Érdekelne egy sok-sok évet átölelő romantikus – a barátságot, a kapcsolatokat, a családot és magát persze a vívást előtérbe helyező – coming of age sorozat, amely nem fél bemutatni a felnőtté válás bizonyos árnyoldalait sem? Akkor jobbat szerintem nem nagyon találhatsz a közelmúltból, mint a Twenty Five Twenty One. Igen-igen, letudtam még egy dél-koreai sorozatot. Kicsit tovább tartott, mint kellett…
Hát idáig jutottam; megnéztem egy kimondottan romantikus sorozatot. Meneküljön, ki merre lát – kiálthatna fel mindenki. De ez egy nagy és ostoba hiba lenne, hiszen így egy nagyon aranyos, igényes és kellemes kis coming-of-age sztorival kevesebbek lennétek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, mert azért volt már olyan – sokak által nagyra tartott – dél-koreai széria, amelynél nem jutottam tovább…
Taylor Sheridan megint megcsinálta. Jelenleg úgy fut három sorozata is egyszerre, hogy azok mind igen nívósra is sikeredtek. A Mayor of Kingstown önmagában nem döntöget tabukat, nem reformálja meg a műfajt, de pont annyira kommersz és szerzői is egyben, amelytől minden valamire való sorozatjunkie elismerően csettinthet majd az évad végeztével. Ha szétnézek a netes streaming kínálatban, akkor azt kell mondanom,…
Ez most nagyon kellett. Pörgős, vicces, sötét, személyes és szomorú tükörkép Zerocalcare sorozata. Egy olasz képregényrajzoló Netflixes munkájáról van szó, akinek az első, magyar nyelven megjelent szerzeménye a Torokszorítósdi címet viseli. Akkor nézzük is, hogy mitől működik annyira A pontozott vonal mentén. Mert úgy nevetik ki a többieket benne a karakterei, úgy dühösek a világra, úgy közönyösek az egésszel szemben,…
Az Emmy-díjak egyik legfőbb várományosa egyre jobb és jobb lesz. A második évad 89-es metacritic átlaga után a harmadik szerény 92%-on zárt. A nézők is szeretik a szériát, látszólag teljes a siker. Viszont bennem azért felmerülnek kérdések, már ami a továbbiakat illeti… Szóval én egyfajta Trónok harcát látok ebben a sorozatban. Nem, nem szeretem mindenben azt keresni, pláne, hogy az…
Amikor láttam Ann Biderman sorozatának pilot részét, tudtam, hogy simán nagy kedvenc lehet belőle, mert alapozásnak, ígéretnek ez szinte hibátlan nyitás volt. A zene olykor különösen nyomasztó, a képek szépek, a casting erős, a sztori és az évad felvezetése meg olyan, amilyennek lennie kell. Valószínűleg én is így csapnék a lovak közé egy krimi esetében; egy kisebb üggyel bemutatnám miként…
Politikai sorozat és ráadásul francia darab is, de hát mit újat mutathat ez Underwood-ék meg Sorkinék (The West Wing) után? Nyilván rengeteg egyéb mozgóképben találkozhatunk politikai és jogi szálakkal, viszont itt ugye ez van a központi szerepben, nem egy nyomozás mellékzöngéjeként van eladva a dolog. A lényeg, hogy ez sorozat jó, okos, érdekes, szórakoztató, sőt mi több, a pilot az…
Tudjátok, hogy a második évad nekem nagyon bejött. Ettől független – vagy pont ezért is – kicsit tartottam a harmadik évadtól. Tudom, hogy a rengeteg jelölésből ezúttal csak négy Emmy-díj jött össze, azok is inkább a körítést díjazták, a fontosabb kategóriákban ezúttal nem tudott aratni Amy Sherman-Palladino és csapata. Miért történt meg ez? Ennyivel „rosszabb” lenne a sorozat harmadik etapja?…