Kicsit összeszorul a szívem, amikor erre a filmre gondolok. Pedig egy piszok visszafogott kis alkotásról van szó. És mégis, illetve talán pont ezért működik annyira. Meg mert gondolom van egy blogom, és én is tollat ragadok néha… Hiszen ez a másfél óra bizony részben a költészetről is szól. Nekem kimondottan tetszett, ahogyan felépítették a történetet és a karaktereket, miközben a…
Most megint „néhány gondolat” következik tőlem, de ezután hosszú időre leállok az ehhez hasonlóakkal. A mostani bekezdéseket meg a kedvenc aosiai123 képeimmel ékeltem ki. Imádom őket. 🙂 Meg hátha így eladhatóbb az egész. Ezt még viszont ki akartam írni magamból. Lassan már 15 éve, hogy „egyedül” élek, azaz nincs párom. Az már valami! 😅 Erre komplett karriert lehetne alapozni! Hehe.…
Ken Loach nem véletlen körülrajongott rendező bizonyos körökben. Talán népszerűbb is most, mint valaha volt. Következetes, folyamatosan hű az elveihez, és közben kérlelhetetlen profizmussal szállít jobbnál jobb filmeket. 80 év feletti kora ellenére megrendezte a Sorry We Missed You [ Sajnáljuk, hogy nem találjuk otthon ] címet viselő mozgóképet, amelyet aztán itt a vetítőteremben is nagyon szép szavakkal illettünk. Hogy…
Hayao Miyazaki írása nyomán Yoshifumi Kondō által rendezett, 1995-ben bemutatott filmmel régóta kacérkodtam. Aztán valahogy mindig eltoltam magamtól. Kicsit féltem tőle. Részben a film plakátjának túlontúl fantasy beütésre hajazó mivoltra riasztott el, részben meg mert valami átlagos, kiszámíthatóan bájos, aranyos, szinte már giccsbe fulladó, unalmas családi kalandfilmként gondoltam rá, és hát emiatt sokáig nem vett rá a lélek… Egészen eddig.…