Twenty Five Twenty One [ Huszonöt, huszonegy ] – 2022

Érdekelne egy sok-sok évet átölelő romantikus – a barátságot, a kapcsolatokat, a családot és magát persze a vívást előtérbe helyező – coming of age sorozat, amely nem fél bemutatni a felnőtté válás bizonyos árnyoldalait sem? Akkor jobbat szerintem nem nagyon találhatsz a közelmúltból, mint a Twenty Five Twenty One.

Igen-igen, letudtam még egy dél-koreai sorozatot. Kicsit tovább tartott, mint kellett volna, de a lényeg, hogy befejeztem. Érdekeset fordult velem a világ mostanság. Példának okáért: már a Better Call Saul sem igen mozgat meg egy ideje. Hiába látom benne az igényességet, a munkát, de számomra iszonyú fárasztóvá, monotonná, érdektelenné vált. Mintha a készítő szerelmes lenne önmagába és művébe; tisztában van azzal, hogy bármit megtehet, aztán ugye ez a kreatív tejhatalom sokszor visszaüthet a produktum minőségét vagy a történet irányvonalát illetően. Néha szerintem nem ártana egy kis kontroll…

Részben ezért is kezdtem kicsit másfelé nézelődni. Az Our Beloved Summer után bepróbáltam hát a Twenty Five Twenty One-t. És milyen jól is tettem! Az első epizód is aranyos és remek sorozat képét vetítette előre, miközben az értékelései is elég magasan futottak, így kérdés sem volt hát, hogy folytassam-e. Annyira jól működött nálam a széria, hogy az első, valamint az utolsó rész kivételével mindegyikre repült is egy 9-es pontszám. Az egyes epizódok szinte kivétel nélkül 70 percesek – szóval elég hosszúak –, ez pedig valahol jó, valahol már-már riasztó. Mivel azonban nagyon nem valószínű, hogy második évad is lesz a sorozatból, ezért bátran ajánlhatom mindenkinek aki unja már a saját maga által kreállt korlátok szűkösségét. Meg hát mert ez a dél-koreai sorozat tényleg tud egészen sziporkázó lenni. Ugyan volt amikor az első fél órában azt hittem, hogy az adott rész szimplán csupán csak jó kategóriát érdemel majd ki, de aztán ezen perceket legtöbbször olyan erős folytatás követte, hogy olykor köpni-nyelni nem tudtam…

De mégis mitől olyan nagyszerű ez a sorozat? Hát leginkább a magától az összképtől. De vegyük csak végig szépen sorban, melyek is azok a dolgok, amelyekért minden szinten csak méltatni tudom. A nagyszerű képei, a mindent átható profizmus és a színészi játék mellett maga az írás is elsőrangú volt. Kevesen tudnak ilyen tudatosan és következetesen végigvinni egy olyan történetet, amely kortól függetlenül ennyire sokakat meg tud szólítani, és amely ilyen sok fontos karaktert tudhat magáénak.

A sztori vázát – alapjaiban véve – két fiatal sportoló között meghúzódó dinamika szolgáltatja. Mindkét lánynak – Na Hee Do-nak és Go Yoo-rim-nek –, megvan a saját maga kis keresztje. Ezeken túlmenően persze aztán ott vannak a barátok, az iskolák és hát természetesen azok a bizonyos álmok is. Olyanok, amelyekért ki tudja melyikük mennyi áldozatot képes meghozni. Az ő felcseperedésüket követhetjük végső soron figyelemmel. Vajon mennyire lesznek sikeresek, vajon ezen út során hogyan alakul a magánéletük; milyen utat lesznek végül kénytelenek bejárni? Melyik döntésük milyen hatással lesz a későbbi életükre, ezeket pedig hogyan dolgozzák fel felnőttként? Számtalan remek kérdés… De vajon az ezekre adott válaszok is megállják a helyüket?

The series was a commercial hit and became one of the highest-rated Korean dramas in cable television history.


Írják a sorozat Wikipédia oldalán. Meg is értem miért lett ennyire sikeres. Szívhez szóló, egyszerre vagány és érzelmes, valóban végtelenül sokrétű sorozatról beszélhetünk, amely telis-tele van olyan pillanatokkal, amelyeket az ember talán soha el nem feled. Az egyik ilyen momentum volt, amikor a sorozatban szereplő egyik kettős azt beszélte át, hogyan is folytassák tovább… Ezen diskurzus végeztével szem bizony nem sok maradhatott szárazon. Nem tagadom: én is úgy vélem, hogy ilyet nem nagyon láttam még mozgóképen. Nem is lehet hát kérdéses, hogy nagyon megható, közben pedig igen hiteles módon ábrázolják benne az emberi kapcsolatok bonyolultságát. A lényeg, hogy ez a széria fel meri vállalni önnön magát; el mernek időzni nem csak a boldog, de a szomorú pillanatokon is. Ennél többet pedig nem is kívánhatnánk.

Az utolsó epizód imdb-s értékeléseinek átlaga mindezek fényében meglepően hathat, mert közelében nincs a korábbiak átlagához, de ez aztán végképp senkit ne riasszon el. Igen, egyeseket szinte felháborított, hogy számtalan kérdésünkre nem kaptunk kielégítő – vagy éppenséggel semmilyen – választ, de engem ez a fajta lezárás inkább egyfajta elégedettséggel töltött el.

A Twenty Five Twenty One több, mint egy nagyon szép történet – nagyon szép kivitelezésben. Bár kicsit olykor lehetett volna belőle vágni, és bizony a zenék terén is jobban odatehették volna magukat, de ezen dolgok mit sem vonnak le az értékeiből.

9.5/10

Leave a Reply