15 év egyedüllét, csók, valamint kb. bármilyen érintés nélkül, aztán úgy gondolom, érzem, hogy igen, vonzóvá tehet az egyedüllét. 😅 A videó címéből kiindulva én már istentelen mód az lehetek. 🤣 Szóval ezt a kis videót ma láttam, és szerintem rendben is van. Kedves fiúk és lányok, szerintem ez is tanulságos lehet mindenkinek, és nem is véletlen ajánlottam, írtam már én sem, hogy valószínűleg senkinek nem ártana, ha kicsit többet lenne egyedül. Még talán családosként sem. Az “én” pl. messze ne rendelődjön teljesen alá a “mi”-nek… A “ti” meg aztán pláne ne nyomjon el senkit.

Igazából kevés dolgot tudnék hozzátenni – mondjuk azért tudnék mit 😅 –, és bár HSP-sként voltak számomra “nehezebben megélt időszakaim”, a visszautasítás, a kevés match a társkeresőkön – kukába amúgy mindegyikkel –, plusz az unalmas lányok sokaságának érdektelensége néha már-már szinte le is hangolt, de persze nem is nagyon tartottam velük a kapcsolatot… Nem igen volt barátként kezelt “barátnőm”. Meg hát igazából általában én passzoltam le a párkapcsolatra való “felkéréseket”. Valamelyiket abszolút jogosan, már korábban is meg kellett volna tennem, van amin persze ezzel szemben lehet “túl hamar is túltettem magam”. Mindegy is. A lényeg, hogy valójában idén szeretem magam talán a legjobban. És ezt minden túlzás nélkül állítom. Korábban sem voltam rossz passzban, de idén minden téren szintet léptem. 😅 És igazából úgy gondolom, hogy ha én ezt az időszakot, ezt az énemet – illetve mindazt, ami ideáig eljuttatott, és ahogyan én mindezt meg is éltem – megosztanám mással, hát az egészen izgalmas, szórakoztató, néhol talán kacagtató is lenne. 🤣

Mindig tudtam, hogy eljön majd az én időm, de nem gondoltam volna, hogy ennyi egyedül töltött év után is van még mit hova fokozni, és hogy ez szólózva jön össze. És ez nem egyfajta pótlék, nem prezentálás, nem megfelelési kényszer szülte tettek és gondolatok halmaza, hanem pusztán csak “én” vagyok. A képzeletem, a lelkem és a testem. És persze ezek kusza összefonódásai.

És igen, kaptam már meg mástól, illetve hallottam másra vonatkozóan is, hogy “aki sokáig egyedül van, annál biztos van valami gond”… Hát ezzel messze nem értek egyet. Egy boldog, kiegyensúlyozott, energikus, vidám egyedülálló tényleg piszok vonzó. Mármint amikor nem csak meg van játszva, miközben egyébként közben valósággal kajtat mondjuk egy pasi vagy egy nő után, hanem tényleg éli is az életét. Amikor van valami szenvedélye, amikor arról óráig is képes lenne beszélni a másiknak…

Szóval ne féljen senki az egyedülléttől, és ezzel nem mondom azt, hogy túl kell romantizálni ezt az egészet, de akár még azt is meg lehet lépni. 🙂 Lehet a határokat feszegetni, számtalan dolgot ki lehet próbálni, el lehet vonulni csak ennek és annak élni. És ez az egész minősége és mennyisége csak rajtad, rajtunk áll.

Azt hiszem régóta tudom, mit tudnék egy kapcsolatban adni, mit jelenthetnék valakinek, és bár a női elvárások az egekben vannak, és meglehetősen letaglózó, mennyire hiányzik belőlük a poraktivitás, de hát eddig is szartam le, hogy most van-e valakim, vagy nincs – már bocsánat. Bár már sokszor leírtam, most is megteszem… Nem leszek csak együtt azért valakivel, hogy végre legyen valaki, legyen végre szex, meg ilyesmi. Nálam ebből kiindulva a gyerek sosem volt pl. cél. És szerintem jobb is, hogy nem az. Mindig úgy voltam vele, ha majd lesz egy olyan barátnőm, akkor meglátom. De jelenleg ez már nem foglalkoztat, mert mint írtam, abszolút elengedtem a témát. Még a barátnőzést is egy ideje.

Nem keresek senkit, nem akarok lenyűgözni senkit. Egy valakit leszámítva… Saját magamat. 😅 És ha ez megvan, ha testileg, lelkileg szabad és boldog, illetve teljes vagyok, illetve tudok minden baromságomon is nevetni, akkor minden rendben van. Tudom, szemét dolgokat is leírtam ide, sokszor általánosítok, kiragadok dolgokat, és persze messze nem vagyok tökéletes én sem. De néha ki kell mondani, és le kell írni dolgokat. Lehet ezek nekem kellenek, lehet nektek is.

Sok-sok olyan kapcsolatról tudok, illetve hallok – akár a munkában is –, amikor együtt vegetálnak párok. Nem, nem látok bele, de nyilván hozzám is eljutott pár dolog 15 évnyi munka után. És egyesek úgy rettegnek az egyedülléttől, mintha akkor magán a pokol tüzén égnének el. Van akiken nem is nagyon lehet segíteni. Nem is érdemes általában. Szerintem mindenkinek saját magának kell leginkább akarnia változtatni a dolgokon. Nem mondom azt, hogy mindenkinek, no meg persze minden esetben egyszerű kilépni egy kapcsolatból, de hát szerintem sokan nem is tudják, hogy mennyire fun is tud ez az egyedüllét lenni.

És persze én is megkaptam már, hogy nekem talán nem is való egy kapcsolat. Én azért nem gondolom ezt. 🙂 De persze az biztos, hogy jól elvagyok egyedül. Egyébként már néhányszor tuti „kapcsolatba menekültem volna”… Az is bizonyos, hogy akármilyen kapcsolattal nem érem be. Minek váltsak, ha most teljesen klassz minden? Ha viszont ezt ki tudom terjeszteni, meg tudom élni, mutatni, osztani mással, és nem szájhúzás, meg minek nézel te engem, meg korábban nem is ilyeneket és így írtál a vége, hanem nyitottság, őszinte érdeklődés, és egyfajta életigenlés, minek után aztán ő is hasonlóan tesz az irányomba, akkor persze mehetne a dolog. 😀

Én biztosan nem keresgélek már, majd keressenek engem. Elvileg vonzó vagyok. 😂 Vagy leszek. Vagy nem is tudom. Most megyek, és lassan kibontom azt a két csomagom, amelyek 5 napja ott hevernek az egyik polcomon. És aztán – kávé szürcsölgetése közben – kinézem a ma esti, holnapi, valamint azutáni néznivalókat. Már pusztán ezeket a pillanatokat is imádom. ☺️ Élvezzétek ti is többet saját magatok társaságát. Aztán ha tudjátok, osztozzatok is ebben a másikkal. Ha ma nem is, majd talán holnap. 🙂