De kellett ez már. Hiába, Európában még készülnek igazán jó krimik. Hogy miért mondom ezt? Mert nekem nagyon nem tetszik az, amit pl. David Fincher a Netflixnél művel. Szerettem a Mindhuntert nagyon, de a streaming platform ugye “egy időre” elkaszálta. Pénzügyi okokra hivatkozva. Gondolom, azaz pontosabban fogalmazva olvastam, hogy a nézettséggel nem volt arányos az a a bizonyos összeg, amelyet a sorozatba bele kellett ölni. És pontosan ez az én problémám.

Oké, hogy a Netflix mennyi pénzt elver totál gagyi filmes anyagokra. Vagy legyen nem oké, de az biztos, hogy értem az okát, még ha visszataszító is. Viszont Fischer miért nem ír akkor olyan filmeket és sorozatokat, amelyeknek a tető alá hozása minimális anyagi forrásokat emésztene csak fel…

Játszódjon a mai világban mondjuk az a bűnügyi történet. Nem kellenek speciális effektek, nem kell szétlőni egy várost. Még talán egy fegyver sem kell hozzá feltétlen. Írjon. Legyen kreatív… És ezt persze sok más mindenkire is elmondhatnám. Értem én, hogy fáj, hogy az álomprojekt harmadik etapját nem tudja megvalósítani, de hát akkor alkalmazkodjon. Vagy ha ennyire kötik a kezét az iparban, és ő nem akar bizonyos elvárásoknak eleget tenni, költségeken faragni, megvalósítható munkákba fogni, illetve nem tud pénzt keríteni az ötletei viszontláthatóan valóságossá tételéhez, akkor írjon könyvet. Ott mindent szabad…

Na és akkor itt ez a sorozat. Amely annyira jó, de közben annyira mérges is vagyok rá. De most kezdésnek azért szögezzük azt le, hogy iszonyatosan sötét és nyomasztó az egész. Ezt pedig szeretjük természetesen. De hát milyen is lenne egy olyan széria, amely egy túszejtéses bankrablásról szól… Néztem ezt a sorozatot, és néha azon gondolkodtam közben, hogy jesszusom, egyeseknek tényleg így és ebből állhat az élete? (Mondom ezt én – figyelitek?! 😅) Oké, hogy csak egyetlen egy napot ölel fel a széria, de hát azért amikor nagyjából összeálltak a dolgok a fejemben, akkor sem lettem sokkal vidámabb… Fogalmazhatnék úgy is, hogy még inkább elborzasztott mindaz, amit láttam.


És ez még mind semmi, mert bizony maga a koncepció is egészen érdekes… Mármint abból a szempontból adódóan, hogy váltott szemszögből követhetjük figyelemmel az eseményeket. Egyszer a rendőrök, a sajtósok munkáját látjuk, egyszer meg a bűnözők belső tevékenységét. És ez váltakozik. Epizódról epizódra. Emiatt én aztán mindig szerettem kettesével letudni őket, hogy képben legyek azzal, egyébként mi minden zajlott a korábban látottak alatt a másik oldalon is…

Az első két rész szerintem megér egy 7 pontot, amit aztán 3 darab 9 pontos epizód követ. A végére meg elspoilerezem, de egy erősebb 8-as értéken zárt a sorozat. Lehetett volna ez jóval több is, de nem mertek igazán sötét lezárást adni a történetnek. Még ha happy end-nek távolról sem lehet nevezni a történet kifutását…

A legnagyobb gond mindezek mellett az a sorozattal, amely egyébként az egyik erényéből eredeztethető. Abból, hogy egy meglehetősen komplex cselekménnyel van dolgunk, sok karakterrel, érdekes motivációkkal. Hiába nagyon okos, a részletekre odafigyelő, aprólékosan kidolgozott az egész, amikor voltak olyan pillanatai is, mialatt képtelen voltam nem összeráncolni a homlokomat. Ebből következően aztán vannak benne kisebb hibák és hiányosságok. Át lehet ugyan siklani ezeken a zökkenőkön, de azért egy olyan ínyenc, mint én, nehezen néz el bizonyos dolgokat…

Mindezek ellenére a lezárás nagyon jó lett, az utolsó képkockák is nagyon eltaláltak. És hát már maga a téma is kiváló. Nem sok sorozatot láttam, amely ezzel foglalkozik. Pláne ilyen kiemelten. Néha elgondolkodom, hogy mennyire jó is lenne másból megélni, mint amivel éppen foglalatoskodom. Aztán erre itt egy ilyen sorozat… Szóval bár első blikkre lazán el tudnám magam képzelni bűnözőként túsztárgyalóként is, de azért nagyon nehéz lehet a félresikerült dolgokat feldolgozni. Azokon rágódni. Emészteni magad. Akár évekig vagy egy egész életen át…

A sorozat első részei bár csak a kötelezően bevett dolgokat veszi végig, de azokat legalább nagyon részletesen és precízen. Aztán apránként, ahogy egyre többet és többet tudunk meg, úgy tisztul majd a kép is bennünk. Miközben persze azért egyre szövevényesebb is lesz az egész. Hiszen van, ami aztán nem csupán annyiból áll, mint amire mi akár csak feltételezni is mertünk volna…

Tényleg egyedülálló valamilyen szinten ez a történet. Nem csupán feszültséggel teli kis bankrablós mozgókép ez, hanem egyben egy érzelmileg is meglepően hatásos kis dráma. Rengeteg emberi pillanattal és dilemmával. Igen, bizonyos szinten egyfajta bennfentes macska-egér játszma ez. Olyan, ahol a jók sem mindig hibátlanok, ahol a rendőrség bizonyos lépései már szinte meg is kérdőjelezhetőek. Morálisan és erkölcsileg is. Emellett aztán bár a másik oldallal nyilván nehezen lehet azonosulni, de valahol már olykor talán elismerően is csettintettem a ténykedéseiket látva.

Mindenképpen élvezetes néznivaló, és nagyon hamar le is lehet darálni. 12 db 45 perces epizódról van itt szó. Néhány – azért bosszantóbb – csekélységet leszámítva már szinte zseniális és sokrétű kis krimi ez. Olyan, amely ritkán készül már manapság. Olyan, amely talán nem is készülhet el máshol, csak itt, Európában. És ha ez nem elég ahhoz, hogy bepróbáld, akkor csak magadra vess. Az első három epizód után egészen biztos leszek benne, hogy nehéz lesz megállnod, hogy ne indítsd el majd a következőt is egyben.

8.3/10