (Pláne mondjuk a húszas éveitől kezdődően.) Azt meg kötve hiszem, hogy akár egy HSP-s nő mondjuk 15 éven keresztül nem szexelne mással…

Nem, ezzel nem azt mondom, hogy ez egy érdem, amiért elismerést várok… (Gondolhatjátok, hogy nem…) Csak arra reflektáltam magamban, hogy a rendszerbe belesimulnak a szuperérzékeny nők is. Szerintem ott ilyen téren jóval kevesebb olyan szélsőséges esettel találkozhatunk, mint a férfiaknál… (Lásd, mondjuk az én esetemet.)

Igazából azért is írtam róla, mert hátha pár sráchoz eljut, vagy hátha pár nő elgondolkodik ezen még idejében, és ha ő mondjuk nem is ismer magára, tuti vannak olyan barátnői, akiket esetleg terelgethetne, de legalábbis elbeszélgethetne velük a témáról. Én pl. munkahelyen meg máshol is szívesen beszélek erről az egészről. Tudom, hogy pl. egyes pasiknak kifejezetten sokat jelent, ha más a szívéből szól – már ezen témákat illetően. Csak hát ez az egész kicsit tabu még mindig. Leinceleznek, mit nyavalyogsz, legyél már férfi, mekkora lúzer vagy, stb… Kaptam – többektől – néha én is tanácsként, hogy adjak lentebb az elvárásaimból, stb… Holott azok igazából sosem voltak magasak.

A pasiknak inkább emelniük kellene azon a bizonyos mércén. Pusztán csicskasággal, illetve sok pénzzel szerintem nem lesz még kiegyensúlyozott, ideális és boldog egy kapcsolat. A szabadság hatalmas kincs. Mi már tudjuk. Ezt pedig csak azért elengedni, hogy valakinek minden szavát lessem, és beteljesíthessem az összes álmát, csak mert néha szétteszi a lábát… Hát köszi, inkább filmezek és olvasok. 😅

Az én kis lakásom

Mostanság amúgy nagyon elfoglalt vagyok, átrendeztem a szobám véglegesre, és rendeltem még úgy 5 posztert, meg ezt-azt. Plusz valamit, ami egy ideje már a személyes álmom volt. Régóta nézegettem, keresgéltem, válogattam. Ma reggel jön meg… 🥰 A lakás után ez a legdrágább dolog, amit valaha vettem. És nem, nem egy beszélő, mindent is tudó, testreszabott guminőről van szó. 😅 Az ugyanis csak két hónap múlva lesz kész, aztán csak utána szállítják. 🤣

És most kaptam emailt, hogy egy másik csomagom is megjött, csak érte kell mennem. Szerintem az a hatalmas Goodbye First Love poszterem lesz az USA-ból. 😍 Azért nem vagyok biztos benne, hogy ez az, mert várok még egy fotóalbumot, meg egy filmet, limitált Blu-ray kiadásban.

A ruháim amúgy majd 40%-át is kukáztam. Egy kis szekrényt is szétszedtem, mert csak a helyet foglalta. Vicces, hogy két szekrényt is vettem barátnőzés miatt, gondoltam majd lesz valami idővel, amikor xy nevű hölggyel társalogtam egy ideig. Mármint azt feltételeztem, ha itt aludt volna, tudta volna hova rakni a cuccait. Mekkora barom voltam… 😂

De igazából ez szerintem azért jó jel is a részemről. Nálam nem csak duma, hogy szeretem magam, meg ki vagyok békülve magammal – minden faszságom és hibám ellenére –, mert pl. óvszert is vettem egyszer egy nagy csomaggal. (Hogy minek persze… Tényleg, nem kell valakinek akcióban?! 😅) Ezek alapján szerintem kijelenthetem, amit igazából mindig is tudtam, hogy szerethető, szenvedélyes (skorpió 🦂 is vagyok ám 😅) alapvetően kedves, és olykor kicsit dilis srác vagyok. Mert úgy készültem, hogy lesz valami, azaz érdemesnek tartottam magam rá. (És itt véletlen sem csak szexre gondolok.) Aztán jöttek „a pofonok”.

Igazából innen is megköszönhetném annak a „jó néhány” nőnek, hogy itt tartok most. Saját kis kecó, független vagyok, sok jó filmet láttam már, és még mennyit fogok… Meg hát az a drágaság, ami ma reggel érkezik. ❤️ Ez nagyon gonosz lesz, de „nélkületek mindez lehet nem jött volna össze”. 🤣

Majd hamarosan – lehet még ma – megmutatom mi az. 🙂 Körbefotózom a szobám nektek. Meg magamnak is. Nem felvágásból, mert tényleg nem nagy dolgok ezek, de azért büszke vagyok rá, és nekem nagyon tetszik az eredmény. 🙂 Meg ha más rendszeresen prezentálgatja a nyaralásait, a boldog kis családját, a kocsiját – facebookon – minden ismerősének, szerintem nem ördögtől való, hogy én ide kiteszek pár képet.

És ez az elrendezés valami standard is lesz számomra a jövőre nézvést, ha egyszer valakivel együtt fogok mondjuk élni egy nagyobb helyen, akkor is szeretnék legalább egy szobát így belakni. Vagy egy részét legalább. Meg ha szólóban költöznék, akkor is jó lesz innen meríteni, szóval ezért is fotózgatok.

Holnap meg talán befejezem az egyik filmes írásom… Nem tudom megállni, hogy ne emlékezzek meg legalább magamnak róla… ☺️