Ez most nagyon kellett. Pörgős, vicces, sötét, személyes és szomorú tükörkép Zerocalcare sorozata. Egy olasz képregényrajzoló Netflixes munkájáról van szó, akinek az első, magyar nyelven megjelent szerzeménye a Torokszorítósdi címet viseli.

Akkor nézzük is, hogy mitől működik annyira A pontozott vonal mentén. Mert úgy nevetik ki a többieket benne a karakterei, úgy dühösek a világra, úgy közönyösek az egésszel szemben, hogy közben azért bőven tisztában vannak saját tökéletlenségükkel is, és erre azért néha reflektálni sem szégyellnek. Most mondjam ki? Én is önmagamra ismertem benne, ahogyan szerintem sokan mások is. A sorozat sikerének titkában egyébként nem sok trükk van, de nem is ez a lényeg, hanem a hatás, amit kivált, valamint az üzenet, amit úgy közvetít, hogy közben nem érzed kellemetlennek a csomagolását. Szépen, igényesen van megrajzolva, jók a zenei aláfestések, miközben az epizódok rövidek, de tartalmasak. Nem nyújtják el őket feleslegesen, nem dumálnak benne túl valamit részenként, csak azért, hogy még két epizódnyi tartalom összejöjjön, egyszerűen úgy jó ez az évad, ahogy van.

Ez a sorozat a félelmekről, a mai 30-as korosztályról, a felnövésről, a felelősségvállalásról szól elsősorban. És hát az ezektől való menekülésről. Az okokról, a reményekről, az álmokról, a belső hangokról és a kifogásokról. Mindenkinek a könyökén jöhet már ki ez a téma, de ettől még ez egy őszinte és mély sorozat benyomását kelti, amely akkor is tud szórakoztató lenni, ha történetesen nem nagyon tudjuk átérezni egyik – ezen sorozatban felvonultatott – karakter helyzetét sem. Oké, hazudtam, mert ilyen azért csak nem lesz. Márpedig azért, mert tényleg rohadt jó személyiségeket hoztak össze. A fókusz nyilván a főszereplő srácon van, de a mellette lévő és őt körülvevő arcok is telitalálatok. Pedig az egyik haver komplexitása kb. faék egyszerűségű, de pont ettől lesz valamilyen szinten megmosolyogtató a helyzetük, illetve a „barátságuk” alakulása.

Természetesen ez is teli van popkulturális utalásokkal, de ezeken tényleg átjön, hogy nem azért lettek felemlegetve bizonyos dolgok, mert így eladhatóbb, trendibb, modernebb felhangja lenne néhány jól sikerült jelenetnek köszönhetően magának a műnek is, hanem mert el akarják velem hitetni a készítők, hogy azt gondolta, azt csinálta és azt nézte kedvenc kis kocka barátunk. És ez be is jött nekik.

Maradandó kis alkotás. Az első négy epizódra én lazán ki tudtam osztani nyolc pontot, aztán az utolsó két rész közel hibátlan lett… Nem tudom hogyan csinálták, hogy ilyen hamar, ennyire az ember szívéhez nőnek ezek az egyszerű karakterek is, de valamit az összképpel kapcsolatosan nagyon eltaláltak.

Ritkán nézek nyugati vagy európai animációs tartalmat, de szerencsére ezzel nem vártam sokat, és milyen jól is tettem… Az I Lost My Body után ismét egy olyan utazásnak a részese voltam, amelyet nem könnyen felejt el az ember… Talán soha nem is fogom már…

9.2/10